Búvárszafari a Vörös-tengeren

Hetek teltek már el hazaérkezésünk óta, és még mindig nem tudom elhinni, hogy mindez megtörtént velem. Sab el Erg, Szijul Kabira, Giannis D, Omm Oszk, Sabali Gota, Thistlegorm, Sabroor Omm, El Fanosz - csupa olyan helyszín és látványosság, amely örökre feledhetetlen lesz számomra, miközben 16 itteni merülésem is - talán - igazi búvárrá avatott. Sajnos szakszerű úti naplót nem várhatnak tőlem a magazin olvasói, de talán át tudom adni azt az érzést, amely azóta is mélyen munkál bennem.

A rendszeres, hosszan tartó hajózás számomra nem jelentett problémát, még az erősebb hullámzás sem. Ám a társaság jelentős része a bőséges és többé-kevésbé változatos - igaz, számunkra szokatlan - étrend vagy a hullámzás áldozata lett, és csöndben szenvedett. (Nekem mégiscsak bevált az Unicum-kúra!) Étkezéseknél Nikosz, a kardiológusból dietétikussá átminősített orvos búvártárs személyre szóló étkezési tanáccsal szolgált minden lábadozó számára, s ennek ellenére is mindenki életben maradt. A táplálékfelvételhez mindig kikötöttünk egy védett korallzátony vagy sziget mellé, így nem kellett különböző akrobatikus elemekkel tarkítani a szertartást.

A hajó korlátozott mozgásteret nyújt húsz ember számára, így az alkalmazkodóképesség és az empátia elengedhetetlenül fontos volt a víz felett is.

A Thistlegorm roncsánál

ThistlegormGiannis D

Fantasztikusak voltak a hajóroncsok, de igazán lenyűgözőnek a víz alatti élővilág, korallok, halak megfigyelése bizonyult. Éles szem és kellő rutin kell hozzá, hogy az üregekben megbújó murénabébit vagy a skorpióhalat, tűzhalat észrevegye az ember. A nagy halak szembeötlők és könnyen felfedezhetők, viszont az apró részletek is lenyűgözőek.