Másnap reggel az Andamán-tengeren lévő Phuket szigetére indultunk és rövid repülőút után sikeresen landoltunk Phuket nemzetközi repülőterén. A majd egyórás, a szállodáig tartó buszút alatt hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy Samuitól teljesen különböző helyre érkeztünk. Viszonylag nagy városok, köztük széles autóutak, nagyobb tömeg, az embernek itt kevésbé van olyan érzése, hogy a világtól elzárt kis szigetre érkezett.
Phuketen aztán ismét szembesülhettünk a thai vendéglátás színvonalával. Szállásunk az Evason hotel talán a legszebb szálloda, amelyet életünkben láttunk. A szobák berendezése elegánsan visszafogott, ugyanakkor mégis egzotikus. A fa, fém és kő anyagok kombinációja kifinomult ízlésre utal, a szobák felszereltsége pedig már-már hihetetlen. A hotel hátránya, hogy a tenger ezen a helyen nem alkalmas a fürdésre, mert a szorosban hatalmas hullámok kerekednek, de aligha bánja ezt az utazó, ha megpillantja a hotel fantasztikus medencéit. A komplex élményt még az sem tudta elrontani, hogy vendéglátóink "igazi" magyar gulyással kedveskedtek nekünk, igaz egyetlen olyan zöldséget sem sikerült találnunk benne, amely egyébként az étel szerves alapanyaga lenne.
Másnap úgy határoztunk, hogy motorral járjuk be a szigetet. A kölcsönzésnél tapasztalt apró nehézség után belevettük magunkat a sűrű tipikusan ázsiai közúti forgalomba, amely rövid gyakorlás után egész jól kiismerhető, így mi is bátran száguldoztunk a helyiekkel együtt. Egy éjszakai túra során ellátogattunk Phuket hasonló nevű, kissé jellegtelen fővárosába. Az itt töltött idő akaratunk ellenére kisé hosszúra nyúlt, mivel defekt nehezítette életünket. Hála a segítőkész helybélieknek hajnali fél 2-kor is sikerült gumis szervizt találnunk, ahol is egy törött kezű 12 éves srác tévésorozatot bámulva, fél kézzel öt perc alatt kicserélte a hibás alkatrészt.
Phuketi tartózkodásunk a motoros kalandtúra utáni napon ért véget, és másnap kissé szomorkásan ücsörögtünk a Bangkokba tartó repülőn, tudva, hogy már csak egyetlen éjszakánk maradt Thaiföldön és utána búcsút kell vennünk ettől a csodálatos országtól. A hotelben elköltött vacsora után ezért fokozott lendülettel vetettük bele magunka Bangkok nyüzsgő éjszakai életébe, de mindannyian éreztük: ez már nem az igazi, holnap korán kell indulnunk a repülőtérre. Gondolatban mindenki már a hazaútra gondolt, az ajándékok becsomagolásán törte a fejét, de egyvalamiben mindannyian egyetértettünk. Legkésőbb egy év múlva visszajövünk.