Horváth Éva súlyos vízi balesete

A búvártanfolyamokon mindig szóba kerülnek a búvárokra veszélyt jelentő élőlények, és az oktatók hangsúlyozzák, a cápáknál sokkal veszélyesebbek a különböző mérgező állatok. Akár a legártatlanabb helyzetben is érhet valakit csípés, mint azt a búvárkodó szépségkirálynő és modell, Horváth Éva esete bizonyíthatja, aki egy tengerparti séta közben szenvedett balesetet. Mivel a szerencsére nem tragédiával végződő eset számos tanulsággal szolgálhat minden tengerimádó számára, felhívtuk őt, hogy megkérjük, válaszoljon az esettel kapcsolatban felmerült kérdéseinkre.

Régóta a tenger szerelmese? Mióta búvárkodik?
- Először öt éve merültem, de a kapcsolatom a tengerrel sokkal régebbről ered. Édesapám tengerész, így hát sokat voltam tengeren. A búvárkodást viszont a párom ismertette meg velem. Balin merültem először, de ott nem tudtuk a tanfolyamot elvégezni, így hát Ibizán szereztem Open Water Diver minősítést.

Pontosan hol és hogyan is történt a baleset?
- Mérgező hal csípett meg, de nem búvárkodás közben. Én tipikusan "rossz" búvár vagyok, szeretek mindenhez közel menni, mindent megfogni, mindenhez hozzáérni. Tudom, hogy nem szabad, nem is bántó szándékkal, de egyszerűen annyira magával ragad a látvány. Konkrétan ez a csípés Kenyában történt, a tengerparton sétáltunk, kagylót gyűjtöttem, és egy kicsit mélyebb vízbe léptem. Ekkor azt éreztem, mint ha valaki valamit a lábamba szúrt volna, majd ki is húzta volna a kést. A víz sekély volt, tudtam, hogy nem lehetett ott senki, aki ilyet tett volna. Aztán pedig már azt éreztem, hogy ez nem valami egyszerű szúrás, éreztem, ahogy jön fel a méreg a testemben. Mindent eldobtam, ami a kezemben volt, aztán rohantunk a helyiek felé. Láttam az arcukon az ijedtséget, kérdezgették, milyen hal volt, de persze fogalmam sem volt róla. Elindultak keresni, de nem találtak semmit, mi meg vártuk a taxit, hogy a mombasai kórházba vigyen. Borzalmas fél órát éltem át nagy fájdalmak közt, aztán jött a kenyai taxi, de annak meg út közben kitört a kereke. Én már üvöltöttem vele, hogy hívjon másik taxit, mire ő azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű, és aztán maga szerelte meg az autót, közben én már olyanokat beszéltem, hogy inkább vágják le a lábamat, mert nem bírom tovább. A kórházban már semmire sem voltam képes a fájdalomtól, egyedül azt kértem a páromtól, hogy figyelje, milyen injekciós tűt használnak. Egyébként nagy szerencsém volt a kórházzal, hiszen ott természetesen nem olyanok a körülmények az egészségügyi intézményekben, mint nálunk.

Teljesen rábízta magát az orvosokra?

Komoly költségei voltak a kezelésnek?
- Nem volt olcsó... Nem emlékszem pontosan, de nagyjából 2000 dollár volt. Volt biztosítás, de hát persze nehéz olyat kötni, ami minden helyzetben térít, nekünk már mindenféle problémánk volt az utazásaink alatt. A teljes összeget nem is sikerült megkapni.

Tart-e a víztől az eset óta?
- Azóta nem merültem, de nem a baleset miatt. Talán ha búvárkodás közben történik, nem merülök többet, de nem így volt. Persze kicsit szkeptikus vagyok, és valahol mélyen bennem van a félelem. Az biztos, hogy a jövőben igyekszem nagyon óvatos lenni.

Van-e esetleg már konkrét úti célja?
- Az utazásainkat nem a búvárkodásra alapozzuk, de ha van rá lehetőségünk, merülni is elmegyünk. A Vörös-tengerre szeretnék eljutni, úgy tudom, ott még vannak aránylag érintetlenebb részek. Olyan helyen lenne jó búvárkodni, ahol a turizmus még nem tett tönkre mindent. Magam is nagy környezetvédő vagyok, és érdekes volt látni, hogy még a nagy szegénységben élő kenyaiak is nagyon fontosnak tartják a környezet érintetlenségének megőrzését, és értik a dolog fontosságát. Nem engedik bántani az élőlényeket. Én ilyen helyre szeretek utazni. Hiába van bennem bizonyos félsz, annyira szeretem a vizet, hogy mégis újra megyek - de persze többé már nem érek hozzá semmihez...

Gonda Rudolf