A négyfős expedíció eredménye, a kor egyik legnehezebben megmászható csúcsának tartott, 3970 méter magas Eiger meghódítása, mérföldkő volt a sportág fejlődésében. Heinrich Harrer utolsóként ment el a csapat tagjai közül, Kasparek és Vörg után a harmadik tag, Heckmair tavaly februárban hagyta maga mögött a földi hegycsúcsokat.
Harrer a nevezetes expedíción kívül elsősorban a dalai lámával kötött szoros barátsága kapcsán vált ismertté, köszönhetően az 1997-ben Hét év Tibetben címmel bemutatott, az azonos című önéletrajzi művéből készített hollywoodi filmnek, Jean-Jacques Annaud rendezésében, Brad Pitt-tel a főszerepben.
Heinrich Harrer 1912-ben született Ausztria Karintia tartományában. Földrajzot és testnevelést tanult a grazi egyetemen, miközben hegyi vezetőként és síoktatóként kereste kenyerét. 1936-ban tagja volt a berlini olimpián részt vett osztrák síválogatottnak, két évvel később pedig, három társával elsőként mászta meg az Eiger csúcsát.
Ekkor vonja magára Hitler figyelmét, aki ezután személyesen fogadja őt, és megkéri, lépjen be az SS soraiba. Így lesz a német női síválogatott szövetségi edzője. Harrer később megpróbálta eltitkolni fiatalságának ezen időszakát, ám a Hét év Tibetben filmbemutatója után már nem volt helye a titkolózásnak. Azzal védekezett, hogy tiszta a lelkiismerete, hiszen a náci párthoz való kötődése már a múlté, egy olyan fejezet volt életében, melyen neki magának is nehéz volt túljutnia.
1939-ben feleségül veszi a híres Grönland-kutató, Alfred Wegener lányát, és újabb expedíciók tervezésébe fog. Még abban az évben elindul a Nanga Parbat csúcsára, de útközben éri a második világháború kitörése, így hadifogolyként az indiai brit fogolytáborba kerül. 1944-ben sikerül onnan megszöknie, Lhászában, a tibetiek között keres rejtekhelyet. Itt köt szoros, életre szóló barátságot a dalai lámával, aki személyes tanítójává fogadja őt, és több miniszteri tárcát is rábíz. Amikor a lámát száműzik Tibetből, hazatér Ausztriába.
1951-ben ismét megházasodik, hat évvel később pedig elindul újabb csúcsok meghódítására. A kongói Ruwenzori és a legendás Hét Csúcs (a hét földrész egy-egy legmagasabb csúcsa) egyike, az új-guineai Carstensz Pyramid (4884 m) kerül fel hamarosan dicsőséglistájára. 1965 és 1982 között beutazza Amazóniát, Francia-Guyanát, Borneót, és visszatér Tibetbe is.
A hegymászás mellett az írás volt a legnagyobb szenvedélye. Önéletrajzi könyve mellett rengeteg értékes szakirodalom szerzője, egyebek közt A fehér pók (eredeti címén Die weisse Spinne) c. műnek is, melyben részletesen leírja az Eiger meghódítására vezetett expedíciójukat. Ez a könyv a mai napig kihagyhatatlan irodalma az ide készülő mászóknak.