Ha a legjobb csapatokról beszélünk, mindenképpen érdemes a Nyugati konferencia első öt helyezettjével kezdeni - ami nem is csekély mértékben rehabilitálja a szezon elején a Kelet szintjére "süllyesztett" alakulatokat, és visszaadja a helyet, amit a poszt-MJ időszakban megszereztek, hiszen a liga első hat helyéből ötöt foglalnak el ezek.
A Phoenix Suns 18-3-as győzelmi mérlegével megint vezeti a nyugatot és a ligát, Amare Stoudemire pedig - akit ismét a hét legjobbjának választottak - elképesztő adottságaival sokkolja a lassúbb középjátékhoz szokott ellenfeleket. Második a Seattle SuperSonics (18-4), amelynél nem csökken a lendület, és nem is lehet már megjósolni, mi lesz a szezon előtt totálisan leírt csapat sorsa. (A Sports Illustrated szakírója, John Hollinger történelmi statisztikákat citálva 60-22 körüli eredményt jósol mindkettőnek, ami nagyon átírja a prognózisokat.) Mindenki kedvence és bajnokjelöltje, a San Antonio Spurs kettőt vesztett sorban, majd javított, de így is 8-2 a legutóbbi tíz meccsének mutatója (17-5). Nagyon erősen nyomul a szezon előtt szintén lenézett Sacramento Kings (15-6), nem beszélve régi-új vezéréről, Chris Webberről, aki meccsenként 20 pont, 10 lepattanó és 5 gólpassz fölött termel, ami nagyon ritka klasszis teljesítmény. A Minnesota Timberwolves (14-7) előtt "lyuk" van a tabellán, úgy tűnik, Kevin Garnett kivételes tehetsége sosem elég ahhoz, hogy megbízhatóan produkáljanak a farkasok.
De, mielőtt félreértenénk a helyzetet, nem csak Nyugaton van jó csapat. Rögtön ott a Miami Heat, amelynek a helyzetébe sokan vágytak, amikor kihirdették az NBA új felosztását. Az Atlanta Hawks és a Washington Wizards, azaz a liga két legnyamvadtabb együttese mellé csatlakozott a Charlotte Bobcats, és ott volt még az Orlando Magic, 21-61-es liga-legrosszabb mérleggel. A nyáron aztán büntetőre fordult a helyzet, és a Délkeleti-csoport a legerősebb ötös lett. A Washingtonról már beszéltünk, azt pedig mindenki tudja, hogy Shaquille O'Neal csatlakozott Dwyane Wade-hez Miamiben, és ez elég volt ahhoz, hogy most a Kelet legjobb rekordját (16-7) tudják a magukénak (és a nyökögő Detroit meg az eltiltásoktól sújtott Indiana helyett valószínűleg a playoff végén is ugyanitt álljanak).
Emlékszik ugyanakkor valaki Tracy McGradyre? Ő volt a gólkirály a múlt szezonban. Az Orlando Steve Francist, Cuttino Mobleyt és Kelvin Catót kapta érte a Houston Rocketstől, amely gyorsan összeomlott a csapatot vezetni képtelen T-Mac alatt. Szemben a kétkedve szemlélt Magickel, amely Francis All-Star szintű teljesítménye, valamint a - négy szezon 328 meccséből négy bokaműtétje miatt "megtakarított" 262 meccs után - visszatérő Grant Hill sokoldalúsága (felváltva játszhatnak ezek ketten irányítót és dobóhátvédet) 13-8-as startot jelentett a floridaiaknak. Aztán ott van az draftegyes újonc Dwight Howard, aki dupladuplákkal kezdte a pályáját, és a Spursben edződött, szabadügynökként igazolt Hedo Türkogluval kész van a liga egyik legjobb hatosa. A múlt szezonbeli 26%-os mérleg után most 62%-kal állnak, ami a legnagyobb előrelépés - a Phoenixet (+51%) és a Seattle-t (+37%) leszámítva.
A ligatabella másik végén tanyázik a New Orleans Hornets (1-19), amely kedden az újonnan csatlakozott, és ezért "default" utolsónak bélyegzett Bobcatshez látogatott - Charlotte-ba, ahonnan 14 szezon után, 2002-ben költöztek el a Darazsak. Nagyon kellett volna már egy siker a New Orleans-iaknak, de nem adatott meg. Az első "hazaútján" a Hornets nem látott annyi nézőt, mint rég, amikor NBA-rekordot jelentő 364 egymás utáni teltházat hoztak. De nem csoda, gyenge a csapat, amelyben már csak hét egykori charlotte-i játszik, ebből négy éppen sérült. A meccs, ahogy várni lehetett, szintén gyenge volt, és miután 25-ször váltottak vezetést a csapatok, Emeka Okafor büntetőivel a Hiúzok az elődeik vérével igazolták létjogosultságukat. (Ezt a szósort szerző Oliver Stone-nak ajánlja, tisztelettel.)
Az 5-14-es Bobcats szinte irígylésre méltó lehet a Hornetsnek, pedig ez is rémes, akárcsak a Toronto Raptors 7-16-a, mondjuk, nem ugyanazért. A Raptorok kilencet vesztettek a legutóbbi tíz meccsükből, a helyiek már biztos sírva könyörögnének Vince Carter távozásáért, ha nem lennének olyan visszafogottak.