CHICAGO, IL - OCTOBER 07: Scott Darling #33 of the Chicago Blackhawks greets fans as he walks down the red carpet before the first home game against the New York Rangers during an NHL game at the United Center on October 7, 2015 in Chicago, Illinois. Jonathan Daniel/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Ha Hollywoodban több jégkorongot néznének, Scott Darling életéről már bizonyosan készült volna film. Chicagói kisgyerekként a helyi Blackhawksot istenítette, és az volt az álma, hogy egyszer ő is a csapatban védjen. Az élete azonban kezdetben másképp alakult. Alkoholista lett és a legrosszabb észak-amerikai sörligás együttestől is kirúgták. Munka és pénz híján elvonókúrára jelentkezett, a siker pedig nem maradt el: legalulról kezdte megmászni a lépcsőfokokat és végül eljutott az NHL-ig. Az már csak hab a tortán, hogy kedvenc csapatában mutatkozhatott be, majd rögtön bajnoki címet ünnepelhetett, amiben ő is fontos szerepet játszott. Egy ember, aki az ital és a munkanélküliség fogságából egészen a dollármilliókig vitte.
2011. július 1-jén arra ébredtem, hogy egy idegen szobában mindenféle csövek lógnak ki a testemből, a szívemet monitorozó EKG-készülék pedig pittyeg.
Fájt mindenem, azt sem tudtam, hol vagyok. Aztán kiderült. Az azt megelőző nyolc hónap minden egyes napját végigittam, ez pedig a rehabilitáció első reggele. Napokkal korábban rúgtak ki egy ötödosztályú hokicsapatból. Nem volt pénzem, reményem, az álmaim szertefoszlottak
– írja visszaemlékezésében Scott Darling.
Pedig nem indult rosszul a karrierje. Chicagóban nőtt fel, kedvenc csapata a helyi Blackhawks volt, gyerekként meccsekre is járt. A helyi juniorbajnokságban olyannyira jól teljesített, hogy az NHL 2007-es újoncbörzéjén a Phoenix Coyotes a hatodik körben lecsapott rá. 18-19 évesen még nagyon kevesen állnak készen arra, hogy egyből az NHL-ben játsszanak, a kapusoknál pedig ez rendkívül ritka, így Darling is máshol folytatta pályafutását. Felvették a Maine Egyetemre, amely hokis berkekben igencsak nívósnak számít az Egyesült Államokban.
A lecsúszás
Ekkor kezdődtek a bajok. Már a középiskolában sem vetette meg az italt, az egyetemi évek pedig elindították a lejtőn. Egyszerre akart jó kapus, jó tanuló és partyállat lenni. Utóbbi az első kettő rovására ment, teljesítménye fokozatosan romlott, a második évében pedig az edzői annyit mondtak, hogy nem lehet rá számítani, nekik pedig egy megbízható kezdőkapus kell. Kirúgták.
Sebaj, gondolta hősünk, elmegy a Phoenix edzőtáborába és beverekszi magát a csapatba. Ebben két tényező akadályozta:
a folyamatos ivás miatt borzasztó formában volt, valamint a Coyotes nem holmi egyetemi csapat volt, hanem egy NHL-klub,
amely akkor ráadásul a jobbak közé tartozott, olyan játékosokkal, mint Shane Doan, vagy Ed Jovanovski. Öt nap múlva jött az ukáz a vezetőségtől: egyelőre nem vagy elég jó, de még a másodosztályhoz sem, irány a harmadosztálybeli farmcsapat.
Azaz az East Coast Hockey League. Ezzel még semmi baj nem lett volna, csakhogy a klub székhelye Las Vegasban volt. Egy alkoholistának nem éppen a legkedvezőbb város, főleg, hogy a szállása és az edzőpálya is egy kaszinóban volt. Napközben edzés, este részegedés, nagyjából ennyiből állt Darling élete akkoriban. Aztán az egyik nap elmulasztotta a tréninget, a csapatból pedig kivágták. Elvérzett tehát a harmadosztályban is.
Bukás a legrosszabbak között
Felhívta egy barátját, aki a Souhern Professional Hockey League-ben játszott, amely egy félprofi liga (2014-ben például itt mutatkozott be első női kapusként a magyar származású olimpiai bajnok kanadai kapus, Shannon Szabados is). Aki itt megfordult, azok közül soha, senki nem jutott el az NHL-ig.
Hello, figyelj csak, nem kell nektek egy kapus?
- szólt a hívás, majd miután igenlő választ kapott, kért 200 dollárt az anyjától és Louisianába utazott. Heti 200 dollárt keresett, amiből pont annyi jött ki, hogy minimális élelmet bevigyen a szervezetébe, valamint
minden este megvette a legolcsóbb üveg töményet, amit egyedül elfogyasztott a kanapén.
Itt sem bírta sokáig, a szezon végén megköszönték neki a részvételt. A legalsóbb osztály legrosszabb csapatában is megbukott, védési hatékonysága itt sem érte el a kapusoknál alapvető 90%-ot.