Csak hajszálon múlt Hitler élete, akit egy térképasztal lába mentett meg
![](https://cdn.origo.hu/2024/07/aDIZLUSimk9V57lw_Z4GSrhj1Qza7bCQPpGAM2L_zaY/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzM1NDI4NGIwY2EzNDQ5NTZhMWQ0MmIwYjM2NGMwMGE0.webp)
A megalázott Wehrmacht
1938 elején Hitler jelentősen megváltoztatta a német hadsereg vezetési rendszerét. Ennek során megszabadult azoktól a tisztektől, akik kevésbé támogatták terveit, és 1941-től teljesen átvette a hadsereg fölötti irányítást. Számos tiszt a leváltások miatt megalázottnak érezte helyzetét, és többen is ellenállók lettek a második világháború alatt.
Egy másik dolog, amit szintén rossz szemmel néztek a hadsereg elégedetlen tisztjei, a náci diktátor személyes fegyveres testületévé váló SS (a Wehrmachttal ellentétben az SS katonái nem a birodalomra, hanem a Führerre tették le esküjüket) előretörése, és – főként a zsidók ellen elkövetett – önkényes akciói is egyre inkább taszítóvá és aggasztóvá váltak számukra.
A negyedik kísérlet
A Valkűr hadművelet előkészítésében 1943 ősze jelentette a fordulópontot. Gróf Claus Schenk von Stauffenberg ezredes, aki megjárta a nyugati, keleti és az afrikai frontot is – itt vesztette el a bal szemét és a jobb kezét – a berlini tartalékhadsereghez került, amelynek akkori parancsnoka, Friedrich Fromm tábornok közvetlen irányítása alá került. Ebben a beosztásában rendszeresen felkereste Hitlert, ugyanis minden héten személyesen tett neki jelentést. A Valkűr hadművelet eredetileg egy olyan terv volt, ami Hitlert védelmezte volna egy esetleges puccskísérlet ellen.
Ezt dolgozta át 1943-ban von Stauffenberg úgy, hogy az államhatalmat fenyegető incidens esetén a Führert támogató erőket lefegyverezzék.Ugyan lehetetlennek tűnt, hogy Hitler aláírja az új tervet, de az ezredes ügyesen oldotta meg a problémát és a Führer anélkül, hogy elolvasta volna a tervet, aláírta.
Stauffenberg egyébként korábban háromszor is megpróbálkozott a Hitler ellenni merénylettel,
de mindig akadt valami, ami keresztülhúzta számításait. Ilyen előzmények után került sor a végső kísérletére 1944. július 20-án.
A Valkűr hadművelet
Stauffenberg a segédtisztjével, Wilhelm von Haeften főhadnaggyal érkezett Hitler főhadiszállására, a Wolfsschanzéba (Farkasverem). Rosszul indult az akció, ugyanis erre a napra várták Rastenburgba Mussolinit, így sem az SS birodalmi főnöke, Heinrich Himmler, sem pedig Hitler helyettese, Herman Göring birodalmi marsall nem tartózkodott a helyszínen, ők a Duce fogadására voltak hivatalosak. A másik fő probléma az volt – ahogyan később kiderült –, hogy a hőség miatt nem a bunkerben, hanem a jóval nagyobb légterű vezérkari térképek barakkjában volt a találkozó.
A helyzetértékelő megbeszélés előtt Stauffenberg élesítette a nála lévő aktatáskába elrejtett pokolgépet, majd azt igyekezett Hitlerhez minél közelebb elhelyezni a nagy tölgyfából készült térképasztal alatt. Néhány perccel később Erich Fellgebel, a kommunikációs tiszt -előre megbeszélt módon - kihívatta az ezredest az értekezletről.
Ezután Adolf Heusinger tábornok tett jelentést Hitlernek,
ám az asztal alatt lévő táska az útjában volt, ezért a tölgyfaasztal lábának túloldalára tolta át.
Pontban 12:42-kor hatalmas detonációt okozva felrobbant a bomba, és bár Stauffenberg már nem láthatta holtan Hitlert, mégis biztos volt a halálában és ezt is jelentette az ellenállás berlini központjának.
A Valkűr hadművelet első órái sikeresen indultak, ám a berlini őrzászlóalj parancsnokának, a fanatikus náci Ernst Otto Remer őrnagynak gyanús volt, amikor Goebbels letartóztatására kapott parancsot. A propagandaminiszter irodájában Goebbels rögtön kapcsolta neki Hitlert. Remer felismerte a Führer hangját, ezért a propagandaminiszter parancsára a zászlóaljával a lázadók ellen fordult, és még mielőtt kibontakozhatott volna, megkezdték a felkelés leverését.
Az összeesküvés fő szervezőit, köztük von Stauffenberg ezredest 20-ról 21-ére virradó éjszaka agyonlőtték. Más - köztük nyugdíjazott katona és részben civil - ellenállókat, akiknek sikerült felderíteni a kilétét, a náci népbíróság szintén halálra ítélte és különös kegyetlenséggel végezték ki őket.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.