Tökéletesen megmaradt trilobita fosszíliát találtak hamuba ágyazva

Egy tipikus trilobita fosszília, jól megmaradt kemény, külső váz és semmi lágy rész.

Fotó: John Paterson

Egy új, a Science magazinban június 27-én publikált tanulmányban a John Paterson, az Új-Angliai Egyetem munkatársa és kollégái marokkói trilobita vulkáni hamuban prezervált fosszíliájáról számolnak be, ami a valaha talált anatómiailag legteljesebb példány, aminek nem csak a csápjai és sétáló lábai maradtak meg, hanem a szájszerkezetei és még a teljes emésztőrendszere is három dimenzióban. - írja a The Conversation magazin.

A trilobiták 521-252 millió évvel ezelőtt az óceánokban élt ízeltlábúak. Sokat tudunk ezeknek a gerinctelen fosszíliák a diverzitásáról, életmódjáról, és evolúciójáról. Több, mint 22.000 trilobitafaj van elnevezve. Ez főleg azért van, mert a trilobita külső váza kalcit ásványból áll, ami nagyon könnyen fosszilizálódik. A lágyrész fosszíliák azonban nagyon ritkák. Még ha találnak is ilyet, szét vannak lapítva, vagy részben elrejti az üledék. 

Egy tipikus trilobita fosszília, jól megmaradt kemény, külső váz és semmi lágy rész.
Fotó: John Paterson / The Conversation

A fosszília a kambriumból való ( körülbelül 509 millió éves) és eltorzulatlan háromdimenziós formában maradt meg a vulkáni hamuban, ahogyan az emberi testek eltemetődtek Pompeiiben, a Vezúv kitörésekor Kr.u. 79-ben. Röntgensugárral vizsgálták a példányt, hogy nagy felbontásban feltárják és rekonstruálják az anatómiáját a sétáló lábakon lévő legkisebb sörtékig (kisebb, mint egytized milliméter).

A Protolensus (Hupeolenus) trilobita rekonstrukciója felülnézetből (balra) és alulnézetből (jobbra), csápokkal és sétáló lábakkal, és más lágyszövet struktúrákkal.
Fotó: Arnaud Mazurier / John Paterson / The Conversation 

Nagyon valószínűtlennek tűnhet vulkáni hamuban megmaradt fosszíliát találni, különösen lágy szöveteket. De ironikus módon a kitörések vad természete az, ami segíti a rendkívüli prezervációt. A heves kitörések, különösen a piroklasztikus áramlások, nagy sebességű hamu felhőket hoznak létre, ami nagy területeket takarnak be, tengeri környezeteket is, nagyon rövid idő alatt. Egy ilyen esemény gyorsan betemette vulkáni hamuval ezeket a partvonal közeli sekély vizekben éltő trilobitákat, gyorsan megformázva és megszilárdítva az állatokat ott helyben.

Az ilyen eltemetés majdnem azonnali kellett legyen, mivel találtak a trilobitákhoz rögzült kis, szűrögető táplálkozást folytató kagylósférgeket (pörgekarúak) olyan pozícióban, mint az életben lennének: egy szimbiotikus kapcsolat pillanatfelvétele.

A sekély tengeri vízben lévő trilobiták művészi rekonstrukciója, pillanatokkal azelőtt, hogy a több, mint 500 millió éve történt vulkánkitörésből származó piroklasztikus áramlás gyorsan elárasztotta őket. 
Fotó: Katrina Kenny / The Conversation

A felfedezés a trilobitáknál korábban nem ismert jellemzőket tárt fel. Például a kifinomult táplálkozó készülék. Különösen a csápok mögötti fejfüggelékek első párján lévő tüskék kanalak, amikkel rágott és a szájába lapátolta a táplálékot. Ezekhez a tüskés kanalakhoz antennaszerű struktúrák kapcsolódnak, amik ízlelő receptorok, vagy tapintó érzékelők lehettek.

A Protolenus (Hupeolenus) külső morfológiája és emésztőrendszere.
Fotó: Science / The Conversation

Az egyik példánynak egy teljes emésztőrendszere van, ami a kinyíló szájjal kezdődik, ami egy nyelőcsőbe vezet, ami aztán egy megnagyobbodott J-alakú gyomorba terjed, a gyomor egy hosszú bélhez csatlakozik, ami a teljes testhosszon végigfut. Van egy labrum nevű szerkezet is, ez egy a szájjal összekapcsolt húsos ajak, az orális kamra része, itt történik a táplálék feldolgozása. Érdekes módon régóta feltételezték a labrum létezését a trilobitáknál, de sosem figyelték meg fosszíliáknál.

(Forrás: The Conversation:  https://theconversation.com/)