Lovasrohammal verték szét az angol tüntetőket a "peterlooi csatában"

a tüntetés szétverése

Fotó: Wikimedia Commons

A 19. század brit politikai demonstrációi közül minden bizonnyal a peterlooi ért véget a legvéresebben. A szélesebb jogokat követelő békés tömeg ellen indokolatlanul alkalmaztak erőszakot a hatóságok, amely rengeteg áldozattal járt.

Manchester a régiójának legdinamikusabban fejlődő városa volt az 1800-as évek első évtizedeiben. A rohamléptekkel növekvő lakosságot megviselte a napóleoni háborúk után fellépő gazdasági válság és a magas élelmiszerárak sem segítettek az emberek kedélyének megőrzésében. 

Ebben a helyzetben sokan gondolták úgy, hogy az országuk vezetése nem fordít kellő figyelmet a nélkülözők megsegítésére. A városnak ekkor nem volt képviselője a parlamentben, amit joggal várhatott volna el egy 150 ezeres lélekszámú település.

A politikai reformokat egyre többen kezdték el támogatni, és rövidesen szószólói is akadtak a változások követelőinek, a leghangosabb egy bizonyos Henry Hunt volt. 

Halálosztás lóhátról

1819 augusztusában gyűlést hirdettek a városban lévő Szent Péter mezejére. A helyszínen körülbelül hatvanezres tömeg gyűlt össze, hogy hallhassák Hunt beszédét. A férfi kisvártatva meg is érkezett a térre, ahol lelkesen fogadták. Az elöljárók megrémültek a sokaság láttán, és elejét akarták venni egy esetleges erőszakos tüntetésbe torkolló rendzavarásnak.

egy 1819. augusztus 27-én megjelent nyomtatvány, amely Hunt letartóztatását ábrázolja
Fotó: Wikimedia Commons

A helyzetet kifejezetten rosszul mérték fel, hiszen az összegyűltek békések voltak, ráadásul számottevő nő és gyerek volt közöttük. Ennek ellenére elrendelték, hogy a közelben várakozó lovasság haladéktalanul tartóztassa le az emelvényre érkező Huntot és társait.

A katonák nekiiramodtak, és sebesen vágtattak a demonstrálók irányába. Az egyik utcán elsodortak egy nőt, kezében a kétéves gyermekével, aki kiesvén anyja karjaiból rögtön életét vesztette. 

A lovasok nehezen tudtak előre jutni a feltorlódott emberek között, ezért kardjaikkal szó szerint utat kezdtek vágni maguknak. 

A többség kétségbe esve próbált menekülni az őket legázolni és lekaszabolni akaró rendfenntartók elől. A pánikba fulladó rendezvényt csak lassan tudták elhagyni, ezért a város vezetői úgy vélték, ideje további egységeket bevetni.

A 15. huszárezred alakulatait is felszólították, hogy minél előbb oszlassák fel a gyűlést. A katonák kíméletlen mészárlásba kezdtek, válogatás nélkül támadtak meg mindenkit. Az erősítésnek köszönhetően húsz perc alatt megtisztították a Szent Péter mezőt. 

A gyorsan végrehajtott művelet azonban borzalmas árat követelt. A források szerint legalább tizennyolcan meghaltak és megközelítőleg hatszázan sérültek meg az értelmetlen erőszak miatt. 

Véres, akár egy csata

A következő napokban a Manchester Observer nevű újság hasábjain jelent meg egy cikk, amelyben a szerkesztő „Peterloo”-nak keresztelte az incidenst, így utalva elsősorban a néhány évvel korábban Waterloo-nál lezajlott, rengeteg halottal járó ütközetre, valamint Péter mezejére. 

A borzalmaknak hamar híre ment, és hatalmas felháborodást keltett nem csupán a környék lakói, de az egész ország körében. 

A mészárlás elrendelői és végrehajtói azzal védekeztek, hogy a tüntetők kövekkel dobálták őket, erre azonban semmilyen jel nem mutatott. Bár ekkor még nem, a későbbiek folyamán lassan bevezették azokat a politikai reformokat, amelyeket a demonstrálók szerettek volna elérni.

a baltákkal mészároló lovasság
Fotó: Wikimedia Commons

A történtekre emlékezve 1972-ben egy kék táblát helyeztek el a város egyik épületén Mivel ez nem bizonyult elég informatívnak, 2007-ben pirosra cserélték, ez pedig már több információt árult el a vérengzésről. Érdemi emlékműre még további tizenkét évet várni kellett. Az esemény kétszázadik évfordulóján kőből készült és lépcsőfokokkal ellátott emelvényt avattak fel, rajta az áldozatok neveivel.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.