Kísérteties arcot fotóztak a Marson

Rejtélyes „mosolygós alak” bukkant fel a vörös bolygóról készült legújabb felvételen. Nagy valószínűséggel olyan sólerakódásról lehet szó, amely egy ősi tóból származik. A felfedezés ismét rávilágít arra, hogy egykor élet lehetett a Marson.

Az Európai Űrügynökség (ESA) egy Instagram-posztban osztotta meg a felvételt a marsi mosolygós arcról. Az alakzat valójában egy kráter, amelyben kiterjedt sólerakódás foglal helyet. A képződményt az ESA ExoMars Trace Gas Orbiter nevű űrszondája szúrta ki, amely 2016 óta elemzi a Mars vékony légkörének gázait. Normális esetben az ilyen lerakódások megkülönböztethetetlenek lennének a Mars felszínének többi részétől. Az ExoMars Orbiter infravörös kameráival vizsgálva azonban a sók rózsaszínűnek vagy ibolyaszínűnek tűnnek.

A Mars felszínén lévő mosolygós fej valójában egy kráter, amely egy ősi tó maradványát rejti
Fotó: Science Photo Library via AFP

A fotóról a Scientific Data című folyóiratban írtak részletesebben. A cikk szerint a bolygón összesen 965 különböző lerakódást azonosítottak idáig, amelyek mérete 300 és 3000 méter között változik. A mosolygós arc pontos méretéről egyelőre nem sikerült információkat szerezni.

Ezek a sólerakódások azért különösen fontosak, mert optimális feltételeket biztosíthatnak az élet megjelenéséhez és fenntartásához, ami az asztrobiológiai kutatás elsődleges célpontjává teszi őket, áll a tanulmányban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ESA - European Space Agency (@europeanspaceagency) által megosztott bejegyzés

Egykor tavak és óceánok boríthatták a Mars felszínét

Egyes elméletek szerint a Mars egykor hasonlíthatott a Földhöz, és több, folyékony halmazállapotú vizet tartalmazó folyó, tó, illetve óceán lehetett a felszínén. Nagyjából 2-3 milliárd évvel ezelőtt azonban valami drasztikusan megváltozott, és a bolygó teljesen kiszáradt.

 A háttérben valószínűleg a Mars mágneses terének megszűnése állt, ami lehetővé tette, hogy a napszél fokozatosan lecsupaszítsa a bolygó légkörének nagy részét, így a víz egy része megfagyott, másik része elpárolgott az űrbe.

 A tavak kiszáradtak, egykori létezésüket pedig a hátramaradt sólerakodások igazolják.

A sólerakódások rejthetik az egykori „marslakók” nyomait?

A vízmennyiség csökkenésével a tavak egyre sósabbá váltak, a megnövekedett sókoncentráció pedig lehetővé tette, hogy a víz hosszú időn át akár –40 Celsius-fokon is folyékony maradjon és menedéket kínáljon bizonyos létformák számára – írja az ESA közleménye. Ezek a lények extremofil, azaz szélsőséges környezeti viszonyokat is elviselő mikrobák lehettek, amelyeknek a maradványai megőrződhettek a sólerakódásokban.