Nagyon sokáig ugyanis az volt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség álláspontja, hogy a vb-történelem első mesterhármasát az argentin Guillermo Stábile szerezte a Mexikó elleni csoportmérkőzésen. A bonyodalmat az okozta, hogy míg a FIFA jegyzőkönyve szerint két nappal korábban az Egyesült Államok-Paraguay összecsapáson az amerikaiak második gólját Tom Florie lőtte, addig az amerikai szövetség nyilvántartásában mindegyik találatnál Bert Patenaude a gólszerző. A FIFA végül 2006-ban felülvizsgálta az esetet, és mivel a korabeli tudósítások többsége a szóban forgó találatot is Patenaude-nak adta, 2006. november 10-én hivatalossá vált, hogy övé a vb-történelem első mesterhármasa.
Mesterhármas vereséggel
Nem meglepő, hogy a legtöbb (nyolc) mesterhármast hozó világbajnokság az 1954-es volt, hiszen Svájcban született a legtöbb gól. Az Aranycsapat támadója, Kocsis Sándor a csoportkörben előbb a Koreai Köztársaság, majd pedig az NSZK ellen ért el legalább három gólt (a németek ellen négyszer volt eredményes), így ő volt az első, aki egy vébén kétszer is ilyen kimagasló teljesítményt nyújtott. Példáját ketten követték: négy évvel később a francia Just Fontaine, 1970-ben pedig a nyugatnémet Gerd Müller. Mind a hárman a gólkirályi címet is megszerezték az adott viadalon. Rajtuk kívül még egy játékos büszkélkedhet két vb-mesterhármassal, azonban Gabriel Batistuta két tornán triplázott, és egyelőre ő az egyetlen labdarúgó, aki erre képes volt.: 1994-ben a görögöket, 1998-ban pedig a jamaicaiakat szórta meg.
Mesterhármast általában győztes csapat játékosaként ér el egy játékos, de nem minden esetben: háromszor fordult elő, hogy a bravúros teljesítménynek nem győzelem volt a jutalma. Az 1938-as tornán a lengyel Ernst Wilimowski nem is háromszor, hanem négyszer vette be a brazilok kapuját, de balszerencséjére a másik oldalon is akadt egy gólvágó Leónidas személyében, aki (hosszabbítás után) 6-5-ös győzelemre vezette a selecaót.
Az 1954-es torna negyeddöntőjében Josef Hügi érezhette úgy, hogy mesterhármasa felesleges volt, hiszen Svájc 7-5-re kikapott Ausztriától - persze a másik csapatban is akadt egy mesterhármas Theodor Wagner jóvoltából. A harmadik, mesterhármasa ellenére is szomorú futballista Igor Belanov volt 1986-ban: a szovjetek a nyolcaddöntőben hosszabbítás után kaptak ki Belgiumtól. Igaz, ő az év végén legalább az Aranylabdával vigasztalódhatott.
Kiss László, a szupercsere
Az 1938-as Brazília-Lengyelország és az 1954-es Ausztria-Svájc mérkőzések mellett még egy meccsen láthattak a nézők két mesterhármast, az 1938-as világbajnokságon játszott Svédország-Kuba összecsapáson. A svédek 8-0-ra győzték le karibi ellenfelüket, és a gólok közül Gustav Wetterström és Tore Keller is hármat-hármat vállalt. Utóbbi azóta is rekorder, hiszen 33 évvel és 159 nappal ő a vébék történetének legidősebb triplázója. A legfiatalabb pedig a brazil Pelé, aki 1958-ban Franciaország ellen 17 éves és 244 napos volt.
Pelén kívül még ketten értek el mesterhármast világbajnoki elődöntőben. 1934-ben Csehszlovákia Oldrich Nejedly három találatával verte 3-1-re Németország csapatát, négy évvel később pedig magyar Zsengellér Gyula vállalt el hármat gólt a svédek elleni 5-1-es diadalból. Fináléban viszont eleddig csupán egyetlen játékos triplázott, bár sokak szerint az angol Geoff Hurst három góljából kettő sem volt teljesen szabályos.
Az 1966-os döntőben az NSZK ellen a csatár a hosszabbításban a felső kapufára bombázott, és az onnan lepattanó labdát szinte csak a szovjet partjelző Tofik Bahramov látta bent, majd kevéssel a lefújás előtt egy kontra után úgy talált be, hogy több drukker már a pályán tartózkodott, vagyis ezt a gólt sem lett volna szabad megadni. Ezzel együtt Hurst úgy vonult be a futballtörténelembe, mint az egyetlen, döntőben mesterhármast elérő labdarúgó.
Ezen kívül az ő három gólja között telt el a legtöbb idő: az elsőt a 18., az utolsót pedig a 120. percben érte el. Az ellenkező végletet a magyar Kiss László jelenti: ő 1982-ben El Salvador ellen triplázott, mégpedig úgy, hogy három gólja között mindössze hét perc telt el. A Vasas csatára csak az 56. percben állt be, és ezzel a vébék történetének az egyetlen cserejátékosa, aki a kispadról beugorva tudott mesterhármast elérni.
Szalenkónak egy meccsen minden sikerült
Hét olyan játékos is van, aki nem állt meg a három gólnál, és világbajnoki mesternégyest mondhat magáénak: Wilimowski, Ademir, Kocsis, Fontaine, Eusébio és Emilio Butragueno ám Oleg Szalenko még őket is felülmúlta. Az orosz csatár 1994-ben Kamerun ellen képtelen volt hibázni, és egymaga öt gólt szerzett, amire rajta kívül senki sem volt képes a vébéken.
Ő maga sem tudta megismételni ezt a teljesítményt, hiszen ezen kívül csak egyszer volt eredményes a válogatottban (szintén a vébén Svédország ellen tizenegyesből), és a vébé után hiába vette őt meg a Valencia, egy szezon után elküldték a spanyol sztárklubtól.
Higuaín mesterhármasát megelőzően utoljára a portugál Pauleta szerzett három gólt egyetlen világbajnoki találkozón, még 2002-ben, vagyis a legutóbb tornán egyetlen triplázás sem volt. Így aztán a 2006-os az egyetlen olyan vébé, amelyen egyáltalán nem született mesterhármas. Az viszont egyáltalán nem volt meglepő, hogy éppen a Koreai Köztársaság ellen sikerült háromszor is betalálnia az argentin támadóknak, hiszen a vébéken a dél-koreaiak kapták a legtöbb mesterhármast, holtversenyben a németekkel. Utóbbi válogatott pedig a legtöbb világbajnoki mesterhármassal büszkélkedhet, a mémet válogatott tagjai összesen hatszor tudtak eddig triplázni.
A következő játékos pedig, aki végrehajtja azt a bravúrt, hogy háromszor is betalált egy találkozón, világbajnoki jubileumot ünnepelhet, az lesz ugyanis a vébék történetének 50. mesterhármasa.
Világbajnoki mesterhármasok 1930 Bert Patenaude (Egyesült Államok) Paraguay 3-0 |