Megkezdte termelését a Sztálin Vasmű ércelőkészítő és tömörítő műve

 

Szabad Nép

Az új sztálinvárosi üzem.

Pénteken délután fél háromkor hazai kohászatunk új gyáregységében zúgtak fel a gépek; több heti próbaüzemeltetés után megkezdte termelését a Sztálin Vasmű ércelőkészítő műve.

A külön gyárnak is beillő, nagyteljesítményű, korszerű ércelőkészítőmű magyar tervezők munkája alapján épült fel. Különleges automatizált berendezései - körbuktatók, aprítógépek, rázórosta, görgőrosták - mellett mindössze néhány ember irányítja a vasércosztályozását, aprítását, előkészítését. Ez az automatizált gyáregység szokatlanul nagy mennyiségű anyag mozgatására képes: három kilométer hosszúságú szállítószalagjai naponta annyi anyagot képesek szállítani, amely öt - egyenként 60 darab vasúti kocsiból álló - tehervonatot töltene meg. Az ércelőkészítőmű próbaüzemben készített alapanyagát már kipróbálták a Sztálin Vasmű nagyolvasztójában. A pormentes, nagyjából azonos nagyságú érc adagolása kevesebb kokszfogyasztást, gazdaságosabb üzemet jelent - országunknak jelentős deviza-megtakarítást.

Az üzembe helyezés legizgalmasabb percei, órái a gyár másik fontos részlegében, az érctömörítőműben foglalták le a mérnököket, gépkezelőket. Délután fél háromkor a tizenhat emeletnyi magas tömörítő csarnokban

felzúgtak az új berendezések.

Megnyitották a gázcsapokat, begyújtották a kemencét. Az előkészített elegy - a kohóba nem adagolható, eddig fel nem használt poros érc, koksz, egyéb anyagokkal keverve - az ingás, dobos keverőből lassan az "örökmozgó szalagra" terítődött. Röviddel ezután a gyújtókemence alól vörösen izzó, 1250 fokra hevített tömörítvény került ki. A kékesszürke csillagtörőben aprított tömörítvény a szalagról a mangánacéllal bélelt vagonokba hullott: útrakészen a kohó számára.

Egész dolgozó népünk izzó lelkesedéssel és örömmel üdvözli a minisztertanács határozatát, amely szerint Dunapentele - épülő szocialista városunk - november 7-től kezdve a Sztálinváros, nagyszerű vasművünk pedig a Sztálin Vasmű nevet viseli. Mindössze tizenöt tagból állott az a küldöttség, mely Rákosi elvtársnál tolmácsolta Dunapentele 14 800 dolgozójának kérelmét. 14 800 dolgozó ember tett felajánlást, fogadalmat, hogy jobb munkával, példamutatással fogja kiérdemelni ezt a hatalmas megbecsülést. De ők is tolmácsok voltak csupán: millió és millió magyar, egész dolgozó népünk hálájának, szeretetének követei. Azoknak nevében jöttek, akik Sztálin elvtárs, a Szovjetunió nélkül még ma is reménytelen szolgák, örök elnyomottak lennének, akik neki köszönhetik, hogy hont leltek a hazában. (Szabad Nép, 1951. november 3. 1. o.)

A zúgó termelőüzem lábánál gyűltek össze ezen a délutánon az építők, szerelők, akik néhány év munkája után, ma büszkén avatják fel a kohászat országos jelentőségű művét.

A kohászat évtizedes vágya teljesült a modern üzem felépülésével - mondotta ünnepi beszédében Borovszky Ambrus elvtárs, a Sztálin Vasmű igazgatója. Az ércelőkészítő és tömörítőmű munkájával zavartalan, egyenletes kohójáratot biztosíthatunk, könnyebb munkával, nyugodtabb üzemeltetéssel és több még jobb minőségű nyersvasat adhatunk a hazának. Előzetes becslés szerint évente tízezer tonna kokszot takaríthatunk meg az új mű munkájával, s a tömörített érc adagolásával évente több tízezer tonnával több nyersvasat adhatnak a kohászok.

Borovszky elvtárs külön kiemelte az új gyár korszerű az országban egyedülálló munkavédelmi és egészségügyi berendezéseit, amelyek a termelés automatizálása mellett biztonságossá, balesetmentessé teszik a munkát. Beszédében köszönetet mondott a szovjet tervezőknek, akik a legkorszerűbb elvek alapján készítették el a tömörítőmű generálterveit. Számos gépi berendezés a Szovjetunióból érkezett. A magyar tervezők, a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodái, az IPARTERV, a MÉLYÉPTERV és mások, munkájukkal méltán sorakoztak fel a szovjet szakemberek mögé.

Borovszky Ambrus (1912), üzemmérnök. A sztálinvárosi építkezés helyettes vezetője, 1975-ig a Dunai Vasmű vezérigazgatója, 1962-1964 között kohó- és gépipari miniszterhelyettes.

Államunk megbecsüléseként ezen a délutánon sokan vették át munkájuk jutalmául a kormánykitüntetést, a szakma kitüntetését, amelyeket Szíjártó Lajos építésügyi miniszter és Herczeg Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes adott át. A kitüntetettek soraiban ott volt Pilter Pál főmérnök, Jákó János és Vasvári Pál tervezőmérnökök, Csendes Mihály szerelésvezető, Raábe Imre üzemvezető, Orbán József lakatos és sokan mások. Az építésben, a gépi berendezések készítésében, szerelésében részt vett 26 vállalat legjobb dolgozóinak összesen negyedmillió forint jutalmat osztottak szét.

(Tudósítónktól)

Magyarországon a kommunista politikusok által lépten-nyomon hangoztatott iparosítás gyakorlatilag nem jelentett mást, mint a nehézipar egyoldalú és erőltetett ütemű fejlesztését. Ennek a hátterében pedig a hadiipari fejlesztések álltak. A közvetlen és közvetett hadiipari kiadások 1950 és 1952 között évente az ország költségvetésének egynegyedét emésztették fel. Az erőltett fejlesztési tempó következtében az ipari kapacitás és termelési érték igen gyors ütemben bővült. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 1954-re meghaladta az 50 százalékot. Ennek a gazdaságpolitikai gyakorlatnak olyan "maradandó következményei" lettek mint a dunapentelei (Sztálinváros, Dunaújváros) vaskohászati kombinát, a diósgyőri vasgyár számos üzeme, a nehézipari fejlesztések következtében kialakult új "szocialista" városok (Komló, Tatabánya, Várpalota).