"Többet akarunk keresni, hogy megélhessünk"

 

Népszava

A Minisztertanács intézkedését és az ügyészség beavatkozását várják a veszélyben forgó munkások a Budapesti Porcelángyárban

Munka a porcelángyárban - idealizált felvételt

A munkások libasorban mennek, mindkét kezükben és fejükön is (!) súlyos porcelántárgyak. A riporter - noha már sok furcsaságot látott - egy pillanatra megzavarodik e különös látványtól, és tulajdon nevén kívül annyit tud csupán, hogy a Budapesti Porcelán- és Fajanszgyárban van, s nem a rosszemlékű tőkés időkben, hanem - 1956 szeptemberében.

Amikor a dolgozók terhüktől megkönnyebbülve visszafordulnak, megszólítja az elölhaladót, aki így már nem zsonglőr, hanem közönséges munkás.

Semmit sem fejlődött a technika

- Bátyám, miért tesznek a fejükre is egy...
- Tudjuk, hogy szabálytalan a fejenhordás - válaszol a szemüveges, 45 év körüli ember. - A norma is csak a két kezünkkel számol és száz százalék után havi 7-800 forinttal. Mi viszont többet akarunk keresni, hogy megélhessünk. És mivel többször térni, jobban futni nem tudunk, hát a fejünkre is teszünk egyet...

És már fut is társai után. A riporter pedig a "tett színhelyére" igyekszik, ahol ezeket a vécécsészéket, mosdótálakat formázzák, s ahonnan néhány napja egy levél is érkezett a Népszavához Liszkai Pál korongos tollából:

"Annyira túlhajtott a munkatempó, hogy futva közlekedünk és dolog közben esszük meg otthonról hozott elemózsiánkat. A formahordók az előírt harminc kiló helyett egymázsás terhet visznek lépcsőn le, lépcsőn fel. Július elsejével mégis levették a normájukat. Most már egy mázsa húsz kilót kénytelenek a vállukra rakni, hacsak nem akarják, hogy családjuk kárát lássa a normarendezésnek. Nem tudom megérteni az olyan normaszigorítást, amelyet nem a technika, a technológia fejlesztésére, hanem a nyers emberi erőre alapoznak."

Ennyit a levélről, amihez a teljesség kedvéért fűzzük még hozzá, hogy a riporter sem érti az ilyenfajta normarendezést, s ezért kérdéssel fordul Kollár Sándor főművezetőhöz.

- A felszabadulás óta fejlődött-e valamit a korongosműhely?
- De még mennyire - válaszol Kollár elvtárs. - A háború előtt egy korongos a hozzá beosztott segédmunkással 14 porcelántárgyat öntött, s ma egymaga, segédmunkás nélkül megcsinálni tizennyolcat. Átlagban mondom, mert van aki huszonhatot, sőt Kovács József már huszonnyolcat is öntött egy nap.
- A technika meg a technológia fejlődésére gondolok.
- Az... - Kollár elvtárs kissé elgondolkozik az új kérdésen, majd kiböki: - Az semmit sem fejlődött.
Mint évtizedekkel ezelőtt, ma is lábbal forgatják a korongot, kézzel emelgetik a nehéz formákat. A munkások alsónadrágban dolgoznak, olyan nagy itt a hőség. Jól mondják a korongosok: ég a föld a talpuk alatt, mert ott vezet el alattuk az 1200 fokos alagútkemence.

A munkaintenzitás alakulása

A gyár egyik vezetője megjegyezte, hogy normarendezés nélkül nem nőtt volna így a termelékenység. Azt viszont nem tette hozzá: nem annyira a termelékenység, mint inkább a munka intenzitása nőtt meg. Méghozzá tűrhetetlen mértékben.
A dolgozók természetesen minden esetben igyekeztek a normarendezések okozta keresetcsökkenést így, vagy úgy pótolni.

Csaltunk, ameddig lehetett, a technológia rovására - írta levelében és most szóban is elismétli Liszkai elvtárs. - Szivacsolás után elhagytuk a gumizást, majd a bejavítást. Most, hogy kezdik a minőséget szigorúan venni, csalunk a magunk kárára. Nem tartunk ebédidőt, naponta 10-11 órát dolgozunk, túlórapótlék nélkül.

És ekkor a riporter csodálkozva hallja, hogy jövőre bevezetik a negyvenórás munkahetet. A dolgozók ugyanis egészségre ártalmas, poros levegőjű műhelyekben dolgoznak. S a munkásokat a fizetésükhöz csatolt tízszázalékos veszélyességi pótlékon és napi fé lliter tejen kívül semmi sem védi a veszélyes por ellen. Éppen ezért hiába keresi névrokonát, Kovács Józsefet, aki azt a bizonyos "korongos csúcsot" felállította. Több társával együtt hónapok óta betegállományban van. Szilikózissal.

Felőrli a tüdőt a por

- A munkások egészségének védelmében semmi nem történt az elmúlt években - mondja dr. Karsai Mihály üzemi orvos. - A szilikózis a tudomány mai állása mellett gyógyíthatatlan betegség. A lerakódó finom por lassan, de biztosan felőrli a tüdőt. Ezért a megelőzésre kell a fő figyelmet fordítani. De itt még a legelemibb dolgokat sem csinálják meg. A padlót porszívózni kellene, vagy felmosni a műhelyekben. Ehelyett söprik, amivel csak felverik a port.

A helytelen bér- és normapolitika következménye

A riporter úgy gondolja, hogy mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a vállalat hibás bér- és normapolitikájával. Világosan látja, hogy nem lehet az íróasztal mellől csupán a gyári 180 százalékos átlagteljesítményt sokallva, minden ésszerű alap nélkül elrendezni a normaszigorítást. Ezért tapasztalatait, véleményét elmondja a vállalat igazgatójának, főmérnökségének és felkészül az ellenkezésre, az egyetnemértésre. De csalatkozik.

- Gondolja, hogy mi egyetértettünk a legutóbbi normarendezéssel? - mondja Nagy Károly, a vállalat fiatal igazgatója. - Magam is korongos voltam, tudom, hogy nem lett volna szabad a korongosok normáját tovább szorítani. De hiába tiltakozik a szakszervezet, az igazgató, az egész vezetőség, a minisztérium keresztülhajszolja elgondolását. És ezért a legutóbbi normarendezésért a mi munkaügyi osztályvezetőnk ezerhatszáz forint miniszteri jutalmat kapott, de úgy tudom, a minisztériumban többen még többet.

Tudjuk, hogy korszerűsíteni kellene üzemünket, alapvetően megjavítani az egészségvédelmet. Ez nem is csak pénz kérdése. Az elmúlt években nem találtunk olyan szervet, amely a portalanítás tervezését elvállalta volna. Most már több tervünk is van, de a legjobbat is csak kísérletképpen ajánlják. Sok külföldi üzemben azokat a problémákat, amelyeken mi vajúdunk, már megoldották. A minisztérium mégis egyetlen külföldi tapasztalatcsere-látogatást sem tett számunkra lehetővé - fejezi be az igazgató, és ehhez már nem sok hozzátenni való van.

S ezzel a riporter felderítő szerepe véget is ér.

Kovács József

(A szerkesztőség megjegyzése: a Budapesti Porcelán- és Fajanszgyárban uralkodó állapot tűrhetetlen és törvényellenes egy szocializmust építő országban. A munkások egészsége, élete forog kockán. A Minisztertanács és az ügyészség sürgős beavatkozását várjuk.)