"Bartók egyik legnagyobb szellemi nagykövetünk"

 

A Bartók-fesztivál ünnepélyes operai megnyitója után tegnap este került sor a hangverseny-sorozat díszes elindítására. Bartók három, talán legreprezentatívabb, zenekari darabja került előadására: a "Zene húros-, ütőhangszerekre és celestára", a III. zongoraverseny és a Concerto. Mindhárom mű - más és más szempontból - a bartóki életmű egy-egy csúcspontja.

A hangverseny első részét Somogyi László vezénylte. A "Zene" hallatlanul bonyolult partitúráját vezénylete alatt az Állami Hangverseny Zenekar mintaszerűen, mélyen átélve szólaltatta meg. (Emeljük ki külön Hajdu István kitűnő zongorajátékát.)

A Zeneművészeti Főiskolát, a hazai zenei képzés központját egybeolvasztották az amatőr zenei képzést segítő Munkás-Zeneiskolával, a táncosképzést pedig az újonnan létesített Állami Balett Intézet irányította. 1949-1950 folyamán erős politikai nyomás alkalmazásával levetették az Operaház repertoárjáról a klasszikus zeneirodalom alkotásainak többségét, elvették az Operaház törzsközönségének bérletmegújítási jogát. A kultúrforradalom hangzatos jelszavával a bérletek terjesztését a munkás közönség körében a békekölcsön jegyzéséhez tették hasonlóvá. Az Opera - és a Városi Színház, 1953-tól Erkel Színház - látogatottsága az ötvenes évek elején több mint 1 millió fő volt évente. 1948-ban jött létre a Gördülő Opera, aminek feladata az opera vidéki népszerűsítése volt. A változás kezdete 1955-1956-ra tehető. Az újra megélénkülő hangversenyéletben olyan kitűnő karmesterek tűntek fel ismét, mint Ferencsik János, Somogyi László. 1955-1956 fordulóján már a kor drámai feszültsége is megjelent Kodály Zoltán Zrínyi-szózatában.

A versenyművet Fischer Annie adta elő. Talán még soha nem játszotta a megindító, csodálatos lassú tételt ilyen lenyűgözően. - a Concertót Ferencsik János dirigálta: pálcája nyomán ez a mű is mind Bartók szelleméhez, mind pedig az ünnepi alkalomhoz méltó módon került előadásra.

V. P.

Korábban a Szabad Neten:

Kihirdették a Liszt-verseny eredményeit