Három miniszter nyilatkozik

Vágólapra másolva!

miniszter Népszava

Népszava

Nagy Józsefné könnyűipari miniszter:
Több és jobb cipő, kötöttáru, szövetruha és konyhabútor lesz

A negyedik negyedévben ismét bebizonyosodik, hogy a könnyűiparnak csak a neve "könnyű". A feladatai igen nehezek. Ebben a negyedévben ugyanis - tekintettel a jelentősen megnőtt belföldi és exportigényekre - az eredetinél magasabb termelési feladatot vállalunk magunkra. A többi között 200 000 négyzetméterrel több len-kenderszövetet, fésűs gyapjúszövetből 150 000 négyzetméterrel, kötöttáruból 30 tonnával, műselyem- és gyapjúharisnyából 170 000 párral, férfikabátból 8000 darabbal, gyermekkabátból 23 000 darabbal, bőrcipőből 160 000 párral, konyhabútorból 1220 garnitúrával többet gyártunk.

Meg kell ezt tennünk, hogy a május 1-i árleszállítás óta megnövekedett igényeket az eddiginél jobban kielégítsük. Emellett különösen jelentősnek tartom a könnyűipar exportkötelezettségének teljesítését, sőt túlteljesítését. Ma, amikor a közismerten nehéz szén- és olajhelyzet gyors külföldi vásárlásokra kényszerít, a népgazdaságnak rendkívül nagy szüksége van a könnyűipari export növelésével biztosítható devizára. Erre képes is ma a könnyűipar, amennyiben üzemeink együttműködését megjavítva elkerüljük az energiaellátás miatti zökkenőket. Azt is meg kell mondanom, hogy ez egymagában még kevés. A termelés anyagszükségletét is biztosítanunk kell. Ehhez pedig az importterv teljesítése is szükséges. Amennyiben a Külkereskedelmi Minisztérium eleget tesz megállapodásunknak és a minisztertanács segít a szén- és energiaellátás zavarainak elhárításában, mind a külföldi, mind a belföldi igényeket teljes mértékben kielégítjük ebben a negyedévben.

A folyamatokat alapvetően nem változtatta meg, de számos ponton jelentősen korrigálta az 1953. júniusi fordulat. Nagy Imre első miniszterelnökségének időszakában jelentősen mérsékelték a beruházási rátát, elsősorban a nehézipari fejlesztéseket fogták vissza. Ezzel egyidejűleg jelentősen emelték a mezőgazdasági, élelmiszer-, és könnyűipari beruházási kereteket. Valamelyest mérsékelték az ár- és a bérrendszer aránytalanságait. Ám 1955 tavaszát, Nagy Imre bukását követően gyakorlatilag minden ott folytatódott, ahol 1953 nyarán abbamaradt. 1956 első felében komoly termelési nehézségeket okozott a krónikussá vált anyag- és energiahiány, a külkereskedelmi mérleghiány drasztikus mértékben növekedett. A kialakult helyzetben 1956 szeptemberében a magyar politikai vezetés a Szovjetuniótól kért segítséget, pótlólagos energia- és nyersanyagszállítások és fizetési haladék formájában, amit a szovjet vezetés jóvá is hagyott. Ennek ellenére az éppen a vita stádiumában levő II. ötéves terv kidolgozása során kisebb korrekciókkal ugyan, de lényegében a korábbi gazdaságpolitikai gyakorlat folytatását irányozták elő.

A Tervhivatalnak immár be kell látnia, hogy az élet többet követel a könnyűipartól, mint amennyit a tervekben előírtak: egyelőre az a helyzet, hogy az eddiginél jobb minőségű könnyűipari termékek gyártása - helytelen tervezési és pénzügyi módszerek következtében - a gyárak és az egész minisztérium mutatóit rontja, gazdasági eredményeit csökkenti. Mi mégis a párt júliusi határozatát tartjuk szem előtt és fétisizált termelési mutatók alakulásánál fontosabbnak tartjuk a lakosság ellátásának javítását, a megnövekedett exportigények kielégítését a most kezdődő negyedévben.

Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter:
Kikerülünk mai kényszerhelyzetünkből

A negyedik negyedév a gépkocsiközlekedés és a vasúti személyforgalom átmeneti korlátozásával kezdődik. Ezek a korlátozások súlyosan érintik a lakosságot, az utazóközönséget, de remélem, hogy a lakosság józan megfontolással és megértéssel támogatja a vasutasokat, a közlekedési dolgozókat nehéz helyzetükben. Kétségtelen, hogy a vasúti dolgozói eddig is nagy erőfeszítéseket tettek a közlekedés zavartalansága érdekében. Idejekorán jelezték, hogy a szállítási feladatokkal nem áll arányban a vasút szénellátása. Minden reményünk megvan arra, hogy kényszerhelyzetünkből kikerülünk és mindenki számára biztosítjuk a nálunk oly jellemző őszi utazásokat. Bizonyos, hogy a Minisztertanács, az eseményeken okulva, többé nem engedi, hogy az előrelátást nélkülöző tervezés, határozatlanság és huzavona a mostanihoz hasonló kényszer-rendszabályok alkalmazásához vezessen.

Az áru- és anyagszállítás zavartalanságát sikerült biztosítani. Sőt, ma már a napi 17000 vagon rakodásánál tartunk. De még ezzel a hatalmas teljesítménnyel sem tudjuk kielégíteni a hónapok és a negyedév végén jelentkező vagonigényeket.

A most kezdődő negyedév során tovább folytatjuk a vasút- és úthálózat fejlesztését. Útfenntartásra, útkorszerűsítésre és egyéb mélyépítési munkákra 136 millió forintot fordítunk. Befejeződik a Budapest-Békéscsaba közötti út és a Budapest-Szombathely fő közlekedési út keményburkolatának kiépítése. 33 bekötőutat adunk át a forgalomnak.

Befejezzük a tokaji Tisza-híd, a szirmabesenyői Sajó-híd, a kaposvári Kapos-híd alépítményi munkáit. Ezenkívül új hidakat építünk. Az Erzsébet híd roncsainak utolsó részét, a 140 tonna súlyú láncköteget is ebben a negyedévben emeljük ki a mederből.

A vasút területén a budapest-székesfehárvári vonal kétvágányúvá építése során 25 000 köbméter földet kell megmozgatni. 12 kisebb állomáson összesen 5,3 millió forint értékű vágánybővítésre kerül sor. Tovább folytatjuk a sínhálózat kicserélését. Sajnos, újabb vonalak villamosítására ebben a negyedévben nincs lehetőségünk, csupán a budapest-hatvani vonalat egészítjük ki.

Nyers Rezső élelmiszeripari miniszter:
Nem lesz zökkenő az élelmiszerellátásban

Nyugodtan kijelenthetem, hogy a negyedik negyedévben a lakosság élelmiszerellátásában nem kerülhet sor semmiféle zökkenőre. A szén- és olajnehézségek ugyan eltolódást okozhatnak az idényszerű cukorrépa-, dohány- és egyéb kampányokban, ezek azonban most nem érintik a fogyasztókat.

A hús- és zsírellátás a negyedik negyedévben tovább javul. Amellett, hogy exportkötelezettségeinket is teljesítjük, esetleg túlteljesítjük, újabb 1560 helységet vonunk be a központi húsellátásba és 1830-at a zsírellátásba, az eddigi 580, illetve 540 faluval szemben. Azt hiszem, a főváros és nagyobb városok hús- és zsírellátásában már eddig is sikerült minden zökkenőt kiküszöbölni. A többi élelmiszerféleségnél is javulásra számíthatunk, bár még nem tudunk minden igényt kielégíteni. Tojásból például a múlt év negyedik negyedének 38 milliójával szemben most már 42 milliót juttatunk a fogyasztókhoz. Igaz, a szükségletekhez képest még ez is kevés. Téliszalámiból sem tudjuk ebben a negyedévben az idegenforgalommal párhuzamosan hirtelen megnövekedett igényeket teljes mértékben kielégíteni.