Nemzeti panteon létesítéséről és az életveszélyes lakásokról

 

Szabad Nép

Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága csütörtökön délelőtt ülést tartott.
A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a Kerepesi-temetőben - amelynek kultúrtörténeti értéke miatt már évekkel ezelőtt megszüntették köztemetői jellegét - nemzeti panteont létesítenek. Itt temették el nemzeti múltunk számos kiváló alakját és lehetőség szerint ide kell áthozni a más temetőkben nyugvó nagyjaink sírjait is. Emlékműveket állítanak itt fel a munkásmozgalom harcosainak és mártírjainak. Ily módon a Kerepesi-temető panteon-parkká alakul át az elkövetkezendő tíz év alatt.

Így fog kinézni a Munkásmozgalmi Panteon negyven év múlva

A Kerepesi temető Magyarország korabeli és a mai napig is "nemzetinek" számító temetője. Az itt található Munkásmozgalmi Panteon hivatalosan 1959-ben született meg, amikor felavatták legjelentősebb és építészetileg legnagyobbszabású részét, a munkásmozgalmi mauzóleumot. Maga a mauzóleum is különböző részekbol tevődött össze. Központi épülete a tulajdonképpeni mauzóleum volt, mely hamvasztásos urnákat tartalmazott. A mauzóleumot hat pilon egészítette ki, melyek azokra voltak hivatva emlékeztetni, akiket más temetőkben temettek el. A mauzóleum mellett nyitottak egy parcellát a kevésbé jelentős személyiségek sírjainak. Négy egyéb parcella és egy úgynevezett hősi parcella is a Munkásmozgalmi Panteon részének számított. Habár 1959-ben felavatták a mauzóleumot, a Panteon ma ismert végső formája hosszan tartó folyamat eredményeként jött létre, amely hozzávetőleg az 1960-as évek közepéig tartott. Az építkezéseken kívül néhány sírt áthelyeztek, hogy a Panteonhoz csatolhassák oket. Végső formájában a Kerepesi temető kommunista panteonja körülbelül 500 sírból tevődött össze. A Panteon létrehozásának alapvető mozgatórugója alighanem az volt, hogy egy kiemelkedő kultusz- és emlékhely megteremtése érdekében minden jelentős kommunista személyiség sírját egy helyszínre gyüjtsék össze. A mártírsíremlékmű gondolata a Rákosi-korszakból származott. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetősége a hatalom teljes átvétele után korán, 1949. január 18-án javasolta, hogy állítsanak föl egy közös síremléket a párt öt nagy mártírjának és 1919 áldozatainak. A beadvány nem határozta meg közelebbről az öt nagy személyiség kilétét, ám hangsúlyozta, hogy az emlékműnek forgalmas közteret kell elfoglalnia valamely proletár lakta környéken. A Titkárság külön parcellába kívánta elhelyezni az alkotást, és ember nagyságú szobrok készítését igényelte. A határozat négyhetes határidőt jelölt meg az építkezés befejezésére, majd a munka felügyeletével azt a Kádár Jánost és Marosán Györgyöt bízta meg, akik a késobbiekben - 1956 után - nagy energiával láttak neki az ötlet megvalósításának. A mártírsíremlékmű építése propaganda-feladatnak számított, hiszen célja az volt, hogy kiemelje a kommunista mártírokat az őket körülvevo ismeretlenségből. A pártvezetőség a mozgalom 145 harcosának emlékét megörökítő albumot tervezett kiadni 1950 őszén. A következő év áprilisában a kommunista vezetők utasították a Párttörténeti Intézetet, hogy dolgozzon ki javaslatot a Magyarországi Tanácsköztársaság néhány hősérol és mártírjáról való megemlékezésre. Bár a párt figyelme kiterjedt a mártírok széles körére, és maga a síremlék is a mozgalom különbözo időszakait tervezte átfogni, az emlékmű nem valósult meg 1956 elott. A sikertelenség oka alighanem az volt, hogy nem jött létre olyan történeti nézőpont, melyből átfogható lett volna a minden kommunista halottat magában foglaló látóhatár. ... (Apor Péter, Immortalitas imperator: a Munkásmozgalmi Panteon születése, www.ateas.hu)

Tárgyalt a végrehajtó bizottság az öröklakás-építő szövetkezetek megalakulásáról is. Mivel az építeni szándékozók közül sokan még nem tudták összegyűjteni az azonnal befizetendő 15-25 ezer forint előtakarékossági összeget, a VB úgy határozott, hogy a befizetés határidejét legalább az év végéig meghosszabbítja.

A végrehajtó bizottság részletesen tárgyalt a főváros területén levő életveszélyes lakásokról és azok lebontásáról is. A rendelkezésre álló adatok szerint a fővárosban jelenleg több mint ezer olyan életveszélyes lakás van, amelyet semmi módon sem lehet helyreállítani. Ezek lebontása és tulajdonosaik részére az új lakások kiutalása azonban rendkívül lassú ütemben halad, mert a tanács nem rendelkezik megfelelő lakáskerettel. Baranyai János, a VB elnökhelyettese, bírálta a Minisztertanács egyik nemrégiben kiadott rendeletének azt a pontját, amely kimondja, hogy a szolgálati lakáshoz juttatott egyének volt lakása nem a tanácsot, hanem a szolgálati lakásadó szervet illeti. A végrehajtó bizottság határozatot fogadott el arról, hogy felterjesztéssel él a Minisztertanácshoz: kéri, hogy ezeknek a lakásoknak az elosztásával bízzák meg a tanácsokat. Ezenkívül a végrehajtó bizottság kéri a Minisztertanácstól, hogy ezentúl az épülő új lakásoknak ne 40, hanem 50 százalékával rendelkezzék a tanács. Az így nyert különbözetet kizárólag a lebontásra kerülő életveszélyes lakások lakóinak juttatnák.

Bártos István, a VB elnökhelyettese azokról a veszélyekről beszélt, amelyek a házak padlásterének beépítésével járhatnak. Rendszerint nem számolnak a házak technikai lehetőségeivel, és megtörténhet, hogy az ilyen túlterhelés a házak épségét veszélyezteti.
Nemrégiben a Vendéglátóipari Vállalat kérte a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Osztályát, hogy engedélyezze a Marx tér 2. szám alatt levő Népbüfé (Ilkovics-büfé) felújítását. Most a végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a büfét megszüntetik és az épületet haladéktalanul lebontják. Helyét átmenetileg parkosítják, és a mögötte levő MÁV-épület homlokzatát helyreállítják.

Az Ilkovics névadója, Ilkovics Jakab Izidor (Újcsanálos 1889 április 23. - Tel Aviv 1949 szeptember 15), a magyar tömegétkeztetés egyik úttörője volt. A család története 200 évre nyúlik vissza, mikor 1780-ban II. Józseftől "regále jogot" kaptak vendégfogadó üzemeletetéséhez. Izidor, mint mozigépész jött a fővárosba, majd első üzletét 1907-ben a Nádor utcában nyitotta meg. 1920-tól apjával Simonnal és öccsével Miksával egy jelentéktelen vendéglőt és egy rőfös boltot vezettek a Mester utcában. 1926-ban egy új és jó lehetőség kínálkozott, megvették a később nagyhírűvé lett üzletüket a Berlini (ma Nyugati) téren. A forgalom állandó növekedése megkívánta a terjeszkedést: a szomszédos üzleteket, a háztömb pincéjét, udvarrészét sorra megvásárolták. A bővítések révén egy kombinát létesült, ahol cukrászműhely, állóbüfé, söntés, hagyományos és önkiszolgáló étterem is volt - ez utóbbi az első "tálcás" önkiszolgáló étteremként működött az országban. A pályaudvarral szemben volt az állóbüfé rész automatákkal, kávésarokkal, melegpulttal. Itt sütötték és árusították a kirakatban a palacsintát, ami nagy látványosság volt. A meleg ételeket a "Piros teremben" pincértől rendelve, asztalokhoz ülve is lehetett fogyasztani, de ekkor 12% borravaló dukált. A pincérek naponta 80-100 pengőt is megkerestek. A legszínvonalasabb üzemrész a fehér abrosszal terített "Fehér terem" volt. A kombinátban hajnali 5 órától éjjel 3-ig tartottak nyitva, napi 4-5000 embert szolgáltak ki, a világgazdasági válság idején 300 embernek adott biztos megélhetést a vendéglő. Ilkovics Jakab Izidor gépész végzettsége révén maga tervezte a büfé kétféle automatáját. Az egyiken télen teát és forralt bort, nyáron sört és szörpöket, idényben mustokat csapoltak. Ő tervezte a hasábburgonya-szeletelő gépet és átalakított egy centrifugát a burgonya víztelenítésére. A pincében lévő konyhából és cukrászműhelyből a pultok és automaták feltöltéséhez hangszórón rendelték az utánpótlást, amelyet négy étellift szállított. Az igen vegyes közönséget fizetőpincérekből előléptetett üzletvezetők szelektálták, irányították a megfelelő színvonalú üzemrészbe. A tömegek számára is elfogadható árak érdekében nagyfokú önellátást valósított meg Ilkovics a szomszédban létesített likőr- és konzervgyára, valamint mosodája révén. A zöldség nagy részét veje termelte, lábon vette meg a szőlőt, fogasból "lazacot", olcsó hazai halból "szardíniát" és "heringet", tehén tőgyéből "bécsi szeletet" készített. Elve volt, hogy "jobb a sűrű fillér, mint a ritka pengő". 1937-38-ban a fasizmus és a zsidótörvények idején Ilkovics az üzletét eladni kényszerült a Szőlőskert Szövetkezetnek. A három fivérnek a háború után két vendéglője és egy cukrászdája volt. Ilkovics Jakab Izidor nem hitte el az államosítást és az utolsó percig beruházott az üzletébe. Az egykori Ilkovics vendéglő helyén ma a Skála Metro Áruház áll. (www.eszemiszom.hu)

A végrehajtó bizottság megállapította, hogy pedagógiai és rendészeti szempontból is helytelen, hogy fiatal gyerekek egyedül járnak a késő esti mozi- és színházelőadásokra. Ezért a VB elhatározta, hogy 14 éven aluli gyermekek ezentúl csak szülői felügyelettel látogathatják a színházak és a mozik utolsó előadásait.

(Tudósítónktól.)