A könnyűipar "mostohagyermeke"

 

Szabad Nép

A Szombathelyi Bőr- és Cipőgyár három évtizedes múltra tekint vissza. A gyár dolgozói a felszabadulás előtti időben, de még a felszabadulás után is, igen eredménytelen, korszerűtlen körülmények között dolgoztak. Utoljára nyolc évvel ezelőtt jártam itt, búcsút venni. A viszontlátás évei jócskán kitolódtak és a látottak bizony nyolc év után sem mutatnak teljesen megnyugtató képet.

A pártbizottság irodájában beszélgetünk a gyár sorsáról Tóth Zoltánnal, a pártbizottság fiatal titkárával és Horváth Istvánnal, az üzemi bizottság elnökével. A beszélgetés során elmondták, hogy megszüntetik a bőrgyárat.
- És mit mondtak a bőrgyár dolgozó?
- Velük nem lesz baj, mert a cipőgyár felveszi őket, szükségük van munkásokra - mondja Horváth elvtárs.

A cipőgyár

A cipőgyárra terelődik így tehát a beszélgetés.
- Vannak nehézségeink - mondják mindketten -, de előbb beszélgetünk az eredményekről.

Be is hívják hamarosan Balikó Lajos elvtársat, a tervosztály régi dolgozóját. Kimutatásokat terít elénk és föléhajolunk, nézegetjük a cipőgyár ütemes, egészséges fejlődésének adatait. A termelés jelenlegi mennyisége az 1946. évi termelésnek 14,8-szeresére, 1479 százalékkal emelkedett. Az egy főre eső termelési érték az 1946-os évhez viszonyítva 4,9 szeresére, illetve 193 százakéra emelkedett. A munkáslétszám 1946-hoz viszonyítva 4,7-szeresére nőtt.

Balikó elvtárs elmondja, hogy a termelés és termelékenység ilyen nagyarányú fejlődést többek között műszaki szervezési intézkedések bevezetése tette lehetővé. A régi elavult gépek helyébe jelentős mennyiségű új, korszerű gépeket állítottak a termelés szolgálatába. Műhelyrészeket vontak össze, ami elősegítette az üzemek közötti szorosabb együttműködést. A gépállásokat a minimumra csökkentették.

A termelékenység fokozásához nagymértékben járultak hozzá az újítók, elsősorban Németh Lajos, Rudolf Károly, Skropics Antal, Varga István és Nagy János. A vezetőség gondoskodott a szakmai továbbképzésről. Az eredmény nem maradt el. A "kiváló dolgozó" címmel büszkélkedő dolgozók száma megnőtt: Issán Józsefné tűzőnő átlagteljesítménye 116 százalék. Minőségi munkája kifogástalan. Avar Istvánné tűzőnő, a szakma kétszeres kiváló dolgozója. Magyar Lajosné tűzőnő, Gáspár Ferenc felsőbőr-szabász, Kovács István, Dank István karbantartó, ők is mind a kiváló dolgozó címet viselik.
Összehajtjuk a kimutatásokat. Valóban tiszteletre méltó eredményeket tükröznek. Ezután elindulunk a párttitkárral az üzemrészlegek felé.

A mintakészítő üzemben

Pár hónappal ezelőtt új eljárásokat honosítottak meg a mintakészítő üzemben, amelyeket elsősorban a sleep-szandálok gyártásánál alkalmaznak. Ez az új eljárás a szandálok előállításánál szükségtelenné teszi a vasszeget, helyette fonállal varrottan készülnek a szandálok. Előnye az újításnak, hogy a felsőbőrök - a vasszegek kiküszöbölése következtében - hosszabb élettartamúak.

Ugyancsak eredményes kísérletek folynak a szandálok könnyebbé és hajlékonyabbá tétele érdekében. Az új eljárások lehetővé teszik a műanyagok alkalmazását, minek következtében az ily módon előállított szandálok nemcsak olcsóbbak, hanem tartósabbak is lesznek. Idáig az eredmények. Az ezután látottak már arról tanúskodnak, hogy a gyár vezetősége, de azon túl, is, a felsőbb szervek, a termelékenység fokozása mellett megfeledkeztek dolgozóik egészségvédelméről.

Hol szorít a cipő?

A gyárnak 1500 dolgozója van, közülük 1000 nő.
- Hogyan állnak a mosdóhelyiségekkel? - kérdezem a párttitkárt, a gyár udvarán sétálva. Kérdésemre nem szóval válaszol, hanem egy alacsony, kívül is elhanyagolt helyiség ajtaját nyitja ki előttem. Kellemetlenül meglepődtem. Korszerűtlen, piszkos falú zuhanyzó tárul elém.

- Hány ilyen tisztálkodó helyiség van? - kérdezem.
- Összesen dolgozóinknak hat zuhanyzó áll rendelkezésére.
Látom az arcán, hogy szégyenli. Zavartan néz rám, majd rögtön hozzáfűzi:
- Mostohagyermekei voltunk mi a könnyűiparnak, de ígéretünk van rá, hogy a második ötéves terv folyamán törődnek majd velünk is.

- Majdnem ötszáz a DISZ-fiatalok száma - mondja a párttitkár -, de nincs helyiségünk. Ugyanez a helyzet a 450 párttagot számláló pártszervezetben is. Húsz főt befogadó kis irodahelyiségben tartják meg taggyűlésüket, ha éppen nincs elfoglalva.

- A pártnapokat hol tartják?
- Az ebédlőben, de csak akkor, ha a következő szakmány nem érkezik ott. Egyébként nagyon sokszor az udvarra szorulunk.

Szomorú állapot ez, és az összes hibák a "beletörődöttséget" tükrözik. Kiderült még az is, hogy a tömegszervezeteknek egyáltalán semmilyen helyiségük sincs, és csak papíron élnek. A dolgozók gyermekei közül 500 lenne napköziigényes, de férőhelye az újonnan átalakított óvodában csak 40-50 gyermeknek van. Egyébként ez az egyetlen olyan tisztán működő szociális létesítménye a gyárnak, amelyet dicséret illet. Dicséret illeti az óvónőket is, hogy ketten, két szakmányban, tisztességgel ellátják kis védenceiket.

- Fordultunk mi már segítségért - mondja az üzemi bizottsági elnök - az Egészségügyi Minisztériumhoz, a Könnyűipari Minisztériumhoz, de eddig ígéretet sem kaptunk.
- Él-e még a gyár színjátszó csoportja? - kérdem reménykedve.
- Hát nem nagyon. Nincs, ahol próbáljanak, tanuljanak.
- Kár, nagy kár... Tudják-e, hogy ennek a gyárnak az ifjúsága a felszabadulás előtti időkben részt vett a baloldali kultúrmozgalomban, nemegyszer a szabadságát is kockáztatva. A felszabadulás utáni években is voltak itt lelkes fiatalok, hová lettek?
- Lenne, lenne most is - mentegetné a helyzetet a párttitkár -, de hát... megmozdulni sem tudunk...

Sok igazság van abban, hogy a Szombathelyi Cipőgyár jó termelési eredményei ellenére is ez ideig mostohagyermeke volt felettes szerveinek. Látszik a gyár egészén, hogy a jó eredmények okozta szédületben megfeledkeztek az eredményeket szorgalmas, kemény munkával megteremtő dolgozókról.

Miért késik az orvoslás?

A cipőgyári látogatás után a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatóságának ajtaján kopogtatok, hogy megkérdezzem: miért késik a bajok orvoslása?

Budik Vilmos műszaki vezető ad választ:

A hiányosságok különösen a szociális és kulturális területen valóban fennállnak még. A bőrgyár felszámolása azonban lehetővé teszi, hogy a második ötéves terv során mindkét területen jelentős beruházások történjenek. A rekonstrukciós terven most dolgozik a Szombathelyi Cipőgyár, és reméljük, hogy a terv meg is valósul.

Ezt remélik a gyár dolgozói is.

R. Farkas Klári