A Corvinisták viszontagságos útja

 

A szovjet csapás

A Bőrkabátos Gyurka (Fáncsik György)

Innen Tarjánig zökkenőmentesen utaztak, ott azonban váratlanul szovjet harckocsikkal találták szembe magukat. (Szinte bizonyos, hogy e találkozás csak a felkelők számára volt meglepetésszerű.) A "felderítők" gépkocsivezetője lélekjelenlétét megőrizve visszafordította az autót, de már a páncélosokról tüzet nyitottak rájuk. Fáncsikék kocsija közvetlenül utánuk jött, leintésükre már nem volt idő. A következő három teherautó egymásba szaladt. Bár a többi járművet már meg tudták állítani, a váratlan támadás, a nagy tűzerő óriási zavart keltett a felkelők soraiban. A főparancsnoki autót belapította az egyik harckocsi. (Fáncsikéknak még idejében sikerült kiugrani a járműből.) A szétszóródó felkelők nagyobb csoportja a tarjáni templom előtt gyűlt össze. A vezetők közül ekkor csak RL került elő, aki nagy eréllyel vezényelte a sebesültek összeszedését, és a renitenskedőket lelövéssel fenyegette. Az incidens 5 felkelő halálát okozta és kb. 30 személyt vittek a tatabányai kórházba, illetőleg a községi orvoshoz.

Fáncsikék a színhelytől távolabb került sebesültek ellátásával foglalkoztak (RL-ékkel nem találkoztak), majd folytatták az útjukat nyugat felé. Teherautójuk azonban üzemképtelenné vált, amikor egy kukoricáson akartak keresztül hajtani. Mivel a gyalogolás kilátástalannak látszott, Környénél Fáncsik javaslatára elhatározták, hogy a helyi állami gazdaság állományából lovakat szereznek. Az akciót Fáncsik harmadmagával készült végrehajtani, miközben a többiek egy szalmapajtában várakoztak. Egyikük a gazdaság kapujába állt pisztollyal, hogy ne engedjen be senkit. Fáncsik a másik társával szintén fegyveresen ment a lovardába, ahol elkezdték kiválogatni a szükséges 14 állatot. A lovász kénytelen volt a felnyergelni és Fáncsikot felsegíteni az egyik lóra, mialatt társa kettőt kivezetett. Eközben azonban váratlanul lövések hangzottak el, és megjelentek a helyi rendőrök, akiket nyilván értesítettek az idegen fegyveresek jelenlétéről. A gyakorlatlan lovasok kiestek a nyeregből. A kapunál álló őrt (Hamerli Iván) halálos lövés érte, Fáncsikéknak azonban sikerült elmenekülniük.

Még ugyanezen a napon a Környe és Kömlőd között haladó csoportot páncélautós szovjet katonák és magyar rendőrök bekerítették egy kukoricásban. (A magyar hatóságokat polgári személyek értesítették a felkelők hollétéről, s a rendőrök - ahogy a történtek is mutatják - szovjet segítség nélkül nem merték vállalni a felkelők lefegyverzését.) Felszólításukra hárman előjöttek, a többiek - Fáncsik kivételével - egy rövid tűzharc után tették le a fegyvert. A felkelő-parancsnokot csak comblövése után tudták megadásra kényszeríteni. Fáncsikot a rendőrök elsősegélyben részesítették, aki eközben hazaáruló gyilkosoknak nevezte őket. A foglyokat egy laktanyába, Fáncsikot a tatabányai kórházba vitték, majd felépülése után átadták a szovjeteknek.

A Tarjánban szétszórt felkelők másik csoportja, RL vezetésével Tatabánya elkerülésével visszament Bajnára.

Másnap, a szovjet csapatok érkezésének hírére a felkelők ismét szétszóródtak és az erdőben éjszakáztak, majd leadták a fegyverüket a bajnai nemzetőrségen. RL-ék négyen visszamentek Tarjánba vonattal, ahol megnézték elesett társaik temetését, ezután meglátogatták sebesült társaikat, majd Tatabányát érintve hazautaztak Budapestre.

Szabó László állitólag az egyik gépkocsival elmenekült Tarjánból, de Sopronban elfogták a magyar hatóságok.

Egyes források szerint egy kisebb felkelő-egységet Héregen szétszórtak a szovjetek, akiknek maradványa azután Bakony felé tartott, és szovjet fogságba esett.

A tarjáni csapás után lemorzsolódott kisebb létszámú csoportok Tatabánya környékén még egy ideig támadásokat intéztek az általuk árulóknak vélt személyek ellen.

A Víg utcából elindult 300-350 corvinista közül nem tudjuk hányan jutottak át az osztrák határon, és hányan kerültek perbe. Az akció vezetőit bíróság elé állították. Fáncsik főparancsnokot 1960. január 3-án kivégezték, RL-t 20, Szabót 10 éves börtönre ítélték. RL 1968 szeptemberében, Szabó az 1963-as amnesztiával szabadult.

Eörsi László