A fizikai gondolkodás három alapvető elemét azért mindenképpen célszerű megfogalmazni.
- Először is meg kell találnunk azokat a jellemző (fizikai) mennyiségeket, amelyek segítségével a vizsgált problémát mérhető módon tudjuk megadni. (A megfelelő mennyiségek megtalálása - amint azt később látni fogjuk - már önmagában is meglepő mélységű következtetések levonását teszi lehetővé.)
- Ezek után modellt állítunk fel, amelynek segítségével problémánk lényegét próbáljuk megragadni. (A modellalkotásban az igazi művészet az, hogy el tudjuk választani a lényegest a lényegtelentől, és hogy a dolgok felszínén nyilvánvalóan megjelenő észlelések mögött meglássuk a valódi okokat. A modellnek ugyanis egyrészt a lehető legegyszerűbbnek kell lennie, mert különben kezelhetetlenné válik, másrészt ha valamilyen lényeges tényezőt elhanyagolunk, vagy lényegtelent fontosnak vélünk, akkor hibás eredményre jutunk.)
- A modellből levont következtetéseket összevetjük a kísérleti tapasztalatokkal, és szükség esetén változtatunk a modellen.
Tudománytörténeti adatok bizonyítják, hogy a fenti elemek már 2500 éve kisebb-nagyobb mértékben megjelentek, de egységes rendszerré Galilei és Newton (2-3. ábra) munkássága kapcsán álltak össze. (A kultúrtörténet egy ilyen döntő lépését egy-két névhez kötni mindig igazságtalan az elődökkel szemben, de Galilei és Newton szerepe mindenképpen meghatározó.)
2. ábra
|
3. ábra
|