Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja ötször cserélt gazdát a XX. században. Hatvan év alatt 30-ról 12 százalékra csökkent az itteni magyarság aránya.
A vérzivataros ukrán történelem során mindig felosztották az országot a szomszédos államok, míg aztán az oroszok mindent vittek. Hasonló következik most is?
A hódítóként érkező szovjet katonák által elkövetett szörnyűségekről, a tömeges nemi erőszakról sokáig beszélni sem lehetett.
1945. február 11-én, este 8 órakor kezdődött a német-magyar csapatok kitörése a Budapestet körülzáró szovjet gyűrűből. Az eredmény katasztrofális volt: 43 ezer emberből 700 ért célba.
A római légióktól a Német-római Császárságon keresztül a náci jelképekig ível a birodalmi sas jelenléte a történelemben. Mit érdemes tudni róla?
Az 1945-ös választási hidegzuhany nem sokat jelentett a kommunistáknak: szovjet hátszéllel nyomulva kulcspozíciókat szereztek az új magyar kormányban.
Vihart kavart az új történeti intézet vezetőjének nyilatkozata az 1941-es kitelepítésről. Idegenrendészeti eljárásról beszélt, pedig az Ukrajnába szállított emberek között sok magyar állampolgárságú zsidó is volt.
Miután Kállay elszámította magát, választás elé állították Horthyt: ha nem fogadja el a megszállást, Hitler „nem tudja szavatolni Magyarország biztonságát és jövőjét”.
A császári katonaság válogatás nélkül gyilkolt, minimum kétszáz ember halt meg. Mi vezetett idáig?
Azaz már jó hétszáz éve. Amikor a széthullás előtt álló országból erős, gazdag és békés birodalmat épített Károly Róbert, az első nem Árpád-házi király. Az oligarchákkal azért meggyűlt a baja.