Kifordított világ

A végletekig fokozott irónia, sorsszerű találkozások, maró társadalmi szatíra - a Börtöntöltelék vérbeli Vonnegut-regény.

Nem ismerik Vonnegutot? Tudják, ő az az ember, akinek minden egyes magyarul megjelenő kötetére évek óta azt a kommentárt nyomtatják, hogy "A legfeketébb fekete humor" (The Guardian).

Hál' istennek van mire nyomtatni ugyanazt a szlogent, mert a zseniális amerikai írónak rendszeresen jelennek meg könyvei Magyarországon, némelyik sokadik alkalommal. (Bár jól tudjuk: Vonnegut hevesen tiltakozna a "hál' istennek" kifejezés ellen. Részletes magyarázat szinte bármelyik művében.) A Börtöntöltelék immár másodszor látott nálunk napvilágot, a Maecenas Könyvkiadó gondozásában, Borbás Mária és Orbán Ottó fordításában.

A regényben minden adott, amitől Vonnegut Vonnegut: a főhős bizarr életútja (a szegénységről a csúcsra, aztán börtönbe, majd elölről az egész), sorsszerű találkozásai életének árnyaival, ugrándozás a történet idősíkjai között, egy rendszeresen visszatérő szófordulat (békesség), és az elmaradhatatlan Kilgore Trout novellák.

Vonnegut hétköznapinak tűnő helyzeteket facsar ki egészen a szürrealitásig pusztán azért, hogy vegyük már észre: ezek egyáltalán nem hétköznapi helyzetek. Ha az ő szemüvegén keresztül nézzük a világot, Földünk helyén jobbára egy furcsa bolondokházát látunk, amelyben előbb vagy utóbb minden a feje tetejére áll. Szembesít minket azzal, hogy megszokott világunk mennyire őrült, és hogy milyen bizarr mozgatórugók szerint működik. Ezért aztán a végén mindannyian megkapjuk, amit megérdemlünk.

A Börtöntöltelék főhőse egy szakácsnő és egy sofőr gyermeke, aki Stankiewicz néven látta meg a napvilágot. De milliomos gazdája úgy döntött, hogy úriembert farag belőle, és a Harvardra küldi. Így aztán hősünk Walter F. Starbuck néven mesés karriert fut be: eleinte szocialista érzelmeket táplál, de a McCarthy-korszakban az elnök különtanácsadója lesz, szerepet kap a Watergate ügyben - és a börtönben köt ki.

Ha mindez lehetséges - mondja Vonnegut - akkor akár ennek az ellenkezője is megtörténhet. És következik a vonneguti csodák szürreális világa, amelyben a Starbuck által nyilvánosan lejáratott és tönkretett barát nem csak megbocsát, de még hálás is. Ráadásul egy büdös, öreg szatyros néni képében feltűnik egy régi szerelem és teljesen megváltoztatja hősünk életét - ismét híressé és gazdaggá teszi.

De Starbucknak mindegy, mert ő egyszerűen csak sodródik, csupán történnek vele a dolgok. Amikor pedig néha muszáj döntést hoznia, akkor gerinctelenül dönt. Így aztán a történet végén ismét a börtönben köt ki.

Vonnegut zseniálisan elegyíti a valóságos elemeket a fikcióval: a bevezetőből ugyanis kiderül, hogy milyen megtörtént események és létező személyek köré építette fel történetét. Még az is előfordul, hogy valaki saját nevén szerepel a regényben.

Rendelje meg!

303 oldal, 1568 Ft. Kiadó: Maecenas

Az egyetlen, akinek valótlansága felől biztosak lehetünk, maga Kilgore Trout, az a kitalált sci-fi író, aki Vonnegut szinte minden regényében előfordul. Ezúttal is egy bizarr novellájának rövid tartalmát olvashatjuk, ami a regény szempontjából szokás szerint példatörténetként funkcionál. Egy távoli bolygón, ahol a lelkek a fülön keresztül távozni tudnak a testből, úgy büntetik az értelmiségi bűnözőket, hogy betömik a fülüket, nyakig egy mesterséges tóba merítik őket, és motorcsónakkal nekihajtanak a fejüknek. De előtte a bíró még közli velük:

"- Fiacskáim, nem csak a törvény szellemét kapjátok. Megkapjátok ezúttal testestül-lelkestül."

Békesség.

J.Gy.