Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Ambrus Attila minden vágya, hogy kiléphessen a "viszkis rabló" szerepéből. A világhírű magyar bankrabló büszke a sikereire (amiért sokat köszönhet szerinte a rendőrségnek), de elutasítja, hogy Robin Hoodnak vagy betyárnak címkézzék, és ha szabadul, médiamunkásként bizonyítaná, hogy új ember lett. A radiocafé 98.6 Macsó Hímzés című műsorában elhangzott interjú szövege és hanganyaga.

Amikor végül elfogtak, te tök simán megadtad magad, nem? Hogyha jó emlékszem...
Így van.

Jöttek, te lesétáltál.
Nem akarok itt újból belemenni a szakmai részébe, rosszul biztosították az ajtót. És az ablakból én hátba tudtam volna lőni néhány embert, hogyha én... Az más kérdés, hogy utána telepumpáltak volna ólommal, de akkor egy ablakot nem biztosítottak, és pont az ablakból, én, két méterre tőlük, a hátát láttam a golyóálló pajzs mögé bújó rendőröknek. De én fölmértem a helyzetet, és azt mondtam, hogy körülbelül annyi esélyem van, mint Szálasinak az akasztófa alatt. Gyakorlatilag jobb, ha megadom magamat, és tudomásul veszem a megmásíthatatlant.

Hogy kezdődött ez az egész? Mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy "na, most betörök egy bankba, és megpróbálok annyi pénzt elhozni, amennyit tudok"?
A következő a helyzet. Ez elsősorban, és tényleg nem akarok kibúvót keresni, nem akarom megmagyarázni a lehetetlent, hiszen nincs szándékom és tisztem az akkori barátnőmnek a nyakába varrni a lépéseimet, de nyilván ez is szerepet játszott. Az akkori barátnőm egy értelmiségi valaki volt, a szülei akkori viszonylatban jómódúak voltak, és a vasárnapi ebédek közben azért néha a fejemhez vágták, hogy hát tulajdonképpen én milyen perspektívát, egyáltalán mit tudok nyújtani a lányuknak. És mindig éreztem ezt a fajta támadási módot, és hiába pusztultam bele, mert tényleg én akkoriban csempészéssel is foglalkoztam...

De azt ők nem tudták...
Nem tudták, megvan minden, már autóm volt, és akkor 21-22 évesen viszonylag jól éltem, de ez mégsem volt elég, hiszen hát ugye egy bugris székely voltam, és hát ugye a lányuknak ez abban a helyzetben kevésnek mutatkozott. És hát azt mondtam magamban, hogy basszus, ha folyamatosan kapom ezeket a szurkapiszkákat, akkor megmutatom, hogy én nem csak egy kis szarjankó vagyok, hanem fogok azért majd virítani. Illetve az is szerepet játszott, hogy az állampolgárságommal kapcsolatosan mindig baj volt, amikor mentem különböző országba, sőt amikor még Romániába mentem, vízum kellett. Egy paradox helyzet állt elő, én lemondtam a román állampolgárságról, amikor eljöttem, azt mondtam, köszönöm szépen, ennyi ebből elég, nem kérek belőlük, onnantól kezdve, ha én mentem a csapattal, el kellett mennem a követségre, és órákon keresztül sorba állnom, hogy na akkor adjanak egy vízumot, és ez Romániára is igaz volt. A minisztériumból valakivel megismerkedtem, és megígérte, hogy elintézi az állampolgárságot. Százezer forint. Azt megkaptam ismerősöktől, és lenyúlta a lóvét. Illetve őt áthelyezték egy másik osztályra, és innentől kezdve nekem azt mondta, hogy: "sorry, ennyi". És a lóvét meg kellett adni. Tartoztam embereknek, a lóvét meg kellett adni, itt volt ez a barátnő-effektus, úgy a felhők gyűltek, gyűltek, gyűltek. És egyszer azt mondtam magamban, hogy megvilágosodtam, és gyerekkori emlékeimből beugrott az angliai nagy vonatrablás, és akkor mondtam, hogy basszus, hát egy kisposta, hát mi az nekem? Ez smafu. És akkor elindult. Nyilván itt is minden bajom volt, és itt is komoly felkészülés előzte meg, komolyan vettem azt, amit csináltam, én a profizmusban hittem és hiszek.

Az első rablásodat mennyi ideig tervezted?
Napokig. Tudjátok, hol van a Villányi út? És ott fölötte van a vasúti átjáró, amelyik bemegy a Gellérthegy gyomrába. Napokon keresztül átjárkáltam, ahogy bemész ez egyik oldalon, a másik oldalon már a Délinél jössz ki. Azt kitaláltam, hogy kocsival, ugye, ott nem tudnak üldözni. Abban az időben még tényleg nagyon jó kondiban voltam, és meggyőződésem volt, hogy még ha kergetnek is, nincs az a rendőr, amelyik teljes felszereléssel utolérne. Átszaladok az alagúton, és akkor a másik oldalon, mire a zsaruk odaérnek, én már hetedhét országon is túl vagyok. Tehát napokon keresztül készültem, és A-tól Z-ig végigvettem mindent, hogy merre megyek. Lemértem a távolságokat, hogy merre megyek, tudtam, hogy merre van rendőrség, időstopper, anyám tyúkja, álcázás, beleéltem magam, hogy rabló leszek, és szakmát váltok, és rabló leszek