Ambrus: "A Viszkis-kép nem feltétlenül igaz"

Ambrus Attila minden vágya, hogy kiléphessen a "viszkis rabló" szerepéből. A világhírű magyar bankrabló büszke a sikereire (amiért sokat köszönhet szerinte a rendőrségnek), de elutasítja, hogy Robin Hoodnak vagy betyárnak címkézzék, és ha szabadul, médiamunkásként bizonyítaná, hogy új ember lett. A radiocafé 98.6 Macsó Hímzés című műsorában elhangzott interjú szövege és hanganyaga.

A sportolói múltaddal összefért az italozás?
A sportolói múltam, sajnos, azt kell, hogy mondjam, hagyott kívánnivalót. Nekem azért volt egy négyéves kihagyásom, és... hát... szörnyű béna voltam. Iszonyat lelkes pali voltam, és a mai napig lelkes vagyok, a tehetséggel nem volt gond, a szorgalommal szintén nem volt gond. Viszont rutin és a tapasztalat hiányában én szörnyen béna voltam. Tényleg volt olyan, mikor fejjel próbáltam hárítani a zsugát, mert máshogy egyszerűen nem tudtam, és el kell ismernem, ma már én inkább egy hólapátot tennék be a kapuba, mint saját magamat, hogyha edző lennék, ugyanazt a célt szolgálná, amit én szolgáltam. De itt újból vissza kell térnem, hogy óriási mázlim volt, tudniillik abban az évben, amikor az Újpesthez kerültem, a jégkorongcsapathoz, akkor a Géczi Gabi, aki a Géczi Istvánnak a fia, első, illetve második számú kapus volt, felváltva védtek az Eperjesivel. És mivel főiskolára járt (TF, tehát bukfencegyetemen volt rendszeresen), innentől kezdve nem volt elég kapus. És akkor én képbe jöttem. Emellett természetesen elvégeztem az ottani melót, jeget készítettem, összesöpörtem, amit éppen kellett...

Sportállás is volt egyben?
Nem sportállás. Engemet ott az akkori igazgató fölvett ilyen mindenesnek. Tulajdonképpen én voltam a jolly joker, hogyha éjszaka portás kellett, akkor én portás voltam, ha ki kellett cserélni az égőket (mert eredetileg mechanikát végeztem, más kérdés, hogy nem értek hozzá), volt némi affinitásom ez irányban is. Tehát én minden dolgot igyekeztem a saját tudásom szerint megcsinálni. És emellett nyilván beálltam a kapuba is, sepregetés után vagy előtt, vagy nem tudom én, a jégkészítés után, fogtam a kis szerelésemet, és beöltöztem. Az egy más kérdés, hogy nagyon sokszor rám borították a kaput a csapattársaim, iszonyatosan bénáztam, és egy játék arról szól, egy játék attól jó, hogy valaki nem hendikeppel indul, viszont amelyik csapathoz én beálltam, ott irtó nagy gáz volt.

Tudod még követni a sportot?
Én tulajdonképpen olimpiában mérem az időt... Megvan a lehetőségünk, hogy nézzük a televíziót. 2002-ben, mivel Koreában volt a focivébé, és ott volt az időeltolódás, a mostani országos parancsnok úr volt a BV parancsnoka (dr. Csere László), részben neki köszönhetem, hogy engedélyezték, hogy éjszaka is meg lehetett nézni pár mérkőzést. Számunkra ez óriási dolog volt. Ezek apró dolgok, de fontosak, mert az életben, főleg itt bent a börtönben, az apró dolgokból tevődik össze az ember élete, nem a nagy dolgokból, de hát nyilván igyekszem mindent figyelemmel követni, van körülbelül 20 csatorna, amit itt nézhetünk, és...

A discoverys szökésműsort láttad?
Sajnos nem, mert ez egy "lóvés" csatorna, és a börtönnek erre nincs pénze, nincs keret erre.

De volt egy ilyen műsor, és...
Az utózöngéjét hallottam, és megvan nyilván a véleményem ezzel kapcsolatban. Ami számomra szomorú és elgondolkodtató, egy volt rendőr állást foglalt benne, én ennek a rendőrnek úgymond "kikapartam a gesztenyét". Tulajdonképpen belőlem élnek évek óta, és nem rosszindulatból mondom, de a második elkapásomnál, a Teve utcában lévő csótányokat (és most nem az alagsorban dolgozó diszpécserekre gondolok), tényleg mindenkit, hetven-valahány embert kitüntettek. Tehát az első elfogásomkor ez az ember a postás szerepét töltötte be, és mit csinál: belém rúg, folyamatosan minősít, szóval ez annyira sajnálatos, és annyira nem stílusos, ez egy olyan pitiánerség. Miért nem hagy békén? Én nem foglalkozom vele, én nem minősítem az ő munkáját, nyilván megtehetném, de nem minősítem, és folyamatosan ezt kapom. Ezeket a különböző megjegyzéseket, és természetesen nem pozitív értelemben. Nyilván nem várom el, hogy középkeresztet kapjak, csak tiszteljük egymást. Én tisztelem őt, elfogadom azt, amit ő csinál, ő is fogadja el azt, hogy csináltam, amit csináltam, de ne bántsuk egymást. Tehát nincs meg az a klasszikus értelemben vett zsivány-zsaru ellentét, az a fajta tisztelet, amit itt-ott a filmekben azért visszaadnak, itt Magyarországon erről nem beszélhetünk.