A francia paradoxon

Az amerikaiakkal összehasonlítva a franciák sokkal kisebb arányban szenvednek szív- és érrendszeri megbetegedésekben, noha mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Ez a francia paradoxon.

Hogyan lehetséges, hogy noha a franciák sokkal több telítetlen zsírt fogyasztanak, mint például az amerikaiak, mégsem olyan magas náluk a túlsúly és a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya, mint Amerikában? Egy 2002-es statisztika szerint Franciaország lakossága fejenként napi 171 g zsírt fogyaszt. Amerikában ez a mennyiség nagyjából ugyanennyi (157 g). Ám míg a franciáknál a teljes mennyiségből 108 gramm a telített zsírforrás, addig Amerikában ez csak 76 gramm.

Ennek megfelelően a franciáknál sokkal több szív- és érrendszeri megbetegedésnek, illetve elhízásnak kellene lennie, mint Amerikában. Mégis sokkal kevesebb van: 1999-ben a 35 és 74 éves férfiak között 100 000-ből 115 szívbeteg volt Amerikában, míg Franciaországban mindössze 83.

A jelenség nem volt új már a nyolcvanas években sem, amikor elkezdtek vele komolyabban foglalkozni: az ellentmondásra először egy ír orvos, Samuel Black figyelt föl 1819-ben, bár magával a kifejezéssel dr. Serge Renaud, a Bordeaux-i Egyetem professzora rukkolt elő 1992-ben, és főleg a témával kapcsolatos 60 Minutes-adás miatt kezdett el a dologgal mindenki foglalkozni. A lakosság elsősorban úgy, hogy ész nélkül nekiállt vörösbort inni, a kutatók pedig különböző hipotézisek felállításával és tesztelésével.

Az első gyanúsított: az alkohol

A kutatók először a vörösborfogyasztással magyarázták a jelenséget. A mérsékelt alkoholfogyasztás jótékony szív- és érrendszeri hatása a hetvenes évek óta ismert volt, egyfelől kimutatták, hogy napi egynél több, de háromnál kevesebb pohár alkohol csökkenti a szívkoszorúér-problémák okozta halál kockázatát, illetve azt is, hogy a leghatékonyabb, ha heti 4-6 alkalommal fogyaszt az ember kis mennyiségű alkoholt, a három pohár bornak megfelelő mennyiségnél több ugyanis már ellenkező hatást ér el.

A probléma itt az volt, hogy noha a franciák az amerikaiaknál több alkoholt fogyasztanak évente (11,4 liter, szemben az amerikaiak 8,6 literjével), sokkal kevesebbet isznak, mint Luxemburg (15,6 l), Csehország (13 l), Magyarország (13,6 l). És az utóbbi országokban mégsem figyelhető meg a paradoxon. Tehát önmagában az alkohol nem magyarázat, kellett valami más, így jutottak el a vörösborhoz, amelyből a franciák tényleg sokat fogyasztanak, szemben például az említett országokkal.

A vörösbor hatékonyságát először a rezveratrol nevű anyaggal magyarázták, ám ezt később egy 2003-as tanulmányban cáfolták, mondván, hogy az elfogyasztott bor rezveratroltartalma igen kicsi, nagyon nehéz lenne pusztán abból megfelelő mennyiséget bevinni ahhoz, hogy érezni lehessen a hatását. Ezért fordultak később az oligomer procianidinek felé, amelyeknek közismert a vérképre gyakorolt kitűnő hatása, és megtalálható a vörösborban kellő mennyiségben.

A zsír mégsem olyan rossz?

A hipotézisek másik iránya a telített zsírok környéke volt, és főleg azt vizsgálták, hogy vajon a sok telítetlen zsír tényleg olyan sok-e? Franciaországban ugyanis valóban sok állati zsiradék fogy, de a nagy része kacsa- és libazsír, amely kutatások szerint meglepő arányban tartalmaz telítetlen zsírsavakat, ez pedig csökkenti az egyéb forrásokból bevitt telített zsírsavak problémás hatásait. Összehasonlításképpen: míg az olívaolajban a telítetlen-telített zsírsavak aránya 76-15 százalék, addig a liba- vagy kacsazsírban ez az érték 56-27 százalék, ami nem olyan jó ugyan, mint az olívaolajé, de még mindig a telítetlen zsírsavak javára billen a mérleg.

Nem a mit, hanem a hogyan számít?

Mivel a paradoxon feloldási kísérletei minden esetben olyan megoldásokkal szolgáltak, amelyek nem terjeszthetők ki feltétlenül más országokra, többen elkezdték a francia evési és kulturális sajátosságokkal magyarázni a jelenséget, elég itt csak Mireille Guiliano problémás könyvére utalni, amely kifejezetten erre az életmód-érvre fűzi föl a mondanivalóját. Nem a fogyasztott ételekkel és italokkal, hanem a fogyasztás módjával magyarázta a rejtélyt. Szemben az amerikai vagy angolszász országok szokásaival, ahol divat nagy és kiadós étkezéseket tartani, az adagok gyakran óriásiak, a franciák inkább többször esznek keveset. Másfelől a borfogyasztás kapcsán azt szeretik kiemelni, hogy náluk az alkoholfogyasztás legnagyobb része mindig étkezés kísérőjeként történik, míg a vizsgált országoknál az italozás önmagában folytatott tevékenység.

Azt is kimutatták, hogy a franciák hüvelyesekből és zöldségekből igen sok rostot visznek be, és az étkezési rostnak ismert a komoly koleszterincsökkentő hatása is.

Szóval hipotézisek vannak ezrével, a kutatások leginkább a mérsékelt alkoholfogyasztásban látják a paradoxon feloldását. A WHO egészen odáig ment, hogy kijelentse: "Meggyőző bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a szívkoszorúér-megbetegedés kockázatát" - de olyan kontrollált klinikai kutatás még mindig nem volt, amely megnyugtatóan feloldhatná a paradoxont.

A paradoxon nem is paradoxon

Persze akadnak olyanok is, akik szerint a francia paradoxon egyszerűen nem paradoxon. Dr. Malcolm Law, Nicholas Wald és Marion Nestle szerint a jelenség magyarázatát a francia hagyományokban kell keresni, és mivel ezek a hagyományok az 1970-es években gyökeresen elkezdtek változni, hamarosan semmiféle paradoxon nem lesz. A hetvenes éveket megelőzően ugyanis a franciák jóval kevesebb állati zsírt fogyasztottak, amivel magyarázható volt az angolokénál alacsonyabb koleszterinszint. Azóta viszont, hogy az étrendjük elkezdett hasonlítani az angolokéra, itt is megjelentek azok a problémák, amelyek mindenütt. Egy 1999-es kutatás kimutatta, hogy a franciák állatizsír-fogyasztása 1950 és 1980 között megduplázódott, az alkoholfogyasztás pedig a felére csökkent. Ezzel párhuzamosan az elhízás 2003-ban már a lakosság bő 40 százalékát érinti, ami már nincs is olyan messze az angol számoktól. És mivel a megemelkedett zsírfogyasztás 25-35 év alatt vezet általánosan jelentkező szívproblémákig, csak idő kérdése, hogy Franciaország is ugyanott tartson, ahol Anglia és Amerika tartott 20 évvel ezelőtt.

Az egyik legkomolyabb publikált kutatás is arra jut, hogy a jelenség ugyan megfigyelhető, de korántsem olyan élesen felvetve, mint azt a cikkek java sugallja. Például a telített zsírsavak és a szívbetegségek okozati kapcsolata sem olyan egyértelmű, mint azt sokan állítják, és a diéta-szívbetegségek kapcsolata sokkal komplexebb kérdés annál, mint hogy el lehessen intézni ennyivel.