Házi csírákkal a tavaszi fáradtság ellen

Amatőr panelkertész sorozatunk első részében csírákat nevelünk, hogy bevigyük a szervezetünkbe azokat az anyagokat, amelyek februárra már minden zöldségből, gyümölcsből elszálltak, hogy az idén végre megússzuk az influenzát, és hogy végre kerüljön valami zsenge zöld íz ételeinkbe.

Miért pont csíra?

A csírák koncentráltan tartalmaznak mindent, ami ahhoz kell, hogy a magokból egyszer növény fejlődjön. Elsősorban könnyen felszívódó aminosavakban és lipidekben gazdagok: ezek a fehérjéknek és a zsíroknak olyan formái, amelyeket bontás nélkül azonnal hasznosítani tudunk. Ráadásul ezeket az esszenciális aminosavakat a szervezet csak táplálékokból tudja magához venni, előállítani képtelen. A csírák tápanyaggazdagsága függ a mag típusától, a talajviszonyoktól és a termelési módszerektől. A legtöbb csíra azonban kiemelkedően gazdag foszforban, magnéziumban, kalciumban és káliumban, továbbá - változó mennyiségben - tartalmaz vasat, szelént, cinket, fluort és rezet. A vitaminok közül a legtöbb csíra nagy mennyiségben tartalmaz C-, K-, D-vitamint és B-vitaminokat, a gabonacsírák pedig különösen gazdagok E-vitaminban. A legjobb pedig, hogy mindez nyersen, mindenféle fogyatkozás, sérülés vagy tápanyagcsökkenés nélkül kerül a szervezetünkbe.

Nyúléletérzés

Ha valaki nyuszinak érzi magát a salátalevelek rágcsálásától, a csíráktól sokszorosan annak fogja. Cserébe hatásos ízfokozóként működnek, hiszen nemcsak a tápanyagokat, de az ízeket is koncentrált formában tartalmazzák - kicsik, de erősek, minden zöldséges ételen nagyot dobnak, felfrissítik, visznek bele valami olyan zsenge érzést, amiért így, a tél végén már nyüszítve kuncsorgunk. Az egyes csírafajták a mag, illetve a növény karakterét ízükben is képviselik, így a hagyma és a retekcsíra például enyhén csípősek, ezért inkább salátákba, szendvicsbe illenek, esetleg különböző szendvicskrémek alkotóelemeként képzelhetők el. A gabonacsírák, a búzacsíra például különösen édeskés ízű, ezért müzlikbe illik a legjobban. Ha azonban csak tápanyag-kiegészítőként fogjuk fel, elég, ha néhány marékkal adunk belőlük a reggeli turmixhoz, az ízén nem sokat fog változtatni. Mivel sok olyan csíra létezik, ami kifejezetten szép, tányérdíszként, tálalási dizájnelemként is szokás alkalmazni.

Veszélyek

A WHO egy néhány évvel ezelőtti, feltételezhetően babcsírák okozta súlyos hasmenésjárvány miatt a csírákat a közepesen veszélyes élelmiszerek kategóriájába sorolta. Ennek oka valószínűleg az, hogy a magok meleg, nedves környezetben csíráznak ki, ez a környezet pedig különösen alkalmas a baktériumok szaporodására. Éppen ezért elővigyázatosságra intenek a csírafogyasztással kapcsolatban. Terhes nők, kisgyerekek, idősek vagy legyengült immunrendszerrel rendelkezők ne fogyasszanak csírát, akik pedig mégis, azok válasszák a hűtőpultban tárolt bio változatokat, és otthon is tárolják hűtőben, lezárt dobozban, és néhány napon belül egyék meg - javasolják.

Miben?

Csíráztatni otthon is egyszerű, bár szükség van hozzá némi elszántságra, odafigyelésre és kalandvágyra. Aki egészen komoly szinten szeretne foglalkozni a dologgal, szerezzen be egy bioboltban olyan edényt, amelyet kifejezetten csíráztatásra fejlesztettek ki: ennek több szintje van, az egyik, ahová a magokat, a másik pedig, ahová a vizet kell helyezni. Állítólag ezekkel az edényekkel kivédhető a büdösödés, penészedés és egyéb veszélyek. Van, aki a lapos, nagy cserép- vagy agyagedényre esküszik, más inkább egyszerűen tálban csíráztat, és nem mossa, hanem spriccelgeti a magokat. Mi első próbálkozásként a legegyszerűbb, befőttesüveges módszerrel kísérleteztünk, ami remekül működött.

Mit?

Rengeteg különböző magot szokás csíráztatni, de vannak különösen divatos fajták. A gabonamagvak közül az árpa, a hajdina és a búza is népszerű, a hüvelyesek közül pedig a zöld szója vagy mungóbab a legmenőbb, de finom a csicseriborsó, lencse, sárgaborsó és zöldborsó csírája is. Az olajos magvak közül lenmagot és napraforgómagot szokás csíráztatni. Különösen egészséges mivolta miatt szokták kiemelni a brokkoli-, a retek- és a zsázsacsírát, a lucerna- és a mustármagcsírát. (Képeinken bab és búzamag csírázik.) A legfontosabb, hogy a magokat bioboltban szerezzük be, hogy garantáltan vegyszermentesek legyenek. A mag minőségén sok múlik, a silány magtól még az is kitelik, hogy ki sem csírázik, ezért ha már nekivágunk, érdemes jó minőségűt beszerezni. Még így is sokkal olcsóbban fogunk kijönni, mint ha bolti csírát vásárolnánk.

Hogyan?

Egyszerre csak annyi maggal érdemes nekifogni, amennyit el fogunk fogyasztani. Aratás után a hűtőben ugyan 3-4 napi eltarthatók a csírák, de a tápanyagértékük rohamosan csökken.

1. Egy nagy, tiszta befőttes üvegbe teszem az átmosott magokat, és annyi vizet öntök rájuk, amennyi ellepi. A hüvelyeseket érdemes minimum 12, a gabonákat és más magokat elég 4-6 órán át áztatni.
2. A magokat alaposan átmosom. A befőttes üveg tetejét gézzel, hálóval vagy nagyon ritkán szőtt konyharuhával bekötöm, és leöntöm róla a maradék vizet, hagyom teljesen lecsöpögni. Elég, ha éppen csak nedves marad, fontos, hogy ne fülledjen be. Ha nem elég biztos az üveg szellőzése, inkább érdemes egy nagyobb lyukat vágni a vásznon, vagy kicsit félrehajtani, mert nagyon fontos, hogy enyhén nedves legyen, ugyanakkor lélegezzen.
3. Világos, langyos helyre teszem az üveget. Naponta kétszer vagy háromszor átmosom a magokat, és hagyom őket teljesen lecsöpögni. Ha egy nap kihagyom a mosást, az egész bepenészedik és tönkremegy, akkor már érdemesebb a következő (4.-5.) lépéseket előrehozni, és a hűtőbe tenni az egészet, ahol lassan, de tovább növekednek majd a csírák.
4. Amikor megjelennek az első hajtások, az üvegből egy nagyobb szűrőbe öntöm a magokat, és alaposan átmosom, hogy a maghéjak leváljanak, és könnyebben növekedjenek a csírák.
5. Ha a csírák kellőképp megnőttek - ez általában 0,5-2 cm-es hosszúságot jelent - teljesen leszárogatom őket, és kilyukasztgatott zacskóban vagy enyhén szellőző dobozban teszem őket a hűtőbe. A növekedés ideje a gabona- és fűszercsírák esetében kb. 2-3, a hüvelyeseknél 5-6 nap.

És ha piacon látnak csíramálét alufóliatálban megsütve, azonnal vegyenek belőle, és egyék meg boldogan.