Lackó Róbert és az apja először lovakat szeretett volna tenyészteni eladásra. El is kezdték, de aztán nem volt szívük túladni rajtuk. A hatvanhektáros terület nem volt alkalmas növénytermesztésre, így jött az ötlet, hogy tartsanak mangalicákat. A telepen csak szőke mangalica van - a fajtákról itt olvashat bővebben -, pedig Lackó Róbert fecskehasút szeretett volna tenyészteni. Csakhogy 2004-ben azt még nem volt egyszerű beszerezni. A kezdő állomány hatvan kocából állt, ennyit fecskehasúból csak több tenyésztő tudott volna eladni, ami megbonyolította volna a kezdést (külön karanténban kellett volna őket tartani).
"Kicsit sajnálom, mert tetszik a fecskehasú, fekete színváltozat, de igazából nincs nagy jelentősége - mondta erről Lackó. - Van, aki azt mondja, ez kicsit jobban hízik, amaz többet fial, de a nőknél sem lehet kijelenteni, hogy a szőkék hízékonyabbak, vagy a feketék szülnek többet, vagy éppen a barnák."
A sertések 15 hektáron szabadon csavaroghatnak, szakaszolva van tölgyes, gyümölcsös, sík terület is, ezeket vetésforgóban használják az állatok. A maradék területen takarmányt termelnek nekik, búzát, kukoricát, lucernát, árpát. Reggel és este hazamennek, esznek, napközben pedig betermelnek mindent, amit találnak. Ha érik a gyümölcs vagy a makk, napokig haza se mennek enni, mert jóllaknak vele, de elkapják a tücsköt, a bogarat és a kisebb állatokat is - mondja a tenyésztő. Az intenzív tartással (zárt helyen neveléssel, takarmányozással) lehet próbálkozni a mangalicáknál is, ám Lackó szerint ez veszélyes, elsősorban állat-egészségügyi szempontból. A folyamatos vándorlás nélkül nem erősödnek meg kellőképpen a csontok, ráadásul a mangalica nem hízik annyival gyorsabban az intenzív táplálás hatására, mint a hússertés, cserébe elveszíti a sajátos, márványos húsminőséget, ami a szabadtartás alatt alakul ki, és ami egyedivé teszi.
Egy kan negyven kocára
Az idény végén - most - 200-300 darab körül ingadozik az állomány a farmon. Március végén fognak fialni a kocák, akkor a szám négyszázra is nőhet, attól függően, hány kismalac születik. A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete választja ki külső vérvonalból (másik tenyésztőtől) a kanokat pároztatásra, így biztosítva a frissítést. Cserébe a tenyésztő saját kanmalacokat ad az egyesületnek, amelyeket aztán felnevelnek, és másik telepekre kerülnek. A kocasüldőket Lackó választja ki a saját állományából. Egyszerre egy-két kan van a farmon, most a negyven kocára egy.
Egy anyaállat általában 5-6 malacot tud felnevelni, de volt már, hogy 11 született. A biztonság kedvéért akkor, ha egyszerre több koca fial, áttesznek néhány malackát azokhoz az anyaállatokhoz, amelyek csak kettőt-hármat ellettek. A malacok az istállóban születnek, ahol 3-4 hetet töltenek az anyjukkal, majd kiterelik őket a szabadba. A 9-10 hetes malacokat elzárják az anyjuktól - leválasztják őket -, mert a mangalica jó anya, ereje végéig szoptatná kicsinyeit. A malac teljesen lezsarolja (addig szopik, amíg van mit) az anyaállatot, hiszen így egyszerűbben juthat táplálékhoz, mint ha saját magának kellene megszereznie. "A leválasztásnál sokszor olyan vékonyak a kocák, mint a gereblyenyél, muszáj elapasztani a tejüket, meg kell erősíteni őket" - mondja Lackó. A leválasztás után a kicsik 100-150 fős csapatokban - egy-egy generáció általában együtt - a szabadban töltik az idejüket.
A kis kanokat - amelyeket nem jelölnek ki szaporításra - még malackorban kiherélik. A legoptimálisabb néhány naposan túlesni ezen, amikor még nem indult be teljesen a vérkeringés, és az anyatejben lévő anyagok miatt gyorsabban is gyógyulnak ilyenkor a sebek. Ezek az ártányok - herélt sertések - érik el a leghamarabb a vágósúlyt, mert az ő szervezetük nem foglalkozik tesztoszterontermeléssel, mint a kanoké. "A mondás szerint a férfit is két ponton lehet megfogni. Ha az egyik kiesik, csak a hasára koncentrál. Így működik az ártány is" - így Lackó. A koca is gyorsan gyarapszik, egyedül a kan az, amelyik addig nem eszik, amíg ivarzó koca van a közelben.
Kullancs ellen mangalica
A sertések 16-20 hónapos korukra érik el a vágósúlyt, ami minimum 130, de inkább 150-180 kiló. Körülbelül 100 kilós korukig folyamatosan erősödik a csontjuk - ezért kell, hogy állandóan vándoroljanak -, a csontszerkezetnek ugyanis meg kell tartania a 150 kilós súlyt is. A mázsás súlynál még nem érdemes túladni az állaton, mert onnantól kezdve már csak húsra és zsírra termel - magyarázza a tenyésztő. 130 kiló fölött főleg a szalonna vastagszik, nem egyforma mértékben növekszik a zsír- és a húsmennyiség.
A vágósúlyba került állatokat először a helyi állatorvos vizsgálja meg, kiállít róluk egy egészségügyi bizonyítványt, majd a vágóhídra szállítják őket. Ott a húst is hatósági állatorvosi vizsgálat alá vetik, majd a kiadott igazolással, félsertésként térnek vissza a farmra. Ott feldolgozzák őket elsősorban füstölt- és töltelékárunak (kolbász, hurka, szalámi, disznósajt, szalonna, sonka, csülök, töpörtyű és zsír is készül belőlük).
Mint minden állattartás, a mangalicatenyésztés is évi 365 napot igényel. Az állat mindennap éhes, szomjas, foglalkozni kell vele. Állatorvos - a kötelező vizsgálatokon kívül - ritkán látja őket, féreghajtót szoktak kapni élősködőre, de néha ez is kimarad. Ennek ellenére Lackó Róbert 2004 óta egy mangalicában sem talált kullancsot, pedig a környék hírhedt gyűjtőhely, a farmon élő kutyákban és a lóban is sokszor akad belőlük. "Nincs racionális magyarázatom, hogy miért, de amióta tartom és eszem őket, bennem is sokkal kevesebb van. Régen hetente többet is kiszedtem, ma már csak egy-két havonta találok egyet" - teszi hozzá.
Mangalica kontra fehér
A mangalicatenyésztésben több a kockázat, mint a húsdisznó tartásában. "Ha most kitalálnám, hogy megduplázom az állományomat, beállítok még negyven kocát, és elkezdem őket búgatni, akkor négy hónapig vemhesek lesznek, húsz hónapig hizlalom a malacokat, tehát két év múlva lesz vágóállatom. Két év múlva meg ki tudja, mennyit vesz fel a piac. A hússertés is négy hónapig vemhes, de utána szerencsés esetben hat-nyolc hónap múlva le lehet vágni. Némi túlzással hat-nyolc hónapot bármelyik istállóban fél lábon is ki lehet bírni, itt viszont két nyarat, két telet végig kell küzdenünk velük. Többet mozognak, többet verekszenek, több takarmányt esznek, aminek - időjárástól függően - szintén változik a mennyisége; bármi történhet" - magyarázza Lackó.
A kerítéseket is folyamatosan javítani kell, mert az állat elkóborolhat, összeszedhet valamilyen betegséget, például a környékbeli vaddisznóktól. A mangalica természete egyébként is inkább a vaddisznóéra hasonlít, mint a hússertéséhez. Ha összeengedik őket, párosodnak is. A farmon csak azért nem kerülnek össze, mert el vannak kerítve. "Évről évre lövök is egy-egy kant, itt ólálkodnak a kocák körül" - mondja Lackó. Van, aki teljesen szabadon tartja az állatait, ezek párosodnak is a környékbeli vaddisznókkal, de amellett, hogy a malacok húsa szálkásabb lesz - a vaddisznó génjei erősek, felülírják a mangalicáét -, ez állat-egészségügyi szempontból is veszélyes, mert ha a vaddisznó beteg, például pestises, megfertőzheti a csordát.
Némi romantika mégis kell
Állandó munka hidegben, melegben, sárban, kockázatokkal - de a farm mégis vidám hely. A tenyésztő egyetlen lova rögtön kiköveteli a figyelmet, ha valaki a közelébe megy. Macskaként dörgölőzik az emberhez, nem lehet nem vakargatni, egy többmázsás cicának nehéz ellenállni. A malacok is odagyűltek a kerítéshez, rengeteg konnektororr röfögött, miközben a lovat igyekeztünk lenyűgözni. A mangalica - mint általában a sertés - okos állat, legalább annyira, mint a kutya. A telepen élt például egy koca, amelyik rájött, hogy ha a villanypásztorra dob egy nagyobb fadarabot, ki tud menni a kerítésen, és mivel társas lény, vitte magával a többit is. Egy állandó sertése van a farmnak, Kati, a legelső alomból megmaradt koca. Már süldő korában is rettentő szelíd volt, ment az emberek után, bújt, vakartatta magát, egyértelműen ő lett a kedvenc. Nem is viszik el a vágóhídra. Soha.