A lecsó nem pörkölt

Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom - ha lecsót tervezünk készíteni, valószínűleg ez a négy alkotóelem az, ami biztosan szerepel a hozzávalók között. Aztán hogy mi kerül bele még, az teljesen rajtunk múlik, és akármerre haladunk, egész biztosan lecsó marad. Csak a szaftot ne rontsuk el.

Lecsó Forrás: Táfelspicc

A hagyományos magyar konyha egyik emblematikus fogásának tartott lecsóról alapból azt kell tudni, hogy sem nem hagyományos, sem nem eredendően és kizárólag magyar.

Az eredet

A hazai lecsókutatás egyik mérföldkövének tartott Cserna-Szabó András-esszé - amely Vaczak szottya címmel jelent meg a szerző Fehér Bélával közösen jegyzett Ede a levesben című kötetében - járja körül az étel első, magyar nyelvű szakácskönyvbeli megjelenését. "Emma asszonynál (1902) még 'omácska' néven fut a klasszikus alaplecsó (zsír, vereshagyma, paradicsomalma, paprika, só), melyről megjegyzi a szerző: 'Más néven vaczak. Alkalmasint rácz étel. (...) Sültekhez, különösen kácsapecsenyéhez pompás'" - írja Cserna-Szabó.

Az étel tehát egyáltalán nem olyan régi, és aki körbenéz a régió jellemző fogásai között egyhamar kiderítheti, hogy nem is kizárólag a magyar konyhára jellemző. Cserna-Szabó szerint tévedés azt gondolni, hogy a magyar konyha egyik elidegeníthetetlen fogása. A francia ratatouille (Julia Child változata itt), az arab-zsidó shakshouka, az olasz peperonata, a török menemen, a gyuvecs mind ugyanennek a műfajnak a képviselője. Bizonyos zöldségeket (a hagyma, a paradicsom és valamilyen paprika általában szerepel) hússal vagy anélkül valamilyen zsiradékon (olívaolaj, füstölt szalonnából kiolvasztott zsír stb.), összerottyantunk. (A lecsófélék elképesztő sokszínűségét és a lecsó definiálhatatlanságát szépen tárgyalja ez a Bűvös Szakács-cikk.)

Az étel egyébként "a szerbektől (dzsuvecs) került át hozzánk, tanúk erre a lecsó (vagy lecsós ételek) olyan nevei is, mint a 'rácpergelt' (Hajdú-Bihar), a 'szerb rizs' (hagyma nélküli rizses lecsó, előétel, Vízvári Mariska, 1914), a 'rácpaprikás' (gyuvecs, Ínyesmester, 1932), a 'szerbpaprika' (Kapitán Mária, 1942), hogy most a rácpontyról vagy a bácskai rizses húsról már ne is beszéljünk." (Ede a levesben)

L'ecsó Forrás: Táfelspicc

Akkor mitől lecsó a lecsó?

Ha a sokféle lecsó között rendet akarunk vágni, és egy igazi receptet keresnénk, megpróbálhatjuk, de azt nem árt előre tudni, hogy túl sok értelme nincsen. Jól tesszük, ha az alapanyagoknál megelégszünk a zsiradék-paprika-paradicsom-hagyma négyesével, ez olyan biztos alap, amiben nagyjából a legtöbb lecsószakértő egyetért. "Az alap a hagyma, paprika, paradicsom, ezenkívül bármit tehetünk bele, érdemes kísérletezni" - mondta Cserna-Szabó András, hozzátéve, hogy ő egyre inkább az egyszerű, letisztultabb megoldásokat részesíti előnyben. "Rizst például sosem tennék bele, de fokhagymát igen."

"A jó lecsónál vegyük figyelembe, hogy minél kevesebb a flikk-flakk, annál jobb. Túlbonyolítani teljesen fölösleges. Mi három rész paprika, egy rész hagyma, egy rész paradicsommal szoktuk készíteni, és persze némi szalonna kell a zsiradékhoz, illetve kolbász vagy tojás, ha gazdagítani szeretnénk" - ezt már Varjú Viktor, a Bock séfje mondta, akit a Gourmet fesztiválon felszolgált remek lecsójuk miatt kérdeztünk meg a témáról.

Ez az a minimum, amiből elvenni már nem nagyon lehet, de még nem eredményez automatikusan lecsót. Cserna-Szabó szerint az egyik legnagyobb hiba, amit a lecsóval elkövethetünk, hogy zöldségpörköltet főzünk lecsó helyett. "Ne csináljunk belőle pörköltet, mert ez nem az. Van a magyar konyhának egy rossz beidegződése, szeret mindent elpörköltesíteni." Ez annyit tesz, hogy egy pirospaprikás-hagymás pörköltalapra tesszük a paprikát és a paradicsomot. Az apróra vágott pirospaprikás hagyma pedig pörköltszaftot ad, a Cserna-Szabó által szottynak nevezett lével szemben, ami a kellően méretesre felkarikázott hagyma, paprika és paradicsom kifőtt leve.

Varjú Viktor, a Bock bisztró séfje sem a pörköltes megoldást képviseli, bár nem elvi, hanem praktikus okokból: az így készített lecsó finomabb lesz, nem fő szét. "Sokan rommá főzik, és attól lesz leveses, de azt én nem szeretem: szerintem akkor a jó, ha van némi leve, de minden összetevő - a paprika, a paradicsom és a hagyma - látszik benne. Éppen ezért, mivel a paprikának valamivel több idő kell, mint a hagymának, én nem a hagymával kezdem a főzést. A füstölt szalonna kiolvasztott zsírjára először a nagyobb kockákra vágott paprikát teszem pirulni, kicsit megüvegesítem. Második a hagyma, és harmadik a paradicsom. A paradicsomnál is fölösleges szerintem flancolni, héjastul nyugodtan bele lehet tenni. Tíz percnél tovább nem kell főzni, és ha ez megvan, akkor vegyük le a tűzről, és pihentessük még pár percet" - mondta.

Bármi mehet bele

Noha forrásaink az olyan kérdésekben sem értettek egyet, hogy fokhagyma, bors vagy pirospaprika való-e a lecsóba, abban nem volt vita, hogy a lecsónál aztán tényleg nyugodtan kísérletezzünk. (Cserna-Szabó szerint a fokhagyma és a bors mehet, míg pirospaprika semmiképpen, Varjú pedig borsot és fokhagymát nem szokott tenni a lecsóba, de nem zárja ki egy kis pirospaprika használatát. Persze, mint mondta, utóbbival érdemes csínján bánni, mert a túl sok fűszerpaprikától édes lesz a lecsó.)

"A kolbász, tojás, esetleg más a legvégén megy bele. Kolbászból mi saját készítésűt szoktunk beletenni, de ha olyanunk nincs, akkor csak arra figyeljünk, hogy legyen finom, mert a rossz kolbásszal elrontjuk" - mondta Varjú.

Profi trükk tojásos lecsóhoz

"Ha tojásos lecsót szeretnénk, érdemes kipróbálni, hogy a tojást nem nyersen keverjük bele. Szinte mindenki így szokta, és ez szerintem nem tesz neki túl jót, mert nyákos lesz. Ha viszont megsütjük külön, és utána keverjük bele, akkor ugyanazt megkapjuk, csak finomabb lesz. Ha gabonát szeretnénk beletenni, nem kell a rizshez ragaszkodni, nyugodtan próbáljunk ki mást: árpagyöngyöt, kölest, kását" - részletezte Varjú.

Cserna-Szabó pedig az esszé egyik részletét idézte: "Semmit ne zárjunk ki! Tejföl, rizs, tarhonya, tojás. Még a velő vagy a máj se bűn. A gomba, a tök, a spárga se. Bor is mehet belé. Csak könyörgöm, nagy, vastag karikákra vágjuk a hagymát, hogy még véletlenül se legyen belőle szaft, és felejtsük el az őrölt pirospaprikát ezúttal, van ebben friss, zamatos zöldpaprika elég!"