Színes, szagos halpiac

Szomorú kék szemükben ott maradt a tenger

Nehéz megérteni egy népet. Ha megismerjük ételeiket, közelebb kerülünk gondolataikhoz is. Hogy a szicíliai embereket kicsit megértsük, keljünk fel reggel, és látogassunk el a piacra.

A cataniai halpiac sokak szerint Európa legjobbja. Az óváros szűk utcái megszélesednek, az árkádok megnyílnak, a lépcsők megtelnek: őrületes tájszólásban hadaró kofák, a legjobbat kereső, alkudozó vásárlók és sós halhús furcsa illata mindenütt.

Szomorú kék szemükben ott maradt a tenger - kattintsanak, galéria nyílik! Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ez a legjobb, csap a deszkapultra a háromujjú árus, hadonászik és mutogat: Mazzara, Mazzara ismételgeti, mint ha szent hely lenne a városka, a sziget alsó csücskében, egy köpésnyire Afrikától. Mindenki büszke arra, hol fogták a portékát: kísérőm is megsúgja, szardellát csak Sciaccából...

Sötétkék szemükkel szomorúan néznek a kardhalak. A botorkáló öregasszonyok és a felkapott éttermek beszerzői veszekednek egy-egy szebb szeletért. Tempó, virtus van, de nincs harag. A polipok hasalnak egymás mellett, csápjaik lelógnak az asztalról, lazán, mintha éppen kezdődne a szieszta, pedig a dél még odébb van. Szicília reggel él igazán; ezt láthatják a régi, filmes géppel készült képeken.

Alkudni kötelező a halpiacon is Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A piactól pár lépésre a templomok: a hal Jézus szimbóluma még a távoli, őskeresztény időkből – ezt itt, a vallásos szigeten pontosan tudják. A görög hal szó – IXΘYΣ – betűi a legtisztább és legegyszerűbb hitvallást kezdőbetűi is egyben, amelyek most, Nagypénteken, a keresztre feszítés napján a legfontosabbak: ΙΗΣΟΥΣ ΧΡΙΣΤΟΣ ΘΕΟΥ ΥΙΟΣ ΣΩΤΗΡ, vagyis Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó.