Gázsütő: egy elhibázott konstrukció

Aki csak egyszer életében megpróbált receptből megsütni valamit az otthoni gázsütőjében, szinte biztos, hogy sokkal több akadályt kellett leküzdenie, mint villanysütős társainak. Ez nem azért van, mert béna, hanem mert a gázsütő nem egy jó konstrukció.     

A gázsütővel sütés egyik legnagyobb problémáját az egyezményes jelölés hiánya okozza. Pontosabban nem a jelölés nem egyezményes – egytől nyolcig beszámolni egy skálát viszonylag nehéz nem egyezményesen megoldani – hanem a jelöléshez tartozó hőmérséklettartományok. A gázsütőket nem a villanysütőknél megszokott, és jól használható fokbeosztással látták el, hanem egy nyolc számból álló számsorral.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Ez még önmagában nem lenne tragédia, mindenki aki elvégezte az általános iskola második osztályát, és tanult osztást matematikából meg tudja oldani: venni kell a sütő legalacsonyabb és legmagasabb hőfokát, a két szám különbségét elosztani a fokozatok számával (ez általában nyolc), és megkapjuk, melyik fokozaton hány fokos lesz a sütőnk.

Példa: a Karancs gáztűzhely sütője 160-300 Celsius fok közötti hőmérsékletet tud. Az egyes fokozat tehát 160 fokos meleget jelent, a kettes 180-asat, a hatos 260-asat, és a nyolcas, a legmelegebb, 300 fokosat. Ez eddig rendben is volna, az első probléma akkor adódik, amikor kiderül, hogy nem minden gázsütő tudja ugyanazt a hőmérsékletet. Van például, amelyik 155-285 fok között melegít, van olyan, amelyik 140 és 240 között. Az előbbinél a hatos fokozat 248 fok környékén lesz (azért környékén, mert itt már hosszú tizedesekkel kellene dolgozni a pontos eredményhez), viszont az utóbbinál csak 215 fok. Ezt általában a használati utasításból kell kinézni, hogy utána elvégezhessük az imént vázolt matekolást.

De ezzel még nem vagyunk kisegítve.

A modernebb kiadású gázsütők gombjain már hőfokot tüntettek föl a gyártók. Halleluja, mondhatnánk, akkor ez már van olyan jó, mint a villanysütő, nem? Nem, sajnos nincs.

Még ha sikerül is pontosan belőni az adott hőmérsékleteket, és el tudunk kezdeni azon a hőfokon sütni, amelyiken írja a recept, adódik a következő probléma, mégpedig a gázsütő hőszabályozásának nehézkessége. Ha a recept azt mondja, hogy 180 fokra előmelegített sütőben süssük az ételt tíz percig, majd 215 fokon 30 percig, végül 145 fokon 25 percig, az villanysütővel könnyedén teljesíthető, viszont a gázsütő reakcióideje jóval lassabb, főleg, amikor csökkenteni kell a hőt.

Márpedig az ételek, főleg a különféle tészták igen kényes és hisztis jószágok tudnak lenni. És most ne gondoljunk feltétlenül a macaronra, vegyük nyugodtan a piskótát, vagy akármelyik égetett tésztát: ezek sem szeretik, ha a hőmérséklet nem úgy alakul, ahogy kellene. A kenyérről már ne is beszéljünk: az a hőleadás, amit a kenyér megkíván, gázsütőben csak hekkeléssel érhető el.

A helyzet nem reménytelen

Ha mégis gáztűzhelyet kell használnunk, a következő dolgokat tehetjük annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabb legyen a benne való sütés.

Szerezzünk be egy hőmérőt, amivel ellenőrizni tudjuk a sütő aktuális és pontos hőmérsékletét.

A sütőajtó legyen kifogástalan. Ez trivialitásnak hangzik, de régebbi, sokat használt sütők ajtói általában a sok nyitogatástól meglazultak, és tovább rontják az amúgy sem ideális fűtési- illetve hőhelyzetet.

Béleljük ki a sütőt. Biztosan mindenki látott-hallott már olyat, hogy a sütő aljába tetőcserepet fektetnek. Ez elsőre talán furcsának hangzik, viszont jelentősen javítja a sütő hőleadását. Persze az igazán hatékony megoldás az lenne, ha nemcsak a sütőtér alját, hanem minden falát ki tudjuk bélelni. Ez lényegesen nehezebb, és nem is megoldhatatlan, bár azzal számoljunk, hogy a pont méretre készített gáztepsik használatának búcsút mondhatunk. A legjobb egyébként, ha tetőcserép helyett samott téglát vagy takarólapot használunk. A samott a legjobb erre a célra, nem véletlen, hogy minden profi kemencéhez ezt szokták használni – hátránya, hogy a cserépnél vastagabb, tehát tovább csökkenti az egyébként sem túl nagy sütőteret.

A rutin: minden

„De az anyukám/nagymamám/tetszőleges idős rokonom évtizedek óta gázsütőt használ, és nagyon finomak a süteményei”. Ez azért van, mert az anyuka, nagymama, tetszőleges rokon az évtizedek során kitapasztalta, hogy a sütő, amit használ, hogyan működik. (Egyébként rögtönzött, szűk rokoni körben lefolytatott közvélemény kutatásunk azt mutatta, hogy ezeket a nagyon finom sütiket sütő rokonokat is hatökrös szekérrel kellene visszavontatni a gázsütőhöz, miután kipróbálták a villanyt. Legyen szó nyolcvanegy éves nagymamáról, fiatalabb, vidéki nagynéniről, vagy anyáról, akiknek a gázsütő használati éveik száma összeadva bőven száz fölött van).

A gázsütő nem használhatatlan, csak korántsem olyan praktikus. Rá kell szánni némi időt, és pár tepsi elrontott süteményt (kényes tésztákat sokkal könnyebb elrontani gázsütőben), levonni a tapasztalatokat, és kísérletezni. A kitartás előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét – egészen addig, amíg nem vagyunk kénytelenek lecserélni a megszokott gázsütőnket egy másikra. Viszont amikor cserélünk, gondoljuk meg kétszer is, nem akarunk-e villanyra váltani.