A Magyar Élelmiszerkönyv a csokis, kakaós tejeket az ízesített tejkészítmények között szabályozza.
70%-nál több tej = ízesített tej
50–70% tej = tejalapú ital
A termékek legnagyobb része a tejen és a kakaóporon, illetve adott édesítőszeren (cukor, sztívia, esetleg fruktóz-glükóz szirup) kívül tartalmaz stabilizátornak használt karragént és savanyúságot szabályzó anyagot.
Három termékben van permeátum (erről a tejipari Jolly Jokerről itt írtunk bővebben). Ez nem árfüggő: a teszt legdrágább, literenként 850 forintos Parmalat kakaós termékében ugyanúgy van, ahogy mondjuk a feleannyiba kerülő Fittejben. A permeátum egyébként nem érződik a termék ízén, sem az állagán, ha az adott termék negatív értékelést kapott, az egyéb faktoroknak volt betudható. Sőt, a legrosszabb nem is permeátumos.
Permeátumos kakaók:
A termékek közül egyedül a Norbi Update készült cukor nélkül, ebben édesítőszerként sztíviát használtak. Glükóz-fruktóz sziruppal az Oké!-t és a Riskát édesítik.
A legkevésbé édes a Norbi Update kakaója volt, ez volt – emiatt – az egyik legjobb is, ha valaki nem túl érzékeny a sztívia utóízére, ezzel érdemes megpróbálkoznia. A másik jobban sikerült termék az egyik legdrágább, a Milli kakaó (716 Ft/l) volt, bár ennek a sikere nem volt egyértelmű, aki szerette, nagyon szerette, krémes állaga viszont nem mindenkit győzött meg.
A szabályos vaktesztelésnek több tanulsága is volt. A legfontosabb: szegény Schobert Norbi olyan ellenszenves figurája a magyar médiatérnek, az Update pedig olyan előítéleteket gerjesztő brand, hogy az ember hajlamos mindig a legrosszabbat várni a termékeiktől. A teszt során az aktuálisan legrosszabbul szereplő vagy legsilányabbnak tartott tételekre valaki rendben kapásból rávágta, hogy Update, noha nem az volt. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vége felé sorra kerülő Update-et valóban fölismerte vakon a két tesztalany, némi bizonytalankodás után, de nem azért, mert rossz lett volna – de ne szaladjunk ennyire előre!)
A másik tanulság az volt, hogy a csokis tejek némileg ugyan különböznek egymástól, de hogy melyiket tartja aktuálisan finomnak valaki, az rengeteg mindentől függ, többek között attól is, hogy éppen hányadik tételnél tartunk a sorban: amit elsőre kóstolva pfujolva köptek volna ki, azt ötödikként gond nélkül megitták.
A harmadik fontos tanulság pedig az volt, hogy ha valaki évtizedek óta, rendszeresen fogyaszt egy márkát, akkor minden gond nélkül fölismeri – de ez inkább a papírforma volt.
A kakaós vagy csokis tejek általában túl édesek, amelyik meg nem az, ott az édesítőszer hagy némi kellemetlen szájízt maga után. Hiába van ráírva mindegyikre, hogy kakaós vagy csokis tej, a szimpla kakaóízt reprodukálni egyiknek sem sikerült. Általánosan elmondható, hogy a tejek esetében alkalmazott aranyszabály (minél zsírosabb, annál finomabb) itt egyáltalán nem alkalmazható, sőt: a magas zsírtartalom minden esetben kellemetlen szájérzést gerjeszt, bevonatot hagy a nyelven, rontja az ihatóságot.
A termékcsoport létezését kizárólag az emberi lustaság indokolja, mert ennél bárki – de tényleg bárki – finomabb kakaót tud főzni otthon, amit aztán akár hidegen, akár termoszban, melegen magával vihet, és az rendes tejből, normális kakaóporból, pont kellő mennyiségű cukorral készül.