A budai Millenárison tegnap, május 21-én este kezdődött a Gourmet Fesztivál, amely a hazai gasztroszakma egyik legnagyobb közösségi banzája – idén ezt rútul megakasztani látszik az időjárás, amely egész hétvégére kellemetlen, esős és szeles órák ígéretét hordozza magában.
A tavalyi napsütötte bulin a rakott krumpli volt a kulcsétel, idén a szervezők a paprikás csirkét választották. A hagyományos, magyaros étel vagy annak funky újragondolása a legtöbb standon megtalálható, de nem kell aggódnia annak sem, aki egyéb izgalmakra vágyik: bőven van mit enni, sőt sorok sincsenek.
A park tórendszeréből szomorúan kiálló, lámpafüzérekkel bolondított fácskákról csöpög a víz, a hullámkarikák közül néha ki-kinéznek a méretes narancsszínű díszhalak. Nekik idén is szerencséjük van, nem zsákmányként telepítették őket a vízbe – nélkülük is bőven van mit enni, de ha nem fordul naposra az idő, sokan vihetnek haza maradékokat.
A paprikás csirkék kóstolóján már túlestünk, ha már kinn voltunk, igyekeztünk új ízeket keresni. Ebben kiváló kalauz a belépéskor kapott programfüzet, amely a térkép mellett ábécérendben sorolja a standokat, míg a másik felén az egyes éttermek menüjét listázza. Mielőtt megrohanjuk az első, illatokkal csábító helyet, nyugodtan studírozzuk át: csak az esőcseppek sietnek a földnek csapódni, nekünk nem kell rohanni.
A csütörtöki nyitónap egyik legizgalmasabb lehetősége a Norvég Királyi Nagykövetség által szervezett kóstoló volt, ahol az északi fogások legjavát próbálhattuk ki – a konyhapult mögött a budapesti Big Fish bisztró szakácsai mutatták meg, micsoda íztartalékok vannak a tengeri halhúsban.
Marinált óriás laposhalból, mangóval készült a ceviche, amit gravlax (pácolt lazac) követett. A meglepő ízvilágú fogások mögé a bergeni halleves sorakozott föl, amely után rozmaringos, lime-os, spárgával tálalt óriás laposhalfilét kínáltak. Amikor már csak a Mauer Oszkár által palackozott 2013-as kadarkába bírtunk kapaszkodni, a séf tovább emelte a tétet: az exkluzív, ám félelmetesen rusnya ördöghalból készült, pármai sonkába tekert filé már felért egy dupla gasztrosokkal.
Tavaly, Tove Skorstein nagykövetasszony meghívásából már volt szerencsénk megismerni a kedves norvég humort, ami az idei Gourmet Fesztivál-os kóstolón folytatódott: megtudtuk, hogy pont jó háttér a zuhogó eső, hiszen Skandináviában ez a normális – bólogattunk, majd a ponyva alatt egymás vállához préselődve magunkhoz vettünk egy újabb falatot.
Norvégia a világ második legnagyobb halexportőre – 10 milliárd eurós piacról van szó. A nagykövetasszony kifejtette, hogy „sok magyar nem szereti a halat, sőt meg sem akarják kóstolni, pedig a nagy, tiszta és hideg tengeri vízben fogott példányok ízletesek, elsőrangúak.” Senki nem vitatkozott vele, aki ott volt, egyetértően bólogatott.
A délutáni esemény vendége Lena Steffensen volt, aki Norvég Halipari Tanács képviseletében érkezett – céljuk, hogy mi, magyarok több halat együnk, ami tekintve az egy főre jutó évi átlagos 4,5 kilót, akár még jó ötlet is lehet.
A szakember kifejtette, hogy náluk a tengeri halakon van a hangsúly annak ellenére, hogy rengeteg édesvizű tó és folyó is található. Ezek a helyiek számára leginkább hobbihorgászati helyszínek: az élelmiszeripari hangsúly a tengeri halászaton van.
„Fontos, hogy nem csak kifogjuk a halat, az utánpótlásról is gondoskodunk: Norvégiának rendkívül fontos a fenntartható halgazdaság. A túlhalászás tilos. Ahhoz, hogy hosszú távon is megmaradhasson az ágazat, be kell tartani a kvótákat, amelyet szakembereink felállítanak” - tette hozzá a Táfelspiccnek Lena Steffensen.
Esőben fagyizni? Igen: az Auguszt cukrászda csak egy lépés. Az ízek amúgy sem tűrnek halogatást, nincs ideje a gombócoknak megolvadni. A gyümölcsös aromákra meglepő, de tökéletes válasz a borkonyhás Sárközi Ákos Michelin-csillagos séf tokaji boros libamájjal töltött linzere, amely a tetejére szórt ehető virágoktól csak még izgalmasabb nemcsak szemre, hanem ízre is.
Ha valamit megkóstolnak a fesztiválon, ez legyen az – ha hallgatnak ránk, mindképpen igyanak hozzá a somlói Kreinbacher pincészet pezsgőjéből: kedvencünk a brut nature, ami száz százalék furmintból hozzáadott cukor nélkül készül.
Az éles szénsav mellett almás ízek törnek fel, miközben a furmint eredeti jegyei meg tudnak maradni. Kiváló falatkával kedveskednek a vendégeknek: a pezsgőhabra illesztett szezámchipsre magyar kaviárt ágyaznak: kontrasztos, de hibátlan szett.
A vegánok számára is van tipp: a Babelnél azukibabos fasírt jut az izgalmas tökfőzelék mellé. Az íze nem hétköznapi, de húsfixációval élőknek sem lehet hiányérzete, pláne, ha a szomszédos Kiosk standjáról őszinte kedvességgel kínált kacsaburgert is mögé illesztik.
A fesztivál legmókásabb édessége szintén innen érkezett. Elsőre azt hittem, hogy egy virágcserepet akarnak rám tukmálni, de kiderült, hogy az agyagedényben málnafagylalt van, ami pedig földnek tűnik, az is ehető csokis ínyencség. Nézzék meg a képet – hát csoda, hogy bepaliztak?
Az extrémebb alapanyagok kedvelőinek is érdemes esernyővel felszerelkezve kilépni a Millenárisra: a Corinthia Hotel konyhája krokodilból készült hústekercset kínál. Nem bírtam ki, a fogás után kértem egy kanálnyi tiszta húst is, hogy átérezhessem, mit kínál a hüllő gerinc körüli izomzata.
Meglepő módon a kecskére asszociáltam, de annál fűszeresebb, vadabb. Persze örülök, hogy a hazai vizekben nem élnek krokodilok, de időnként szívesen eszegetnék ilyen falatokat.
A napijegy ára 3500 forint, az egész hétvégére érvényes bérlet 7500. Emellé pénzzel kell feltölteni egy kis kártyát, mert a standoknál készpénzt nem fogadnak el. Az árak nem alacsonyak, de egy jobb éttermi menü áráért már itt is kalandozhatunk – igaz, aki kevés pénzből jól akar lakni, ne ide jöjjön.