Valamilyen hideg édesség minden boltban kapható, hol kisebb, hol nagyobb a választék. A kínálat egy részét sosem kóstoljuk meg, gyerekkorunk óta belénk ivódott, hogy nagyjából milyen az ízük. A kis eperaroma, vagy kamucsoki pluszban nem számít – nem véletlen, hogy sokan, ha ilyesmit vesznek, általában az exkluzívabb tételek közül válogatnak.
De mi van a határokon túl?
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Kárpát-medencétől kicsit távolabb milyen ízeket preferálnak,
ezért a budapesti Podmaniczky utcában levő orosz Arbat és Kolosy téri Ázsiai ízek boltjába néztünk be – ez utóbbi zömmel koreai és japán élelmiszert kínál.
Oroszból hetet, koreaiból négyet találtunk, gyorsan meg is vettük őket, majd szaladtunk az irodába, hogy ne olvadjanak ki. Máskor elég bekiáltani a szerkesztőség légterébe, hogy teszt van a konyhában, máris jönnek harmincan,
tompa fényű szemük mögött ott van a mohó enni akarás.
Most a bekurjantott mondat második felében bevallottam, honnan jött az áru – sokkal kevesebb bátor jelentkező akadt, igaz, mindegyik végigkóstolta a tizenegy terméket.
Volt, aki fenntartások nélkül végigette a kínálatot, másnak az arcára helyenként olyan kifejezés ült, mintha valami egzotikus kisállatot tálalnék nyersen – dicséret illeti, nem szaladt el, igaz, nem is volt miért. Mindegyik kóstolt termék bőven az ehetőség határain innen volt, sőt minőségük a hazai jégkrémekkel összehasonlítva kifejezetten jónak mondható.
Alapjaiban különbözik egymástól a két ország jégkrémstílusa. Az oroszoké hagyományosan tejes, visszafogott, egyáltalán nem harsány – az idősebbek biztosan felfedezik bennük a gyermekkor ízeit, hiszen akkoriban még lehetett ilyeneket venni. Az ázsiai változatok ezzel szemben fiatalosak, és a magyar ízlés számára meglepők:
édesebbek, sokkal több az ízük, de egyben megosztóak is.
Vagy nagyon szerettük őket, vagy utálatba fordultunk át – kinek hogy. A legviccesebb, hogy a kis fóliacsomagolásokon minden csak koreai írásjelekkel van feltüntetve, így az összetevőkről nem tudunk beszámolni – a magyar nyelvű ragasztott címke feltehetőleg a gyűjtődobozon lehetett.
Az abszolút győztes az orosz Monolith créme brulée szendvicsjégkrém lett,
amelyet szorosan követett a koreai Samanco halformájú, vaníliás-azukibabos tétele. A Monolith tölcséres csokis jégkrémje a harmadik helyezett.
Sajnos az Origo szerkesztőségében senki nem beszél koreaiul, így volt bajunk azzal, hogy a latin betűkkel nem dolgozó csomagolásról leolvassuk bizonyos márkaneveket. Ezek esetében elnézést kérünk, két ilyet ízesítésük és a gyártó neve alapján szerepeltetünk csak.
Ha kíváncsi a részletes ismertetőre, lapozzon, találja meg jövőbeli kedvencét!