Leszámítva azt, hogy a tölcsér erősen pergamenhatást kelt, a töltelék íze remek. Pont annyira csokoládés, hogy már élvezhető legyen, de nem vitték túlzásban sem, kellemesen érvényesül a tejesség.
Bármikor ennék belőle még egyet, különös tekintettel arra, hogy az ára sem vészes. A cirill karakteres csomagot bontogatva megtalálhatók a latin betűs, bár idegen nyelvű feliratok: az aggódósak átstudírozhatják a teljesen normális összetevők sorát.
A visszafogott, de harmonikus ízhatás itt is megvolt, nem egy bonyolult aromarendszer, de nem is baj. Több kollégánk a mekis fagyit emlegette, így legalább lebuktak, hogy bizony oda is járnak.
A tölcsér itt sem nagy élmény, de legalább ízben semleges, tényleg csak körbefogja az orosz jégkrémet. Korrekt, de nem kiemelkedő.
Úgy tűnik, az ázott tölcsér a márka jellemzője, de a megfelelő aroma és a nem tolakodó összhatás is. Nem túl karamellás, pont olyan, mint gyerekkorunkban a nagymama által készített karamellás tej. Mérsékelten édes, kevéssé vizes, pont jó.
Többen kiemelték, hogy ennél koncentráltabb ízekkel már nem lenne ennyire frissítő. Az oroszok ügyesen megtalálták, hol a határ a cukrozásban.
„Ó, ez olyan, mint a madártej habja!” – kiáltott fel romantikusan egy kollégánk, és láttuk rajta, hogy elrontottuk a napját, mert egész nap egy jó adag madártejre vágyik majd. A Monolith tényleg tejszínes, éppen ezért aránylag semleges, nem ragad be órákra a szánkba az emléke.
Kicsit olyan, mint a rosszul öltöző szomszéd lány, addig nem vesszük észre a bájait, amíg a strandon össze nem futunk vele. De hogy a gendertémára túlérzékeny olvasóink se érezzék magukat rosszul, a rossz pulcsikban járó szomszéd srác is okozhat ilyen élményt füvet nyírva, egy gatyában.
Érdekes konstrukció: két tésztalap közé finom, könnyű krémet nyomtak, ami egy téglatestet eredményezett. Mivel a csomagolás retró, messziről kocka vajnak tűnik, pedig nem is.
Kicsit nehéz enni, ha már nem teljesen fagyos, könnyen kinyomódik a jeges töltelék, és akkor mehetünk zuhanyozni. A nyolcvanas években, a békés gyerekkoromban ugyanilyenekkel lazítottuk a nyarat – aki akkor szerette, most is imádni fogja.
Íme, a nyertes: kicsit vaníliás, kicsit karamelles, a régi francia édesség, a créme brulée lényegét egész ügyesen viszik tovább, az íze mindenkit meggyőzött. Aki eddig szkeptikus volt, most megadta magát.
Ez sem tolakodó: ha ilyet osztogattak volna a szovjet csapatok, diadallal menetelnek tovább, míg körbe nem érnek a földön. Ennyi pénzért ideális: több élményt ad a legtöbb hazai, 250 forintos konkurensénél.
A leningrádi eszkimó – van még a cégben a cirill betűkkel barátságban levő ember, így sikerült kibetűznünk a városkép felé írt feliratot. Az íze nagyon régies, tejszínes, amit megtámaszt a csokoládé kellemes aromája.
Az utóíze icipicit kókuszhatású, de nem ez a domináns. Mivel a tejszínes bél sem harsány, egész jól érvényesül a csoki – ha az kicsit jobb minőségű lenne, ez lehetne a nyár slágere.
A fóliacsomagoláson belül egy kicsi, műanyag palackot találtunk, aminek teteje letéphető. Benne szürke jégkására leltünk, amely erősen édes, körtés aromájú volt. A szolid oroszok után nagyon kontrasztos volt a különbség.
Egyeseknek túl édes, másoknak túl körtés – igazi kedvence senkinek sem lett, pedig nem rossz, csak elsőre rendkívül szokatlan a kása.
„Perverzül jó: tudom, hogy bűnt követek el, de ezt most élvezem.”
– sóhajtotta jobbomon egy újságíró.
Ropogós külső mögött tejes krém, azon belül epermassza – az egészet klasszikus pálcikára rántották fel. Jól fogható, ha már puhul, akkor is meg lehet enni.
Ha egy icipici savanyúság vagy citrus jutott volna bele, bajnok lenne, így egy kicsit egysíkú, túl édes, bár ezt leszámítva nem rossz.
A halas mintájú tészta nagyon vicces, teljesen körbeveszi a krémet, nem kell attól tartani, hogy két oldalra spriccel ki. Az első vaníliás harapások után kedves élmény az azukibabos krém – az édességet ez sem veszi vissza, de szokatlan és szerethető.
Nem csak a formája miatt aratott sikert.
Na, ez tényleg babos. A magyar ízlésnek ez kifejezetten meglepő, de aki az ázsiai konyhát ismeri, nem érheti meglepetés, hiszen több kinti étel és édesség alapja. Van benne valami, amitől az ember elsőre beleborzong, de aztán gyorsan harap még egyet.
Nem fagyis-jégkrémes íz ez, de mégis működik: aki szeretne valami nem hétköznapit, okvetlen próbálja ki!