Ma van az az afgán menü? – kérdezik a Dzsángóba betérő vendégek, és nem szomorodnak el, amiért már elfogyott a joghurtos csirke, visszatérnek holnap a fűszeres máj kedvéért.
A Kisüzemben folyton csöng a telefon, annyian jönnének tízfős csapatokban megkóstolni a különleges eritreai lepényt, az injerát.
Maguk a szervezők sem számítottak rá, hogy ilyen nagy lesz a kezdeményezés sikere, de a menekültválság miatt nemcsak az ügy vált aktuálisabbá, nekik maguknak is többet adott, mint azt tavasszal, az ötlet megszületésekor gondolták.
Tíz étterem, kávézó, cukrászda és pékség négy nemzet ételeit teszi az étlapjára vagy a napi menüjére ezen a héten, szeptember 28. és október 4. között. Az ételek elkészítéséhez az Artemisszió Alapítvány önkéntesei és a szervezők kínáltak segítséget az éttermek séfjeinek: itt élő szír, afgán, eritreai és szomáliai menekültek adtak nekik tanácsot, recepteket és inspirációt az ételek elkészítéséhez.
A programról, a menükről és a résztvevőkről további információk itt találhatók.
Gyárfás Eszter, a Gasztrohét egyik ötletgazdája elmondta: ez a kezdeményezés nem teljesen új. Amerikában évekkel ezelőtt alapított két fiatal egy Conflict Kitchen nevű éttermet, ahol periódusonként váltakozva olyan nemzetek konyháinak ételeit készítik, amelyekkel Amerikának konfliktusa van. „Ez azért egy elég kemény dolog, mi valami ennél sokkal szolidabbat szerettünk volna.
Nem politikáról van szó, csak arról, hogy együtt eszünk.”
Az alapötleten túl olyan népek kultúráját szerették volna közelebb hozni a magyarokhoz, akik mostanában a legnagyobb számban érkeznek az országba. „Arcot szeretnénk adni ezeknek a szavaknak, hogy menekült, migráns. Ezek bélyegekké válnak, taszíthatnak és elterelik a figyelmet arról, hogy itt emberekről van szó, nem fantomokról.”
„A szervezés közben a legjobbak a beszélgetések voltak" – meséli tovább Eszter. „Egy afgán hölgy azt mondta, ő azért szereti, hogy a földön ülve esznek,
mert így sokkal közelebb lehetnek egymáshoz.
Ez olyan egyszerű megközelítése volt egy, a mi kultúránktól eltérő szokásnak, amire nem is gondoltam.”
A Tranzit vezetője, Egri Orsolya számára is óriási élmény volt, amikor tanácsadójával, a szír Raniával megismerkedett. „Meghallgattam a történetét,
hamar kiderült, hogy teljesen ugyanolyan, egyszerű nők vagyunk.
Mindent megfogadtam, és pontosan úgy csináltam, ahogy mondta, nekem ez így volt tökéletes.
Nagyon különleges, extrém alapanyagokra számítottam, de kiderült, hogy gersliről, szegfűszegről, babérlevélről van csak szó. Nem került nagy erőfeszítésünkbe az egész, hiszen ezek olyan hozzávalók, amiket amúgy is tartunk a kamrában. A mai szír ételünk például egy teljesen megszokott padlizsánkrém, csak éppen tahini, azaz szezámmagpaszta van benne.
A Pékműhely édes afgán kenyerét lehet hozzá megkóstolni, ami almával, dióval és kardamommal készült.”
A Kisüzem vezetői egészen közelről és személyesen érintettek a témában, hiszen az egyik tulajdonosuk félig eritreai. Tesfay Dániel a testvérével, Sábával tervezte meg a menüt. Az injera nevű lepényféleség egy különleges gabonából, teffből készül.
Kovászt készítenek, majd palacsintaszerű tésztát sütnek belőle. Erre halmozzák a ragukat, amik rengeteg vöröshagymával, paradicsommal készülnek, és a legfontosabb eritreai fűszerkeverékkel, a berberával – ez a mix több mint tíz fűszerből áll.
„Azt leszámítva, hogy ezek a raguk fűszeresebbek, és valamivel pépesebbre főzik őket, mint mi, nem sokban különböznek egy pörkölttől”
Míg a Finomító Kantin és a Kisüzem pontosan igyekeznek a recepteket és ételeket reprodukálni, addig más éttermek inspirációként fogják fel a feladatot, és a megszokott fogásokat igyekeznek feldobni az adott nemzet jellegzetes ízeivel. Így van ezzel a Leves., ahol egy banános, csirkés levest lehet csütörtökön kipróbálni, de a dzsángós lányok is hasonlóképpen csinálják.
„Szeretünk főzni és különleges ételeket kipróbálni, ezért nagy kedvvel láttunk neki ennek a dolognak” – meséli Ilka a Dzsángóban. „Nálunk mindennap más az étel, amit főzünk, ezért nagyon fontos volt, hogy általános képet kapjunk az afgán konyháról. A tanácsadónkat arról kérdeztük, milyenek az afgán ételek, fűszerek, saláták általában, és ezeket alakítottuk a saját ízlésünkhöz.”
Az általunk kóstolt étel abbahagyhatatlan: paradicsomlevesben rómaikömény és friss koriander van.
A főétel joghurtos, paradicsomos, mazsolás csirke, mellette afgán rizs van pisztáciával, répával, és csicseriborsó-saláta.
A héten készülnek még fűszeres-hagymás májjal, spenótos-joghurtos csirkével, csicseriborsós, vöröslencsés levesekkel.
Egyik étterem sem tart a vendégek reakciójától. „Nem volt kérdés, hogy csatlakozunk, ha ilyen kezdeményezés van, mi mind elég érzékenyek vagyunk az ilyen ügyekre” – meséli a Kisüzem programszervezője. „Nagyon kicsi konyhánk van, szűkek a lehetőségeink, ezért a napi menünket mi programokkal egészítjük ki. Lesznek beszélgetések arról, hogyan vált Eritrea az utóbbi időben az egyik legnagyobb menekültkibocsátó országgá, tartunk koncerteket és családi napokat is. Nem próbálunk protestálni, csak
segítünk megismerni ezeket a kultúrákat ahelyett, hogy ítélkezünk felettük.
Akinek ez nem tetszik, az ne is jöjjön.”
„Mi a főzés szempontjából közelítettük meg ezt a dolgot, persze fontos az is, hogy hozzuk közelebb a kultúrákat, de minket a gasztronómia érdekel, szeretünk új ízekkel, új ételekkel kísérletezni. Ismerjük a vendégeinket.
Aki a kockastílusra vágyik, amúgy sem térne be hozzánk.”
„Körülbelül ismerem a vendégeimet, itt mindenki nagyon nyitott és jó fej, nem hiszem, hogy kockáztatok egy ilyen jellegű kezdeményezéssel” – mondja Egri Orsolya a Tranzit Art Caféban. „Túlzott mértékű az ideológiai rohamozás mostanában, én csak szelíden megkínálom a vendégeimet egy baba ganoush-sal, próbálom a figyelmüket felhívni arra, hogy a mi joghurtunk ugyanaz, mint a közel-keleti konyha legfontosabb alapanyaga, ahogy a rétest sem mi találtuk ki, hanem tőlük kaptuk. Ők többek kvótáknál, emberek, akiknek ízes ételek voltak az asztalukon, mielőtt fel kellett volna pattanniuk mellőle, mert el kellett menekülniük.”