A Fortepan archívum szerint az önfeledten szalonnázó magyarok képe mélyen beágyazódott a kultúránkba. A következő fotók láttán bátran állíthatjuk, hogy az Egészségügyi Világszervezet felhívása, miszerint bánjunk csínján a vörös és feldolgozott húsokkal, nem hagy majd maradandó nyomot a magyar néplélekben.
1907: Szalonnázó gyerekek a Kolozsvár melletti Hója erdőben. A Hójáról a BBC dokumentumfilmet is készített, mint a világ egyik legfélelmetesebb erdőjéről: úgy tartják, hogy a közepén található tisztás egy kapu, amin ha átkel valaki, soha többé nem tér vissza.
1925: Meglepően elegáns emberek botra fűzött szalonnát sütnek a leégett tűz fölött. A helyszín sajnos ismeretlen.
1929: Fehér ruhában a hamu felett. A kép az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményből származik.
1930: Úgy tűnik, az elegancia és a kültéri szalonnasütés régen kéz a kézben járt. A 30-as évekből kevés ilyen kedves felvétel maradhatott fenn.
1938: Telnek az évek, az emberek a földről felkerülnek a székekre, de a tábortűz és a szalonna marad.
1939: Egy kassai hentes cégére a 30-as évek végén.
1941: Szép vastag szalonnák zsírja olvad a jándi közös sütögetésen.
1942: Büszke budai hentesbolt: Retek utca 36.
1942: Ahol fát vágnak, ott potyog a forgács: véres a hentes ruhája.
1945: „Zsír nincs” – nem lehetett ritka kiírás a huszadik század nehéz évei alatt.
1949: A földön ülő emberektől eljutottunk a közértig. Szép darab szalonnák várnak gazdájukra a bolti mérleg előtt.
1952: A Hunyadi tér 39. alatt működött hentesbolt május 1-ji dekorációja.
1957: Türelmetlen gyerektekintetek várják, hogy elkészüljön a tábori vacsora.
1958: A tolcsvai Kertészeti Főiskola hallgatói is a szabadtéri szalonnázás hívei lehettek.
1964: A világ, az emberek változnak, a szalonna és a szalonnázás ha más formában is, de marad. A fotó egy bükki kiránduláson készült.