Nem véletlen, hogy mindenki elsajátította azt a képességet, hogyan csenje ki úgy a szaloncukrot, hogy a papírburok érintetlennek tűnjön – a szaloncukor-kedvelő országban ezt már mindenki pendelyes gyermekkorában profin űzi. Amíg a gyerekek kicsik voltak,
a fenyőfa szélső ágaira akasztottuk a kis csengettyűket, így a hajnali torkos tolvajok hamar lelepleződtek.
Nálunk évek óta anyukám készít a népes családunknak szaloncukrot, minden családtag kényes ízlésének megfelelőt – cukor nélkülit, fehércsokisat, diósat, gesztenyéset. Íme, a legjobb receptje, érdemes kipróbálni azoknak, akik megcsömörlöttek a sok bolti változattól.
Hozzávalók:
Eltarthatósági idő: 1 hónap
Az aszalt gyümölcsöket kisebb darabokra vágjuk, majd aprítógépben pépesítjük vagy húsdarálón ledaráljuk. Az így kapott gyümölcsmasszát fólián vagy zsírpapíron szétlapítjuk jó ujjnyi vastagon. Ha túl puhának bizonyulna, alul-felül finom kekszmorzsával megszórhatjuk.
Késsel 1x2 cm-es daraboka vágjuk – de ha van szaloncukor formájú kiszúró, azzal még könnyebb dolgozni. A felvágott masszát néhány órán, vagy akár egy éjszakán át hagyjuk szikkadni. A csokoládét gőz felett megolvasztjuk, és a szaloncukrokat villára tűzve, egyenként megmártjuk benne.
Ha kihűlt, a csokoládé megdermedt, előbb cakkosra vágott selyempapírba, majd színes- vagy alumínium fóliába csomagoljuk. Ezt a gyümölcsös masszát gazdagíthatjuk darált dióval vagy lehet csak dióval és sok-sok kandírozott narancshéjjal is készíteni.
Fogjunk egy széles szájú üveget, és töltsük meg rétegezve aszalt gyümölcsökkel, mindenféle apró finomsággal. Kerülhet bele csokigolyó, színes cukor –
ha az egyszerű természetességnél maradunk, akkor csak aszalt és szárított gyümölcs.
Egy kis színes papírral, szalaggal, fenyőággal tökéletes last minute ajándék. És bárkinek adható!
Az 1900-as évek táján még éjt nappallá téve rojtozták a cukrászinasok a selyempapír-darabkák széleit, hogy legyen majd mibe csomagolni a temérdek, különféle ízesítésű fondant.
Még ötven évvel ezelőtt is szinte csak fondant-ból készült szaloncukor, később bevonták csokoládéval, majd töltötték, variálták, s már nem volt megállás: a végén már a selyempapír-ruhát is egyszerű gépi egyen-csomagolássá csupaszították. A Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeumban tényleg muzeális darabnak számít az egykori szaloncukor-rojtozó eszköz, erről itt olvashatnak bővebben
A régi szaloncukrok alapanyaga a fondant, amely már kevésbé túltelített cukorszörpből készül. A cukoroldatot addig főzik, míg az ujjak között fonalat ereszt és ekkor lehűtve, erős keveréssel és dörzsöléssel gyors kristályosodásra bírják; ezáltal a szörpben számtalan rendkívül apró kristály keletkezik. Az erőteljes kavarást a teljes lehűlésig folytatják, így egyenletes és sima tésztaszerű tömeget kapnak.
Ebből az alapanyagból formázták a szaloncukrot, legalábbis a boldog békeidők után egy ideig.
Az almás-fahéjas szaloncukor, a banánízű szaloncukor, a vegyes-gyümölcsízű gumi-szaloncukor, a „béjlizes” elnevezések nem csábítanak egyből kóstolásra. Ha pedig az összetevőket is elolvassuk, talán még a kedvünk is elmegy a honi hagyományok ápolásától, vagyis a szaloncukor fogyasztásától.
Nálunk idén is házi szaloncukor lesz a fán, többféle is, több konyhából, mert egyre többen jöttek rá, hogy milyen jó dolog házi szaloncukrot készíteni, és azt ajándékozni egymásnak.
Még több receptre kíváncsi? Kipróbálná kókuszosan? Kattintson ide!