Nem mindig szabad a rokonság alapján ítélni: a 2-es sorozat leginkább ismert tagjai például békés, alapvetően fronthajtású családi egyterűek, és hát a Gran Coupé nevű butikosné-autó sem szerpentinre termett. Itt van azonban tesztünk főhőse, a Mexikóban gyártott és jó pikáns fűszerezésű 2-es Coupé, amely nem más, mint a 3-as/4-es sorozat hosszmotoros platformjára épülő, de 4,5 méteres hosszával azoknál kisebb méretű, kétajtós játékszer. Ezúttal a kétliteres, turbós alapmotor legizmosabb változatával, 30i jelzéssel fogtuk vallatóra.
Kezdjük a rossz hírrel: a G42 kódjelű generációból - elődjével ellentétben – nem készül kabrió. És a jó? Nos, ez önmagában a kupé létezése, kategóriájának talán utolsó mohikánjaként, remek arányokkal, hosszú orral és rövid farral. Talán nem mindenkinek jön be a lámpatestek formája (az elsők a régi 02-es szimpla kerek fényszóróit hivatottak idézni), de a motorháztető púpjától a sajnos nem kibillenthető hátsó oldalablakok körüli hokiütő-motívumig stimmelnek a részletek. Izgalmasok az eddig 1,3 millió forintért mért, júniusi gyártástól már széria M Sport csomag részeként adott sportos lökhárítók, nem is beszélve a szintén feláras 19-es kerekekről: mokány gép a 230i.
Remekül tartanak és széles határok között állíthatóak az M Sport ülések, igaz, az elegáns konyakszínű bőrkáprit szerintünk kevésbé harmonizál a kasztni Melbourne-piros fényezésével. Tavalyelőtt a klasszikus belső elrendezést szélesvásznú mozira cserélték, vagyis közös, hajlított panelben lakik a konfigurálható (de retró körkijelzős vagy más vonzó nézetet nem tudó) digitális műszegyeség, és a remekül használható multimédia.
Utóbbi hanggal, és ami még jobb, a bevált forgótárcsával is vezérelhető, ám sajnos eltűnt az önálló klímakonzol,
igaz, a legtöbb riválisénál jobb a képernyő aljának dedikált sávjáról elérhető fűtés-szellőzés vezérlés. Számos, szerencsére nem túl tolakodó vezetéssegítő akad, ugyanakkor a 2-es Coupé négycsillagos töréstesztje csak átlagos.
Arányai és műszaki megoldásai alapján nyilván nem várjuk tőle egy Active Tourer praktikumát, de a 390 literes csomagtér egyáltalán nem kicsi, csak a bővítési lehetőségek korlátozottak. A kétfős hátsó ülés inkább gyerekeknek való, kifejlett homo sapienseknek csak rövid utakra elfogadható. És mi újság a gépházban? Tesztautónk kétliteres, sornégyes motort kapott 245 lóerővel, ami papíron nem kis veszteség a korábban felejthetetlen élményeket adó, hathengeres M240i XDrive másfélszer ekkora teljesítményéhez képest. Ám a piros, hátsókerék-hajtású 230i nem csekély 145 kilóval kevesebbet nyom (1,6 tonna), és a ballaszt nagyobb részétől a kocsi orra mentesült.
Harcias dörmögéssel indul a négyhengeres kupé, aztán megnyugszik, és üzemmódtól, illetve a sofőr vérmérsékletétől függően csendesen-takarékosan, vagy fürgén, egész érces hangon teszi a dolgát – nem szólhat olyan szépen, mint egy hathengeres, de ügyesek voltak a „hangmérnökök”.
Már az 5,9 másodperces százas sprintidő is jelzi, hogy nincs híján az erőnek, élőben pedig igazán meggyőző a gázreakciója,
a nyomatékossága mellett is pörgős karaktere, vehemenciája. Remekül illik hozzá a széria nyolcfokozatú automataváltó, amit jelképes felárért a túlságosan vastag karimájú M-kormány mögötti fülekkel is irányíthatunk. Feszes, de egyáltalán nem bántóan kemény a sportfutómű, a 230-i pontosan, kiszámíthatóan és szórakoztatóan fordul – főleg sperrdfivel (536 ezer Ft), kisördögként sokszor arra bíztatva, hogy tegyük el keresztbe.
Így végül egy kifejezetten sok élményt nyújtó, és a 30 millió forinttól induló M2-vel ellentétben közúton is egész jól kiautózható kupét ismertünk meg a 230i-ben, amely tud egész takarékos lenni (nálunk nem igazán kímélően hajtva 9,1 litert fogyasztott). Ahogy sok más modellnek, úgy ennek is nőtt az alapára az elmúlt hónapok alatt, ma 17,95 milliótól lehet megvásárolni, ehhez jönnek az extrák – tesztautónk esetében 7,5 millió forint értékben. Mindeközben már alig akad kompakt vetélytársa, hiszen számtalan hot hatch (sőt, a győri Audi TT Coupé is) nyugdíjba ment, hátsókerék-hajtású kihívó pedig csak egy akad: a kisebb használati értékű, még közvetlenebb, szívómotoros és kézi váltós Toyota GR86 (15,9 milliótól) – sajnos már csak néhány hónapig.
Nyugatra tartó rockerek egy piros 02-essel
Ahogy átvettem a tesztautót, rögtön eszembe jutott róla Urbán Tamás lent látható fotója a Fortepan archívumából. Egy magyar rendszámú BMW látható rajta, első lökhárító nélkül, pirosra festett hűtőráccsal és első köténnyel, kisipari műanyag tükrökkel, a tetőn CB-antennával. A kormány mögött nem más ül, mint Gidófalvy Attila. Negyven évvel ezelőtt a Karthagó zenekar – a háttérben egy Lada 2106-ttal – éppen nürnbergi turnéra utazott a már akkor is koros 02-essel. Akkoriban ez alighanem még vagányabb gépnek számíthatott Magyarországon, mint ma egy új 230i.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK: