Nem meglepő módon az újév napja nem a moralizálásról, hanem elsősorban a gyarapodásról szól. Legalábbis erről árulkodnak az ételekkel kapcsolatos hiedelmeink. Tiltott például a marhahús, mert a marha hátrafelé túr, ami a babona szerint azt eredményezi, hogy a szerencse benne marad a földben. A malacok balszerencséjükre előre túrnak, az emberek szerint így
kitúrják a szerencsét a földből,
tehát ha már húst, leginkább ezeket illik enni az új esztendő első napján. A szárnyasok jól jártak: aki fél, hogy elröpülnek a szép reményekkel együtt, az biztos mellőzi őket a menüből.
Akinek a másnapos gyomra nem húsra vágyik, de szeretne hagyományőrző maradni, az készítsen ételt lencséből, ez ugyanis szintén bőségvarázsló étel. De a hüvelyes termés nem csak a tányérban, hanem állítólag újév napján, a
zsebben hordva is csupa jót ígér.
Halat enni is szabad, a pikkelyek ugyanis szintén a gazdagság szimbólumai.
Régen szokás volt gombócot főzni, elsősorban jóslás céljából. Tizenhárom gombócból tizenkettőbe
kis papírcetliket tettek a lehetséges jövendőbelik nevével.
Amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben nem kellett komoly kérőre számítani.
Hasonló célt a lencsefőzelék is szolgált: ha mandulaszemet főztek bele és a házban lakó hajadon tányérjába került, úgy tartották, hogy még abban az évben megházasodik.
A következő hagyomány már kevésbé kedves,
tulajdonképpen egészen kegyetlen:
a Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek. A pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő évet.
Érdekes, hogy más országok szokásaiban bár nem pont a lencsének, de szintén a sok apró dologból összeálló ételeknek van hasonló szerepe. Ezek egyébként a pénzérméket jelképezik. Spanyolországban éjfél után tizenkét szem szőlőt szokás fogyasztani, ami a következő év tizenkét bőséges hónapját hivatott meghatározni. A hagyomány eredete egyébként szépen visszakövethető: 1909-ben az ország Alicante régiójában sokkal több szőlő termett, mint amennyit fel tudtak volna használni.
Az okos gazdák kitalálták a fenti népszokást,
aminek következtében nekik valóban jó kis bevétellel indulhatott az új esztendő. A babona később átterjedt Portugáliára és Dél-Amerikára is.
Szerte a világon sütnek kerek formájú süteményeket, amelyek egyszerűen, de találóan jelképezik az élet ciklikusságát. Görögországban vasilopita-nak, Franciaországban galette des rois-nak, Bulgáriában banitsa-nak nevezik. Előfordul, hogy aranyérmét sütnek bele, bujkáló szerencse gyanánt.
A skandináv országok stílszerűen, nem furcsaságokkal szeretnék bevonzani a szerencséjüket: heringet esznek a jólét érdekében. Németország egyes részein ugyanígy gondolnak a savanyú káposztára.