A Nemzetközi Humusz Nap után már van Nemzetközi Falafel Nap is, ilyenkor a világon mindenki falafelt eszik, posztol vagy twittel, készít, fotóz és a képet kiteszi instagramra, hashtaggel és úgy általában minden kommunikációs eszközzel csicseriborsós golyócskákat ünnepel.
Egy fiatal ex-katona, Ben Lang ötlete volt, aki Amerikából Izrealbe vándorolt, hogy világméretű ünnepnapokat nevezzen ki kedvenc csicseriborsós ételeinek is. Mivel mi is szeretjük ezt a közel-keleti utcai ételt, követjük a hullámot és június 12-én falafelt sütünk, eszünk és közöljük a legjobb recepteket is.
A babból vagy csicseriborsóból, esetleg ezek keverékéből készült fűszeres, olajban sült golyókat egész Közel-Kelet magáénak tartja: a libanoniak szerint libanoni, az egyiptomiak szerint egyiptomi, az indiaiak szerint indiai, az izraeliek szerint izraeli, és így tovább. A legvalószínűbb az, hogy valójában Egyiptomban készítettek ilyesmit először, nem is csicseriborsóból, hanem lóbabból.
A hazai falafelek között nagyon ritkán találni megfelelőt, általában
alig nyelhető, ízetlen fűrészpor állagú, csak fulladozni lehet tőle.
Nem is tudtam, milyennek kellene lennie valójában a falafelnek, míg izraeli ismerősök el nem magyarázták, hogy minket itt bizony átvernek. Az igazi falafel pedig csodálatos dolog: a kis golyócska kívül egészen ropogós, belül puha, ragacsos, és nagyon fűszeres. Mivel pedig a csicseriborsó szuperegészséges, magas protein tartalma miatt a vegetáriánusok és a vegánok étrendjének is kötelező eleme, szinte helyettesíti azokat a tápanyagokat, amiket amúgy csak hússal vihetnénk be. Iszonyú laktató és nem igazán drága étel.
Rengeteg szétesett, elrontott falafel áll a hátam mögött. Ennek oka a sok, neten keringő rossz recept, amely konzerv csicseriborsót ír elő alapanyagnak. Konzervből ugyanis nem lehet falafelt készíteni, mert sütés közben óhatatlanul szétesik. Persze, ha az első kudarc után a masszát teletömjük liszttel és tojással, akkor talán egyben marad, így csináltam ezt azelőtt én is, de az már nem falafel. Az állaga gumis lesz és ruganyos, nem pedig ragacsos-omlós.
Az eredeti recept szerint semmiképp sem kerülhet bele tojás, lisztből is csak nagyon kevés.
Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, el kell hagyni a konzerv csicserit és szárazat kell használni helyette. Nem túl öreget és nem túl fiatalt: erre külön figyelmeztetnek a receptek, különben esetleg túl száraz vagy nedves lesz a végeredmény. A borsót csak áztatni kell és darálni - főzni nem. Több recept is előír sütőport, próbáltam már vele is, nélküle is, de nem éreztem különbséget, így kihagytam. Újabb, egészségtudatos hullámok hívői sütőben is megsütik, de sajnos azt kell hinnem, hogy a falafel lényegét, ami a ropogós külső és a puha belső közötti kontrasztból áll, csak a forró olajban sütés képes létre hozni.
Van, aki a lapos korongra, más a kicsi golyócskára vagy a két végén elvékonyodó hurkára esküszik, én mindet próbáltam és nem éreztem közöttük túl nagy különbséget. Mindenki süsse úgy, ahogy a szemének kedvesebb vagy kezéhez jobban áll. Az ízesítésben is vannak eltérések: római kömény, fokhagyma és friss petrezselyem szinte mindig van benne, de cayenne-i borsot vagy csilit és őrölt koriandert is sokan tesznek a masszához.
Elég sok mindent képesek a világ falafeljei mellé bedobálni, de a leggyakrabban mégis salátalevelek, szeletelt paradicsom, humusz, hagyma, tahini szósz (recept lejjebb), esetleg tabulé (petrezselyemsaláta, itt találnak hozzá receptet) kerül a golyók mellé. Kevésbé gyakori, de mégis jól passzol mellé és izraeli falafelesek gyakran csapják a pitához: sült paprika vagy padlizsán, joghurt, uborka, feta sajt, savanyú vörös káposzta vagy uborka, sőt, néhol még sült krumpli is.
Alapanyagok:
A csicseriborsót beáztatom egy teljes éjszakára. Reggelre körülbelül a kétszeresére duzzad. Átöblítem, aprító gépbe teszem. Hozzáadom a lisztet, a durvára vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a többi fűszert. Ledarálom az aprítóval. Közben néha megállok, kinyitom és egy lapos fakanállal lekapargatom a szélére kenődött masszát, amennyire tudom, meg is kavarom, majd tovább aprítom.
Szemcsés, de nem egészen pépes masszát kell, hogy kapjak. Ez a legfontosabb dramaturgiai pontja a falafel elkészítésének, hiszen a daráláson múlik, össze fog-e tartani. Tálba teszem, lefedem és egy-két órára behűtöm. Ezen a ponton akár meg is formázhatom a golyókat és lefagyaszthatom, kiváló instant étel válhat belőle. Olajat forrósítok, majd golyókat formálok a masszából. Először sütök egy tesztgolyót: ha szétesik sütés közben, az egész masszát visszaöntöm az aprítógépbe és néhány percig tovább pürésítem, majd újabb tesztgolyót sütök. Egyszerre 7-8 darabot teszek az olajba. Körülbelül oldalanként 2-2 percig sütöm a golyókat.
Alapanyagok:
Az alapanyagokat összeturmixolom vagy aprítógépben eldolgozom. A pitába pakolt falafel golyókat ezzel locsolom meg.