A krémlevesek először macerásnak tűnnek -
na, ne már, még a turmixot is el kell mosni?
Pedig általában egy edényben készülnek, gyorsan, kevés alapanyagból – mégis szuper végeredménnyel.
Nyáron érdemes a zöldségekkel és persze a gyümölcsökkel is játszani, tesztelgetni, keresni az új ízkombinációkat, míg itt vannak frissen. A krémleveseknél viszont két nagyon fontos szabályt kell betartani: az egyik az alapléhez való ragaszkodás, a másik pedig, hogy ne égessük meg magunkat.
Alaplevet főzni egyáltalán nem bonyolult dolog, viszont nagyon meghálálja azt a belefektetett kevés munkát: plusz zamatot ad, jobban elmélyülnek az ízek, mintha csak simán vizet használnánk. A vízzel készült krémlevesek (most maradjunk ennél, az alaplevek bármikor jól jöhetnek, mondjuk egy tisztességes rizottónál) testetlenek, egy zöldségalaplé viszont máris új szintre emeli.
Most például nincs kánikula, fel lehet dobni egy szárnyas- vagy egy zöldségalaplevet,
amit csak szűrni és porciózni kell, mert jól tűri a fagyasztást, minden háztartásban jól jön. Körülbelül 1-1,5 óra aktív munkát vesz igénybe, mégis ég és föld a különbség egy vízzel és egy alaplével készült krémleves (vagy bármi) között. A leveskockát meg hagyjuk, abból nem lesz sosem tisztességes végeredmény. Hasznos tanácsokat és technológiát itt talál az alaplevekhez.
Vannak olyan receptek, amelyek azt írják (például a következő kettő), hogy forrón turmixoljuk le a leveseket. Ha nem egy zárt turmixgéppel (tehát, amin rajta van a kupak és nem fröcsög ki a lé), hanem botmixerrel dolgoznak, ez
elég veszélyes mutatvány: a darabos, forró lé komoly égési sérüléseket tud okozni.
A botmixer fejét ezért mindig lepje el teljesen a lé, ha kell, óvatosan döntsék meg az edényt, így nem fröcsögnek tűzforró darabok sehova. A nagyobb darabos leveknél, mint a vichyssoise, először rövid, megszakított mixeléssel érdemes kezdeni, amikor pedig már eltűnnek a darabok, mehet a rendes turmixolás-selymesítés.
A vichyssoise valószínűleg a világ legjobb krémlevese:
a franciák valahogy tökéletes aránnyal találják meg az egyensúlyt
az olyan egyszerű ételeknél, amiben a póréhagyma, a burgonya és a vaj a főszereplők. Minden fázisában élvezhető: forrón, akár ropogós héjú kenyérrel tunkolva, langyosan, pirított császárszalonnával és karamellizált hagymával, és hidegen, csak úgy, önmagában. Minden évszak vichyssoise-ért kiált.
Alapanyagok:
Az apróra vágott póréhagymát egy lábasban megdinsztelem a vajon. Amikor már megpuhult, hozzáadom a felkockázott burgonyát és az alaplevet, alacsony lángon 30 percig főzöm. Mikor megfőtt, leveszem a tűzhelyről, és hagyom 10 percig hűlni.
Ezután botmixerrel simára turmixolom, hozzáadom a tejszínt, a szerecsendiót, sózom és borsozom.
5 percre visszateszem a tűzhelyre, összeforralom a fűszerekkel, majd kihűtöm.
A zöldborsó és a menta szinte már klasszikus páros, ebben a levesben egy kevés petrezselyemmel egészült ki. A főzési időnél figyelembe kell venni, hogy friss vagy mirelit borsót használnak-e, mivel a mirelit gyorsabban (akár néhány perc alatt) megpuhul. A hozzáadott tejföl ad egy kis savasságot a levesnek, de persze lehet tejszínt is használni hozzá – vagy mindkettőt, de akkor csökkenteni kell az alaplé mennyiségét, hogy végül ne legyen túl híg. Akkor jó, ha van egy kis tartása.
Alapanyagok:
A hagymát apróra vágom, egy lábasban üvegesre dinsztelem a megolvasztott vajon. Felöntöm az alaplével, hozzáadom a borsót, és nagyjából 10 perc alatt puhára főzöm. Ha megpuhult, leveszem az edényt a tűzhelyről, és botmixerrel simára pürésítem. Közben sózom, hozzáadom a menta- és a petrezselyemleveleket, végül pedig a tejfölt. Hidegen a legjobb, jól megy hozzá egy kevés lágy feta vagy kecskesajt.
Ez a gazpacho verde recept annyiban tér el a hagyományostól, hogy nem tettünk bele áztatott kenyeret, csak a zöldségeket.
Elengedhetetlen a jó minőségű olívaolaj, mert ebben a levesben meghatározó szerepe van
– egy silány minőségű azonnal kilóg az aromák közül. Levesbetétnek a legjobb egy krémes mozzarella (esetleg burrata), de önmagában is egyszerre laktat és frissít.
Alapanyagok:
Minden alapanyagot egy turmixgépbe teszek, és simára pürésítem. Közben kóstolgatom, hogy elég sós, fűszeres, olívás-e, ha kell, vízzel hígítom.
Tényleg ennyire egyszerű, de minimum 2 óra pihentetés kell neki a hűtőben.
A csicseriborsó-krémleveshez két út van: az egyik az instant, rövid, összvissz 15 perces konzerves, a másik viszont kétórás főzési időt igényel, cserébe sokkal jobban érvényesül a csicseriborsó íze. Nagyon laktató, szuperül előkészíthető étel. A csicseriborsó főzéséhez (és felhasználásához) itt talál jó tanácsokat.
Alapanyagok:
A tálaláshoz:
A borsót, a citromlevet, a fokhagymát, olívaolajat és 4 dl zöldségalaplevet simára turmixolom – ha szükséges, alaplével hígítom, sózom és borsozom. Két órára hűtőbe teszem.
Levesbetétnek jó éles késsel apró kockákra vágom a paradicsomot és a kígyóuborkát.
A tányér közepére teszek egy kevés fetát, erre halmozok 1 púpozott evőkanálnyit a zöldségekből, és így szedem rá a levest.
Ugye, hogy étvágygerjesztőek? Használják ki önök is a szezonális csemegéket!