A zsíros deszka, azaz zsíros kenyér lila hagymával, a fokhagymás pirítós, ezeket az ételeket a legmélyebben magyarnak érezzük. Általában
minden, ami nagyon zsíros, és lehetőleg 12 órán túl kitartó riasztó szájszagot okoz, az csak a miénk lehet.
Természetesen ez sincs egészen így, még akkor se, ha a Sziget fesztiválon büszkén árulják 900 forintért a turistáknak a zsíros kenyeret, amivel talán benevezhetnének az év árrése termékversenyre, ha volna ilyen.
A legelitebb gasztronómiai kultúrákban, a világ meghatározó kajanemzeteinek konyhájában mindenütt jelen van valamilyen formában ez az aranyhármas: kenyér, zsiradék, hagyma vagy fokhagyma. Érdekes módon
csak nálunk maradt az egyszerű, szegénykonyha szintjén a fokhagymás pirítós és a zsíros kenyér, míg másoknál menő előétel.
Akinek igazán nagyot dobban a szíve egy szép szelet zsíros kenyértől, annak muszáj kipróbálnia a francia, az olasz és a spanyol változatot is.
Mivel a végletekig leegyszerűsített ételről van szó, a legeslegfontosabb mindegyik változatban az alapanyag. Legyen a receptben épp olaj vagy vaj, a legjobb kell belőle, ahogy kenyérből és fokhagymából is a legfinomabbra van szükség. Egyikből sem könnyű igazán tökéleteset találni, de nem érdemes alább adni, mert a végeredmény lehangoló lesz.
Fokhagymából ha nem is könnyű, azért lehet igazi termelőtől, hazait, vagy ha már import, akkor franciát, spanyolt vagy olaszt találni. Jó kenyeret megbízható vagy kézműves pékségből szerezhetünk, esetleg süssünk magunknak; a hulladék sajnos a finom vajjal, zsírral, fokhagymával együtt is hulladék marad.
A spanyol, az olasz és a cseh és a magyar ember a fokhagymás pirítóshoz a kenyér durvára sült kérgét természetes reszelőként alkalmazva dörzsöli be nyers fokhagymával.
Ettől az erősen csípős, nagyon erős illatú lesz.
Léteznek azonban olyan verziói is a fokhagymás kenyereknek, amikor az illóolajjal rendelkező hagymát előbb valamilyen módon hőkezelik, hogy az íze tompuljon, lágyuljon. Ehhez meg lehet sütni sütőben, vagy lehet konfitálni, azaz zsírban vagy olajban alacsony hőfokon, lassan puhára sütni. A középutas megoldás a francia bagett, amikor a fokhagymát a kenyérrel együtt sütik meg újra.
A franciák fokhagymás kenyere tér el a legerősebben a többi, pirítós jellegű felfogástól. Itt ugyanis egy fűszervajat kell elkészíteni, amellyel alaposan bekenve a kész kenyeret újra kell sütni. A fokhagymás, fűszeres vaj így beleolvad a kenyérbe, miközben a külseje még az eredetinél is ropogósabbra sül, és az egész elképesztően finom lesz.
A receptet sokan tovább bonyolítják, tesznek a vajba reszelt parmezánt és egy kevés citromlevet is, de van, aki csilivel vagy oreganóval fejleszti tovább. Bár a recept eredetileg francia, és mint olyan, megkívánja a bagett használatát,
sokan készítik ciabattával vagy teljesen egyszerű fehér kenyérrel.
Utóbbi esetben nemcsak egy irányban vagdossák be a kenyeret, hanem keresztben is, így kis kockákra lehet sütés után széttépkedni a fűszeres darabokat.
Alapanyagok:
A legfontosabb a vaj hőmérséklete: nem jó, ha hideg, de folynia sem szabad. A legjobb a szobahőmérsékleten hagyott puha vaj. Ebbe keverem a lereszelt fokhagymát és az aprított petrezselymet, majd enyhén megsózom.
A bagettet körülbelül egy centiméterenként bevagdosom úgy, hogy a végét nem vágom át, így egyben marad. A szeletek közé bőségesen kenek a fűszeres vajból. A sütőt előmelegítem 200 fokosra. Az alaposan bekenegetett bagettet alufóliába csomagolom, és 15 percig sütöm. Amikor letelt az idő, kibontom, és még további öt percig pirítom.
Bár a bruschettáról először a paradicsom jut az eszünkbe, eredetileg fokhagymával bedörzsölt pirítósról volt szó, amire olívaolajat csepegtettek. Ahogy a leghíresebb olasz ételek mindegyike, ez is a régi, szegény olasz konyha szokásaihoz nyúlik vissza, mikor a száraz, többnapos kenyeret az olasz háziasszony egy kis olajjal és fokhagymával frissítette fel.
A feltétek, amik nemcsak paradicsomból, de gombából, paprikából, lényegében bármiből készülhetnek, később kerültek a tetejére.
A bruschettát általában előételnek kínálják, ahogy hozzá kísértetiesen hasonlító párját, a crostinit is.
A kettő voltaképpen ugyanaz, bár van, aki szerint az utóbbin nincs fokhagyma, csak egy pirítós, feltéttel.
Alapanyagok:
A kenyérszeleteket forró grillserpenyőben vagy sütőben megpirítom, és még forrón bedörzsölöm fokhagymával, majd olívaolajat csepegtetek rá, végül sózom. Ez az alap, erre jöhetnek a különböző feltétek.
Például:
A spanyolok pirítósa nagyon hasonlít az olasz bruschettához, az alapanyagok a bazsalikomot leszámítva megegyeznek, a technológia azonban teljesen más.
A félbevágott paradicsomokat itt egyenesen a pirított kenyérbe kell beledörzsölni úgy, hogy a zöldség húsából minél többet magába szívjon a pirítós. Van, aki nagy lyukú reszelővel lereszeli a paradicsomot, és ezzel a pempővel keni be a fokhagymás pirítóst, más egyenesen a kenyérbe dörzsöli.
Alapanyagok:
A kenyeret grillrácson, sütőben vagy parázs felett megpirítom.
Természetesen akkor lesz a legfinomabb, ha parázson készül.
Még forrón bedörzsölöm fokhagymával, majd a paradicsomokat félbevágom, és vágott felükkel lefelé a pirítósba dörzsölöm a belsejüket. Olívaolajat csepegtetek a tetejére, enyhén megsózom, és azonnal tálalom.
A magyar zsíros kenyérhez nem mernék receptet írni, ugye olyanja van mindenkinek?