Amikor elkezdődik az október, az angolszász gasztronómiai kultúra a világ termékfejlesztőivel karöltve teljesen megbolondul. Ilyenkor indul el a pumpkin spice szezon. Már az elnevezés is teljesen félrevezető, ez a kifejezés ugyanis egy fűszerkeveréket takar, ami nagyon hasonlít arra, amit mi karácsonykor a mézeskalácsba teszünk.
A nevét arról az Amerikában ilyenkor népszerű, hálaadáskor pedig kötelező sütőtökös pitéről kapta, amit őrölt fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel ízesítenek.
A süteményhez tartozó fűszerkeverék évek óta minden októberben önálló életre kel,
a sütőtököt néha már el is hagyja maga mellől, és mindenbe, de komolyan, szinte minden létező ételbe belopja magát a kávétól a gabonapelyheken át a csokikon keresztül egészen a sajtkrémig. Amikor néhány hete felröppent a hír, hogy Japánban már a Mekiben is mézeskalácsos öntettel adják a sült krumplit, biztos volt, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni itthon.
A fűszerkeverék, ami a fél világ szerint egyet jelent az ősszel, valamivel egyszerűbb, mint a mi mézeskalács-keverékünk: általában a legnagyobb részt a fahéj teszik ki benne, utána az őrölt gyömbér következik, és egy kevés őrölt szegfűszeg. Néha némi őrölt szerecsendió és szegfűbors is is akad benne, de csak a három fő összetevő a biztos. Annyiban különbözik így a mi fűszerkeverékünktől, hogy nagyobb arányban kerül bele gyömbér, ettől a mi ízlésünknek markánsabb, pikánsabb lesz a végeredmény.
Egy recept a sok közül annak, aki a pontos arányokra kíváncsi:
A teljesség igénye nélkül muszáj felsorolnunk, milyen termékekből jelenik meg ősszel Amerikában és Angliában pumpkin spice kiadás: csipsz, popcorn, müzli, kukoricapehely, müzliszelet, instant zabkása, tea, kávé, bonbon, csokoládé, keksz, joghurt, puding, és – ami talán még a sós sült krumplinál is bizarrabb – mustár.
Kipróbáltunk néhány ízkombinációt a legnépszerűbbek közül, hogy Önöknek már ne kelljen,
vagy éppen ellenkezőleg.
Mivel az őszi fűszerőrület főleg a reggeli-gabona vonalat támadja, ebből a kategóriából is kellett választani valamit a próba kedvéért. A müzligolyó vagy eredeti nevén energiagolyó ízei elég jól variálhatók, így zökkenőmentesen idomulnak hozzá ezek a fűszerek is. Voltaképpen olyasmiről van szó, mint egy sütés nélkül készülő müzliszelet, csak kis falatkákban fogyasztható.
Alapanyagok:
Az alapanyagokat tálba mérem, és egy nagy spatulával alaposan elkeverem úgy, hogy a méz és a mogyoróvaj mindenütt bevonja a száraz alapanyagokat. Lefedem a tálat, és fél órára a hűtőbe teszem.
Amikor lehűlt, a masszából kis golyókat gyúrok.
A hűtőben, zárt dobozban sokáig eláll.
Boldogan hallottam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki számára kamaszkorában a gasztronómiai élvezetek csúcsát a mekis fagylaltba mártogatott sült krumpli jelentette. Már tavaly előrukkolt a McDonald's néhány országban a csokoládészószos sült krumplival, ezt idén Japánban sikerült fokozni: a csokoládéöntet mellett egy fahéjas-gyömbéres-szegfűszeges szószt is locsolnak a sós hasábra. Mivel a sós és édes ilyen elképesztően szélsőséges párosítását még elképzelni sem tudtam, muszáj volt kipróbálnom, de lehetséges, hogy ez még nekem is sok.
Alapanyagok:
A csokiszószhoz:
A mézeskalácsos karamellszószhoz:
A csokoládészószhoz a cukrot és a kakaóport simára keverem a vízzel, egy kis lábosban felforralom, és lehúzom a lángról. Beleteszem a csokoládét, addig keverem, míg fel nem olvad.
A karamellhez egy magas, vastag aljú lábosban hagyom megolvadni a cukrot,
nem kevergetem, hanem szépen megvárom, míg bugyogni nem kezd, majd lassan borostyánszínűvé válik. Míg a cukor karamellizálódik, a kezem ügyébe készítem a felkockázott vajat és a felforrósított tejszínt. Amikor a cukor borostyánszínű, belekeverem a vajat, a sót és a fűszereket, addig keverem, míg fel nem olvad a cukorban a vaj.
Ha ez megvan, a lábost lehúzom a lángról, és a tejszínt is hozzákeverem. A krumplit megpucoltam, előbb szeletekre, majd a szeleteket egymásra fektetve hasábokra vágtam. Sütőpapíros tepsire szórtam, lefújtam olajjal, megsóztam, 200 fokosra előmelegített sütőbe toltam, és körülbelül 20 perc alatt megsütöttem. A szószokkal locsolva tálaltam.
Tavaly hosszasan áradoztam a sütőtök végtelen variációs lehetőségeiről, de nem gondoltam, hogy idén mézeskalácsízűt fogok sütni. A végeredmény egyáltalán nem rossz, sőt: saláta-alapanyagnak rukolával, magokkal, vagy feltétnek kuszkuszhoz, magában fetával, kecskesajttal, mindenhogy jó.
Alapanyagok:
A tököt meghámozom, felkockázom, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra teszem. Meglocsolom olívaolajjal, és alaposan összeforgatom, hogy mindenütt bevonja. (Még egyszerűbb ez a feladat olajspray-vel, itt írtam le, hogyan lehet házilag készíteni.) Megszórom a fűszerkeverékkel, és aszerint, hogy sósan vagy édesen szeretném, sózom vagy megszórom barna cukorral. Ha sósan eszem, csiliporral is megszórom. Körülbelül 20 perc alatt puhára, de nem pépesre sütöm.
Az egészséges csodapuding annyira semleges ízű, hogy erősen igényli a bátor fűszerezést, így nagyon megy hozzá a mézes sütőtök és a fűszerek.
Alapanyagok (egy adaghoz):
A magokat elkeverem a tejjel és a fűszerekkel, és állni hagyom egy éjszakát, de minimum 3-4 órát. A tetejére sütőtökpürét kanalazok, mézet csorgatok, és tökmagot szórok.