Így főz magyarul a szusi királya

Hatéves lett a budapesti Nobu, ebből az alkalomból idelátogatott az étterem névadója, Macuhisza Nobujuki, és hatalmas vacsorát rendezett, részben magyar alapanyagokból. Megkóstoltuk.

Múltkori interjúnkban már elmondtuk, milyen nehéz elhinni, hogy a Nobu még csak hat éve nyílt meg Budapesten. Elképesztően megváltozott azóta a város gasztronómiai élete, rengeteget haladtunk előre, valószínűleg ezért is tűnik úgy, mintha jóval több idő telt volna el azóta.

A Nobu fő profilja, a szusi remekül példázza a fejlődést. Néhány év alatt a kevés és nagyon drága étteremben elérhető különlegességből

online rendelhető mindennapos fogás lett a nyers halból, zöldségekből és rizsből készülő japán étel.

Nem mintha bárkinek is javasolnánk, aki tényleg szereti a szusit, hogy boltban vegye meg, borzalmas, lehangoló a különbség. Azt nem állítjuk, hogy Macuhisza Nobu pesti étterme idézte volna elő a szusival kapcsolatos változásokat, de egészen biztos, hogy hozzájárult.

Schreiner Gábor és Nobu szan Forrás: Origo

Ünnepi vacsora

Bizonyos szempontból tehát mindenképpen ikonikus helyről van szó, ezért aztán meglehetős izgalommal vártuk, mivel rukkolnak ki a születésnap alkalmából. Ráadásul nemcsak, hogy

Nobu szan is eljött a buliba, de az étterem executive séfjével, Schreiner Gáborral közösen találták ki a szülinapi vacsorát.

Illetve két vacsorát. Az első este ugyanis a Magyar Hospice Alapítvány javára rendeztek jótékonysági estet, a következő nap pedig már tényleg csak a Nobut ünnepelték.

Mindkét vacsora a hagyományos japán alapanyagok, a modern gasztronómia és a magyar hozzávalók találkozásáról szólt. Schreiner Gábor rengeteget dolgozott, hogy Nobu szan tetszését is elnyerő beszállítókat, termékeket találjon, ami persze nem lehetett könnyű feladat, de mégis sokkal nagyobb eséllyel indult neki, mint hat éve tette volna.

Az a bizonyos fekete fokhagyma – lenyaltuk a pálcikáról Forrás: Origo

Kicsit fura volt, hogy az esemény fotózkodással kezdődött. A világ egyik leghíresebb séfje beállt egy fotófal elé, és minden egyes vendéggel mosolyogva és végtelen türelemmel készített közös képet.

Magyar kaviár és fekete fokhagyma

Az előételek közül emlékezetes volt a mijazaki vagju, szerettük a toro pastramit is, de abszolút kedvencünk a madai szasimi volt, fekete fokhagymával. Ezt a fekete fokhagymát többen is használhatnák, tudjuk, hogy erőteljes az íze, ezért nem mindenkinek ízlik, viszont aki szereti, annak nagyon.

A szusiválogatás egyik sztárja a magyar tokhalkaviár volt, amit füstölt pisztránggal és vaszabis sajttal párosítottak.

A beszállító ezúttal is a győri Bajcshal volt, akik már a Bocuse d'Or kötelező fogásához használt kecsegét is nevelték. (Akit érdekel esetleg a kaviárjuk, pisztrángjuk vagy afrikai harcsájuk, annak nagyon javasoljuk, hogy keresse fel a Garay téren lévő mintaboltjukat, mert feldolgozott termékekkel is nagyon jól állnak, és az áraik sem vészesek.)

Még a gyömbér is más volt Forrás: Origo

Nincsen Nobu-étkezés tempurált fogás nélkül, szerencsére ezúttal minden hal megúszta a forró olajat, legalábbis mi nem tartjuk a legszerencsésebb technológiának a jó minőségű alapanyagok számára. Így

a következőként érkező rombuszhalat csak párolták, és csak a quinoakrokettbe került egy kis királyrák.

Azt is ettük volna inkább natúran.

Libamáj és őzike

A már nem is tudjuk hányadik fogásként az asztalra kerülő libamájburgerbe harapva egyből tudtuk, hogy ebben biztos benne van Cucu keze is. Cucu polgári neve Baranyai Péter, ő az egyik legjobb magyar cukrász, pedig mostanában eléggé erősödik a mezőny. Amikor rákérdeztünk, kiderült, hogy bizony-bizony, Cucu tetovált mancsai gyúrták, formázták a tésztát, amiből a hamburgerzsemle készült.

Illetve nem is zsemle, inkább bagel-bao, mert valahol a kettő között volt, 120 fokon gőzölték készre. Imádtuk az ízét és az állagát is, pedig elvileg csak mellékszereplő volt a délegyházi libamáj mellett. Bár igazán szívesen eszünk libamájat, konzervatív módon a lehető legegyszerűbb feldolgozási formáit szeretjük a legjobban, mert úgy érződik legjobban az íze. Most is inkább szétszedtük a burgert, és külön fogyasztottuk el nagy élvezettel minden alkotórészét.

Így együtt kicsit sok volt Forrás: Origo

A desszert előtt még kénytelenek voltunk dupla adagot magunkba tuszkolni a következő főételből, ugyanis

egyik asztaltársunk Disney-típusú ételallergiában szenvedett, ezért nem eszik őzet.

Az őzikék nagyon cukik, de nagy kár lett volna hagyni őket hiába meghalni, és tiszteletlenség is a konyhával szemben, úgyhogy feláldoztuk magunkat. Olyan csodás gazdag íze volt, hogy bőven megérte.

Szezámos szilva

Ezután már csak két desszert maradt hátra, de kaptunk némi időt szusszanni. A szilvás tavaszi tekercs miszós tejkaramellával és szezámfagylalttal pontosan hozta azt a fajta kreativitást és minőséget, ami miatt annyira szeretjük Baranyai Péter munkáját. Eleve szeretjük a szilvát, de süteményben aztán végképp nagyon ott a helye. Ráadásul szezonális és hazafias szempontból is kiváló választás volt a szerepeltetése.

Nem csak finom, szép is Forrás: Origo

A tortából nem ugrott ki senki, viszont saját gyártásban készült, vicces

utalásként a Nobu egyik legkedveltebb fogására, egy bento boxot formázott meg.

Belül azonban csokoládés volt, gazdag és nagyon finom.

HBD Nobu! Forrás: Origo

Nobu minden egyes vendég menüjét kedvesen aláírta, így találtuk meg a tányérunk mellett. Eltesszük persze emlékbe, de őszintén szólva nem erre fogunk visszaemlékezni, a vacsora maga mindent felülírt.