A dagadó a disznó hasfala. Izom és zsír alkotja a lapos, amorf alakú húsdarabot. Nem különösebben szép, cserébe ízletes és ötletesen elkészíthető. A hazai receptek leginkább töltve ajánlják, pedig szeleteiben párolva-sütve, vagy göngyölve is remek.
Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Ehhez nem felszúrni kell a dagadót, hanem a középvonalában végigmetszeni, majd szépen szétteríteni.
Akinek nincs otthon igazán éles kése, neki se álljon, kérje meg inkább a hentesét, hogy nyissa föl.
Nem érdemes túlbonyolítani, igaz, elsietni sem lehet. Ez a recept 3,5 óra sütést kíván, igaz, megéri, mert a végeredmény elsőrangú.
A szétterített dagadót megsózzuk. Közben a serpenyőben, vajon egy kisebb fej szelt édesköményt megpirítunk –
ne ijedjünk meg ánizsos hatásától, a hő hatására sokat finomodik a karakteres íze.
Éppen csak picit megkapatjuk, majd hozzákeverjük a körülbelül 15 deka spenótlevelet. Nem érdemes sokáig hőkezelni – egyik összetevő sem kívánja, elég egy-két perc alatt finoman átkeverni.
Mivel a dagadó nem túl szabályos alakú, én az elkeskenyedő végét le szoktam csapni. Vagy megy másnap fasírtba, vagy beleteszem a nagyobbik rész közepébe és felgöngyölöm.
Spenótos göngyölt dagadó édesköménnyel
Hozzávalók:
1 db. dagadó (1,2-1,5 kg)
10 dkg spenót
1 fej édeskömény
1 kanál vaj
só, bors
Előtte persze kanállal eloszlatjuk a hús felületén a spenótos-édesköményes tölteléket, majd ízlés szerint frissen tört feketeborsot szórunk rá.
Ha ügyesen vágtuk szét, nincs rajta lyuk – ha mégis, akkor az kerüljön belülre. Feltekerjük, majd spárgával szorosra kötözzük. Innentől nem sok dolgunk van, hiszen a gép átveszi a munkát.
Letakarva, 125 fokon három órán át sütjük; ennyi idő alatt remekül megpuhul és nem is szárad ki.
Ha ütött az óra, vegyük le a fedőt vagy a fóliát, locsoljuk meg a zsírjával, majd 200 fokon, légkeveréssel pirítsuk meg – körülbelül negyed óra elég neki.
Egyszer ajándékba kaptam valakitől kókusznektár-ecetet. Elvileg ez valami
ökobiopaleo kanalas gyógyszer,
nem is használtam egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy milyen isteni íze van. Édes és kicsitsavanyú, nem hasonlítható össze mással.
Salátákra ideális, de arra is, hogy szilikonos ecsettel picit átkenjem a hús tetejét, mikor légkeverésre kapcsolok: remek színt és ízt ad a kérgének. A dagadó persze e nélkül is remek, de gondoltam szólok, hátha önök is bámulnak egy ideje valami ilyesmit a polcon.