Az utóbbi években csodálatos fejlődésnek lehettünk tanúi a csokoládék területén. A Magyar Édességgyártók Szövetségének adatai szerint jelentősen visszaesett a bevonómassza használatának aránya, és egyúttal növekedett az étcsokoládék iránti kereslet. A korábbi 15 százalékkal szemben 2014-ben már az eladott csokik ötöde magasabb kakaótartalmú volt, ami igen csak örvendetes fejlemény.
A Nielsen piackutató 2013-as adatai szerint a költésekben is látszik, hogy
egyre inkább hajlandóak vagyunk több pénzt adni a jobb minőségért.
Az előző évekhez képest csak 1 százalékkal vásároltunk több édességet, de 10 százalékkal nagyobb összeget költöttünk el rá, ami remek hír. Reméljük, azóta csak még jobb lett a helyzet.
A gyártók és a fogyasztók igényeinek közös változása jól látható a Mikuláskor kapható csokoládéfigurák kínálatában is. Nem azt mondjuk, hogy akkor most már nincs hová fejlődni, eljött a Kánaán, és az összes csokimiki fantasztikusan finom, mert még mindig lehet vacak minőséget kapni. Főleg, ha valakinek olyan kényes az ízlése, mint nekünk. De mondjuk a tíz évvel ezelőtti időszakhoz képest, amikor úgy kellett vadászni a valódi kakaótartalmú mikulásokat, már nagyon messzire jutottunk. Persze az apró betűs összetétellistát most is érdemes elolvasni – de ehhez a legtöbb esetben konkrétan nagyítóra van sajnos szükség (még a fényképezőgép is nehezen boldogult a legtöbbel), ezért adunk némi támpontot.
A csokitélapók minősége elsősorban nyilván azért fontos, mert ezt eszik a gyerekeink, meg persze néha a felnőttek is. Másrészt pedig az ünnepi időszakban fogyasztott édességek közül
a Mikulásra vásárolt csokoládék aránya a legnagyobb, 63 százalék
a Nielsen kutatása szerint. Tekintettel rá, hogy decemberben amúgy is rengeteg cukros dolgot veszünk és eszünk, ha ennek több mint fele december elején kerül a csizmákba, akkor különösen érdemes odafigyelni rá, miből van, és milyen az íze.
Válogatásunkba szándékosan a drágább, márkásabb termékeket gyűjtöttük be. Egyrészt mert nem vagyunk mazochisták, nincs kedvünk minden évben a piac leggyengébb darabjait végigkóstolni, másrészt pedig kíváncsiak voltunk, hogy a magasabb ár valóban jobb minőséget is jelent-e. Jelentjük, igen. A kézműves és luxus kategóriát most hanyagoltuk, így például sajnos a Rózsavölgyi Csokoládé egyébként igen vonzó termékét ki kellett hagynunk.
Igyekeztünk olyan csokikat beválogatni, amelyek a legtöbb olvasó számára ismerősek és elérhetőek. Továbbá
ragaszkodtunk a kifejezetten Mikulásra készült változatokhoz,
az ünnepi csomagolású, de egyébként általános megoldásokkal nem foglalkoztunk.
A kóstolás természetesen tökéletesen szubjektív módszerrel történt, egyszerűen csak betettük a szánkba, elolvadt, aztán lenyeltük. Több fordulóban, újra és újra végigkóstoltuk az összeset, a cukor ugyanis nagyon megterheli az ízlelést, egy idő után már alig érezni a különbségeket. De azért megbirkóztunk a feladattal.
Akadtak meglepetések,
de úgy általában leginkább a papírformának megfelelő eredmények születtek.
Kis csapatunkban akadt a csokoládét szakmai szemmel néző kóstolónk,
a valódi célcsoportot egy édességevésben igen gyakorlott gyerek képviselte
és két átlagos, nem túl igényes fogyasztó véleményét is kikértük. Érdekes módon a szokásosnál jóval kevesebb eltérés volt a leírásokban, ebből is látszik, hogy a mezőny aránylag egységes. Bár nem szeretnénk győztest hirdetni, azért a sorrend nem véletlen, kedvenceinket a végére hagytuk.