Nem véletlen, hogy minden kiadó mostanra időzíti a megjelenéseket. Ezek
remek ajándékok, egyre többen főznek, vagy éppen kötelezik el magukat egynémely életstílus-diéta mellett.
Az elmúlt hetekben már bemutattunk néhány remek kiadványt, most folytatjuk azokkal, amelyekről úgy gondoljuk, hogy örömet okozhatnak majd a fa alatt.
Nem recepteket sorol a Magyar Konyhából vagy éppen a rádióból ismert szerző, hanem remek történeteket és tényeket, amelyek közelebb visznek minket egy-egy általános tévedés megcáfolásához vagy kedvenc ételünk eredetéhez.
Tudta, hogy lehet függőségbe esni a hurkától? Nem? Akkor azt sem, hogyan gyógyítaná azt az orvos. Vinkó úgy ír ezekről, hogy
fölnevetünk, naná, hogy föl,
de aztán kicsit bele is hasít valami a szívünkbe, mint Dékány Mihály bonbonkirályéba a valóság csokoládés karma.
Aranyos ötlet egy vega kultúrát bemutató könyvet összekötni a várossal, annak ikonikus figuráival és néhány jó recepttel. Akár rossz és unalmas is lehetne, erőltetett vagy kínos, de Bede Anna nem esett ebbe a hiába. Isten látja álmaimat, benne a sűrű, tömött sorokban kolbászoló húsárut, de engem ez nem vegaként is roppantul szórakoztat.
Többek között Harcsa Veronika, Rieger Johanna, Bereznay Tamás vagy éppen Péterfy Bori mesélnek saját élményeikről. Hogy ne legyen túl belterjes, ajánlóként
megismerjük a főváros legjobb vega konyháit és pár remek receptet
– a wokos pak choi-t sült rizzsel vagy a chilis mozzarellasalátát most azonnal kérném ide a tányérra.
Az emberek valamiért vonzódnak az apró golyócskák elfogyasztásához. Gondoljunk csak a Mozartkugelre, a kókuszgolyóra vagy a fasírtra – természetesen az egészségtudatos közösségben is megvan a megfelelője ezeknek.
Jóformán zsebkönyv, de mégis hasznos,
hiszen az alapanyagok mellett prímán leírja az ízek és a hatások kombinációját is.
Ezek az energiafalatok sokak számára érthetetlenek, de láttam már sörivó férfiközegben észrevétlenül kiürülni komplett tálakat – ízletesek, etetik magukat, és ha nem hangsúlyozzuk hasznos mivoltukat,
a legzordabb junkfood-specialista is észrevétlenül bepuszil féltányérnyit.
Ha önök is nagy nassolók odahaza, de valami egészségesebb alternatívát keresnek, ennek a könyvnek a karácsonyfa alatt van a helye.
Az újságíró, aki mert szakítani a robottal, elindult álmai után és cukrász lett – már csak ezért a bátorságért is csodálhatjuk Márk Szonját, de ismerve termékeit, édességeit és szakmai hozzáállást, bőven tudunk még indokokat sorolni, miért érdemes a polcon helyet szorítani ennek a könyvnek.
A mostanában divatos túlszínezett, harsány szakácskönyvekhez képest meglepőek a sötét tónusú képek, a visszafogott elegancia. Van benne valami ünnepélyesség, egy kis plusz, amitől vizuálisan is működni kezd. A szakmai rész meg naná, hogy rendben van: pontosan megfogalmazott receptek, jól listázott összetevők és pár remek szakmai tanács. Az év egyik legjobb édességes munkája.