Bocuse d'Or: Kevintől elvették a cumit, de nincs baj

Frigyes Vomberg of Team Hungary laughing before the market time before the Bocuse d’Or Grand Finale 2017 on Jan 23, 2017 at Eurexpo in Lyon, France. (Photo by Robert Szaniszló/NurPhoto)

Vomberg Frigyes a magyar csapat coacha, akit minden versenyen higgadt, összeszedett vezetőnek láttunk: mindig kézben tartja a csapatot. A magyar standon sikerült elkapnunk néhány szóra, és beavatott minket a tegnapi versenynap történéseibe, és kicsit beleláttunk a csapat dinamikájába. 

Amint elkészült a hústál, láthatóan megkönnyebbültél.

Lefőtt a kávé, az biztos. Az a helyzet, hogy

amíg nincs tányéron, amíg nem kóstolták, addig nincs vége.

Akkor Tamáséknak még szeletelniük kellett, aztán kitakarítani a boxot, akkor még fejben nagyon ott kell lenni. Amit láttál, az az volt, hogy fejben lement az a teher, hogy végig kellett nyomni az egészet, az akkor ott elszállt.

Hallottátok a magyar szurkolókat? Ki lehet, ki kell ezt zárni?

Hallottuk, persze, fantasztikus érzés volt, hogy olyan volt a hangulat, mintha otthon lettünk volna. Ugyanaz a szurkolás jött át, otthoni környezetet varázsoltak, sokan jöttek miattunk, és ez nagyon jó érzés.

Vomberg Frigyes: lefőtt a kávé Forrás: NurPhoto/Robert Szaniszlo/NurPhoto/Robert Szaniszlo

Akárhogy is, nem ez az első versenyem, nem tudom, hogy a többieknek mennyire nehéz, de én az elejét nagyon nehéznek élem meg.

Mi a legnehezebb a kezdésekor?

Eleve stresszhelyzetben van az ember, előtte még át is vizsgálnak, hogy minden rendben van veled, aztán egy újabb stációba kerülsz, amikor ott állsz a boxban a közönség előtt, és már el is kell indulni. Nálunk ez most azért is volt nehéz, mert a kezdés előtt

két és fél órával vártuk, hogy bekerüljünk - mint amikor fárasztják a halat a horgon.

A fiúkon mit láttál?

Semmit. Teljes higgadtságot és nyugalmat Tamáson és Kevinen is. Nagyon jó volt a csapat, higgadt és összeszedett. Az első tíz perc remekül sikerült, minden úgy, ahogy elterveztük.

Cumi nélkül Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Kritikus ez a tíz perc?

Szerintem igen. Nem mindegy, hogy hogyan kezdi az ember a versenyt, hogy teljesen ráállt-e az agya, hogy felvette-e a ritmust, és tudja, hogy úgyis letolja a versenyt, nem hagyja, hogy bármi kizökkentse. Mikor lemegy ez a tíz perc, onnantól kezdve

csak nyomjuk, nézzük az időt, ellenőrizzük, felkészülünk minden esetleges problémára,

hogy azt hogy oldjuk meg. Minden versenyen van valami, ami a megszokottól eltér, de ezt tudni kell kezelni.

Szerencsére nem volt most semmilyen gond, minden gépünk tökéletesen üzemelt, jól tudtunk indulni, simán ment.

Láttuk, hogy a hús tálalásakor elvettek Kevintől egy cumi becenevű flakont, amiben szósz volt. Akkor mi történt?

Tulajdonképpen semmi lényeges.

Nagyon profin kezelte: ha nincs, akkor nincs.

Nem csalásról van szó, ennél sokkal banálisabb a dolog. Azt, ami a cumiban volt, egy másik edényben szerették volna látni, egyszerűen nem volt megfelelő a tárolóeszköz. Ha egy saucier-ben lett volna, akkor maradhatott volna. De ez nem is számít.

Ez volt a magyarok tányérja, amit a zsűri elé vittek Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Mit érzel most, hogy sikerült a verseny?

Nem tudom, majd ma kiderül.

Megjöttek a fiúk

Közben a mögöttünk ülő Szabó Kevin, Széll Tamás commis-ja belecsíp Vomberg Fricibe.

Sanyi, de szép macska vagy,

válaszolja erre.

Kicsit húzzák egymást, például azzal, amikor Vomberg a legfontosabb elemet kérte Kevintől a hústálra:

gyere már, Kevin, add a tojást, hozod már?

A tálon a tojás az utolsó mozzanat, utána kerül rá a hús. Ha a tojás megvan, akkor vannak kész, mesélik. Ez a tojásozás is azért van köztük, mert sokáig tart elkészíteni, habosítják, visszateszik a tetejét, forrón, a megfelelő szögben kell a tálra kerülnie. Azt mondják, egyszer tudta odavinni időben - tegnap.

Szabó Kevin: nagy jövő áll előtte Forrás: NurPhoto/Robert Szaniszlo/NurPhoto/Robert Szaniszlo

Csatlakozott hozzánk Pohner Ádám is, aki a két évvel ezelőtti döntőn Molnár Gábor segédje volt, a coach akkor is Vomberg volt. Akkor Pohnernek a pezsgőt kellett hoznia (szigorúan a verseny után), Szabó Kevinnek a tojást. Pohner most a magyar standnál dolgozik, ami a kint dolgozó újságíróknak és szakácsoknak a találkozási pontja. Elég családias a hangulat.

Tudtad követni a versenyt? Mi a véleményed úgy, hogy már tudod, milyen belülről?

Pohner: Van itt a standon egy tévé, itt tudtuk nézni. Sokszor azon gondolkodtam, hogy vajon a csapatok megnézték-e kívülről a saját munkájukat. Néhány csapat szétszórt volt, kicsit úgy tűnt, mintha nem értenék a verseny lényegét.

A magyarok csodás tálja Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Mindketten sokat láttatok már ebből.

Vomberg: Nekem Lyonban ez a második versenyem, de az európai döntőkkel együtt már sokadik, amikből rengeteget lehetett tanulni. A lyoni kijutáshoz kellett a magyar selejtező, a magyar döntő, az európai selejtező, és most vagyunk itt.

Pohner: Az európai verseny még erősebb is. Ott mindenki megkapta a lehetőséget, hogy tanuljon.

Vomberg: Igen, sokkal erősebb a mezőny: ahhoz, hogy bekerüljön egy csapat az európai selejtezőből a legjobb 11 közé, sok minden kell. Ott nagyon kicsin múlik, hogy ki jut be és ki nem. De hiába nyerünk ebben az erős mezőnyben, Japán csak ott van, az amerikaiak szintén - ők is belendítenek pár csillagot a zászlajukkal.

Vomberg Frigyes coach, Pohner Ádám szakács, Várady Luca szakács Forrás: Origo

Mi történt a verseny után?

Vomberg: Mosogattuk, ahogy kell. Aztán mindenki ment a szállásra, ma pedig csapat összetartás van, gálavacsora. Mondjuk Ádám még nem hozott pezsgőt, amit valahogy majd orvosolni kell.