Egyre nő azok száma, akik egészségügyi okokból vagy saját döntésük alapján kiiktatják a búzát az étkezésükből. Ha nem kötelezően teszik, akkor persze
vitatható, hogy ez jó vagy rossz döntés,
hiszen még a táplálkozással foglalkozó szakemberek körében sincs teljes egyetértés ebben a kérdésben. Azonban egyes betegségek kapcsán bizony nincs választás, a búzának mennie kell.
Ezt a gyakorlatban nem könnyű megvalósítani, hiszen sokszor pont a legegyszerűbb receptek jelenthetik a legnagyobb kihívást. Keresni kell olyan hozzávalót, amely ízre, állagra, esetleg külsőre is hasonlít az eredetihez, és a diétánkban fogyasztható.
Ilyen hozzávaló például a rizsdara, amellyel pár klasszikus receptben a búzadarát fogjuk helyettesíteni. Tehettük volna ezt kukoricadarával is, de én a rizsdarás verziót jobban kedvelem, mert egyrészt könnyedebb állagú, másrészt
kevésbé markáns ízű,
ezért szerintem jobban hasonlít a búzás változatra.
Hozzávalók a galuskához:
Hozzávalók a leveshez:
Keverjük össze a daragaluska hozzávalóit, majd hagyjuk pihenni a hűtőben. Amíg összeáll, nekiugrunk a levesnek. Hámozzuk, mossuk, szeleteljük azokat a zöldségeket, amelyek ezt logikusan megkívánják. A leveszöldséget a hozzávalóknál nem részleteztem:
lehet sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, kelkáposztacikk, kelbimbó, borsó, vagy akár zöldbab is.
Döntsük el, semmi sem kőbe vésett, válogassunk kedvünk és lehetőségeink szerint.
A hagymát vágjuk nagyon apróra, és alacsony hőfokon, egy kis zsiradékon forgassuk át, amíg úgymond üveges nem lesz. Ekkor a gomba kivitelével rakjuk rá a zöldségeket, és alacsony hőfokon, fedő alatt kezdjük el puhítani.
A shimeji, azaz bükkfagomba népszerű japán alapanyag, ami nyersen keserű, ám ez az aroma a főzés során teljesen eltűnik, és egy kellemes, vajas, mogyorós íz lép a helyébe. A shimejinek van fehér és barna változata, hámozni nem kell, csak gyengéden megmosni, és a tönköt levágni. Szeletelni sem szükséges, ráadásul jobban is mutat egészben. Nem csak levesekbe, de szószokba, mártásokba, vagy párolva, pirítva is használható például sültek mellé vagy tésztákhoz.
Visszatérünk a zöldségekhez: felöntjük őket vízzel, beletesszük a fűszereket, és főzni kezdjük. Amikor már majdnem megpuhultak, hozzáadjuk a gombát, és még körülbelül 5 perc alatt együtt készre főzzük. Jöhet ismét a daragaluska:
forraljunk vizet egy lábosban, majd vegyük olyan hőfokra, hogy ne vadul bugyogjon,
különben a túlzott hullámfürdő egyszerűen szétveri a levesbetétünket, ami roppant bosszantó tud lenni.
A daragaluskánkat finoman, kanállal szaggassuk a vízbe. Szépen, csendesen hagyjuk főni a körülbelül 20 percig, de az a biztos, ha egyet kihalászunk, és megbizonyosodunk róla, hogy a közepe is megpuhult-e. A főzési idő itt nem annyira belőhető, mint a búzadarás verziónál, függ például attól is, hogy mennyire nagy szemű a rizsdaránk. Ha késznek nyilvánítjuk, akkor óvatosan szűrjük le, és a levessel együtt tálaljuk.
Következő receptünk a „tejbegríz”, amit ez esetben inkább tejbedarának nevezünk. Az se lenne nagy baki, ha tejberizsnek hívnánk, de mivel az egész rizsszemekből készül, ez pedig nem, maradjunk inkább a tejbedaránál.
Hozzávalók:
A tejet egy lábosban elkezdjük forralni. Ha olyan típusok, mint én, akkor tesznek bele egy csipet sót is, ha másmilyenek, akkor ezt kihagyják. Viszont a vaníliáról nem érdemes lemondani!
Ha a tej felforrt, lassan keverjük hozzá a rizsdarát és a cukrot, majd
sűrű kevergetés mellett készre forraljuk 2-3 perc alatt.
Tálalhatjuk egyszerűen kakaóval vagy fahéjjal megszórva, de készíthetünk belőle pohárkrémet is gyümölcsökkel, olajos magvakkal, zselével, tejszínnel vagy édes öntetekkel párosítva.
Természetesen a túrógombócról sem kell lemondanunk, ha búzamentesen étkezünk, rizsdarával készítve kísértetiesen hasonló élményben lesz részünk, mint a klasszikus változatnál.
Hozzávalók:
A túrót egy tálban jó alaposan megtörjük, majd a zsemlemorzsa kivételével hozzáadjuk az összes többi hozzávalót. Van, aki tesz bele még 1-2 evőkanál cukrot is, én nem szoktam, viszont helyette ebbe is egy csipet sót teszek, akárcsak a tejbedara esetében.
Ha alaposan elkevertük a masszánkat, hűtőbe tesszük, és legalább fél óráig békén hagyjuk. Mielőtt kivennénk, egy lábosba vizet teszünk, némi sóval, és forralni kezdjük. Ezt követően a tésztánkból
vizes kézzel gombócokat formázunk,
körülbelül 20 darabot, de ez persze a méretük függvénye.
Egyesével, óvatosan a vízbe engedjük őket, és
addig nem is maceráljuk, amíg szépen, maguktól fel nem jönnek a felszínre lebegni.
Ilyenkor még a belseje biztosan nem főtt meg, legalább 3-5 perce még szükség lesz hozzá. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy elkészült, akkor egyet áldozzunk fel, fogjuk ki, vágjuk ketté, és egyszerűen nézzük meg. Ahogy a daragaluskánál is említettem, a főzési idő az adott rizsdara szemeinek méretétől is nagyban függ.
Ha a gombócok kellőképpen megpuhultak, szűrőkanállal szedjük ki mindet, és a kevés olajon megpirított zsemlemorzsában hempergessük meg az összeset. Klasszikusan porcukros tejföllel illik tálalni, de tulajdonképpen tehetünk rá – vagy mellé – vaníliasodót, pudingot, gyümölcsszószt vagy akár fagyigombócot is.
Sőt, ha a gombócokba az elején nem keverünk citromhéjat és vaníliát, sósan is fogyaszthatjuk, mondjuk fokhagymás tejföllel vagy zöldfűszeres sajtkrémmel, de akár köretként, húsok mellett is remek.