Egyik kora délelőtt megengedtem magamnak azt a luxust, hogy visszakucorodtam az ágyba egy könyvvel. Kint hideg volt, és olyan köd, hogy az utca túloldalán lévő akácfákat se láttam az ablakból, ezért ezt kompenzálva ezúttal egy habkönnyű, nyári regényt választottam. A történetben a főszereplő örökölt egy lepusztult tengerparti kávézót, amelyet hosszas megpróbáltatások során végül megmentett, és az emberek ismét szívesen jártak oda, hogy a teraszán finom italokat és ízletes, helyben sült pitéket majszolgassanak.
Ahogy olvastam, szinte éreztem, ahogy a sós tengeri levegő keveredik a fűszeres sütemények illatával, ezért úgy döntöttem, hogy
aznap ebédre nem is készíthetek mást, csak a történethez illő sós pitéket.
Többes számban, hiszen a variációs lehetőségek száma úgyis a csillagokéval vetekszik, csak a fantáziánk és a lehetőségeink szabhatnak neki korlátokat.
Lássuk először
a pitealap
tésztájának a hozzávalóit:
Úgy számoljunk, hogy ez a mennyiség egy nagy tál pitéhez lesz elegendő. Mindig hideg alapanyagokkal dolgozzunk, ez nagyon fontos szabály. Keverjük a liszthez a sót, majd morzsoljuk össze a vajjal. Gyorsan dolgozzunk, hogy ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Lehet persze géppel is csinálni, de én ebben az esetben a kézi munka híve vagyok.
Hozzáadjuk a tojássárgájákat is, majd végül lassan csurgatva annyi vizet, amennyi éppen szükséges ahhoz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. Ha túltoltuk a folyadékot, nincs nagy baj, egy kevés liszttel korrigálhatjuk. Az elkészült tésztát a hűtőbe tesszük legalább 30 percre hűlni, és tegyük rögtön mellé a választott piteformánkat is.
Ha lejárt az idő, béleljük ki a tésztával a formát, amire több módszer van. Kerekre nyújthatjuk egy liszttel szórt deszkán, majd a nyújtófára tekerve átemeljük a tál fölé, és beleereszthetjük, majd a beleigazítás után a kilógó részeket levágjuk.
Nyújthatjuk sütőpapíron is a tésztát, majd arccal lefelé a formára borítjuk, lehúzzuk róla a papírt,
majd szintén illesztünk és vágunk. Illetve jön az én kedvenc verzióm, amikor egész egyszerűen a tésztát a kis kezünkkel egyenletesen belenyomkodjuk a formába. Persze most se tapogassuk túl sokáig, hogy ne kezdjen el olvadni. Ha mégis túlzásba estünk, tegyük vissza a hűtőbe formástul újabb 10 percre.
A sütőt melegítsük elő 190 fokra, és a villával jól megdöfködött tésztát körülbelül 15 percig süssük elő. Akkor jó, ha a széle kezd halvány aranyszínű lenni. Ha igazán alaposak akarunk lenni, akkor sütés előtt simítsunk a pitére sütőpapírt, arra borítsunk egy zacskó szárazbabot, majd így süssük elő a tésztánkat, hogy biztosan ne púposodjon fel. Töltés előtt persze mindezt távolítsuk el róla.
Miután a tésztát elősütöttük, hagyjuk kicsit hűlni.
A töltésre valóban rengeteg variáció létezik. A mártás alapja lehet például tejszín, sajtkrém, tejföl vagy akár besamelmártás is. Adhatunk hozzá sajtokat, mehet bele lágy, félkemény, kemény, fűszeres, intenzív ízű, vagy amilyet éppen szeretnénk. Tojást se muszáj beleütni, de nem árt, ugyanis ettől kap tartást a mártás – és még rímel is –, kevésbé lesz folyós, de ebben persze a sajtfélék többsége is a segítségünkre lesz. Egész tojásra sincs feltétlenül szükségünk, tökéletesen megfelel a célnak a pitetésztából megmaradt fehérjénk is. A feltét pedig szintén lehet sokféle: zöldség, tengeri gyümölcs, hal, hús, sütve, főzve, párolva, füstölve – attól függően, hogy mihez van kedvünk, és mire van lehetőségünk.
Az én első pitém
nagyon zöldséges
lett.
Hozzávalók:
A mártáshoz:
Hámozzuk meg a sárgarépát, majd a megmosott padlizsánnal és cukkinivel együtt szeleteljük fel hosszában, a lehető legvékonyabbra. Erre alkalmas lehet például egy zöldséghámozó is, ha elég széles, de a legjobb, ha elve karcsú zöldségeket választunk. Sózzuk be őket, és 20 perc pihentetés után óvatosan nyomkodjuk ki, illetve papírtörlővel próbáljuk meg leitatni róluk a lehető legtöbb nedvességet, hogy ne áztassák el a tésztát.
Keverjük össze a mártásunk hozzávalóit, öntsük a pitetésztára, majd kezdjük el zöldségeket a pite középpontjából indulva, váltogatott sorrendben feltekerni.
Ne legyen túl szoros, mert akkor nehezebben puhul meg, és ha túl széles, hosszában vágjuk el.
Ha a végére értünk, akkor 170 fokos sütőben süssük készre körülbelül 25 perc alatt.
A második pitémet
mediterránnak hívtam,
de igény szerint nyugodtan átnevezhetik valami frappánsabbra is.
Hozzávalók:
A mártáshoz:
A mártáshoz a hozzávalókat keverjük össze, és öntsük a tésztára.
A zöldségeket mossuk meg, és szeleteljük karikára,
majd a szalonnával és a bazsalikommal rendezgessük el hangulatunkhoz illően a pitén. 170 fokos sütőbe toljuk 10 percre, majd szórjuk meg sajttal, és süssük készre körülbelül még 10 perc alatt.
A harmadik,
füstölt halas
pitémhez több kicsi formát választottam, és zárt, azaz tésztával fedett piték lettek. Annyiban is különböztek a másik kettőtől, hogy ez esetben nem sütöttem elő a tésztát.
Hozzávalók:
Mártáshoz:
A mártás hozzávalóit keverjük el. A hagymát és az olajbogyót vágjuk karikára, a füstölt halfilét – lehet például pisztráng, makréla, lazac – szeljük kisebb darabokra, és mindet keverjük a mártáshoz.
Kanalazzuk a tölteléket a formákba szépen belehelyezett pitetésztákba,
majd fedjük le őket az erre a célra nyújtott kis, kerek tetőkkel.
Nyomkodjuk össze a tészta oldalát a tetejével, majd felül ejtsünk rajta néhány vágást, hogy sülés közben a levegő távozhasson. 180 fokos sütőben, körülbelül 20 perc alatt süssük a pitéket aranybarnára. Tálaláshoz nagyszerűen illik hozzá egy nagy adag zöldsaláta és egy pohár finom fehérbor.