Az erős paprika különböző fajtáival kapcsolatban megoszlanak a vélemények, és ellentmondások uralják a témát. Vannak, akik szerint egészséges – mint ahogy a kutatások is alátámasztják –, ám másokat még a bizonyított tények sem győznek meg, mert esküsznek a chili emésztőrendszerre gyakorolt káros hatására. Ám nem minden fekete vagy fehér, és a válaszban a kulcsszó: mértékletesség.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a csípős paprika fogyasztása a testhőmérséklet megemelkedéséhez, izzadáshoz vezet, és valóban sokan panaszkodnak gyomorégésre, valamint gyomorirritációra. Ám a chili mégsem annyira gonosz étel, hiszen számos hasznos tulajdonsággal rendelkezik.
Tény, hogy hozzájárulhat a savas refluxhoz és az általános gyomorirritációhoz, ami bár kellemetlen, mégsem okoz valódi károkat. Ám a NYU Langone Medical Center szerint a mustár és a torma sokkal jobban irritálja a gyomrunkat, mint a chili. Az erős paprika egyik fő vegyülete, a kapszaicin okozza az égő érzést a szájban, torokban, az orr nyálkahártyáján, a kéz bőrén, és ha nem vigyázunk, a szemünkben is.
Az erős paprika gyomorégést válthat ki azoknál, akiknek általában nem tartozik bele az étrendjükbe, és az emésztést is megzavarhatja, ám amint a szervezet megszokja, a kellemetlen mellékhatások is enyhülnek.
A nagy mennyiségben és rendszeresen fogyasztott chili azonban valóban a gyomor és a bél nyálkahártyájának károsodását okozza, de naponta egy-két szelet a szendvicsen, vagy egy adag csípős lecsó biztosan nem okoz maradandó károkat.
Számos laboratóriumi és állatkísérletes tanulmány ismertette a csípős paprikák lehetséges egészségügyi előnyeit. A Los Angeles-i Orvostudományi Egyetemhez tartozó kaliforniai egyetem 2006 márciusában számolt be arról, hogy
a kapszaicin gátolja a prosztatarák sejtjeinek növekedését.
Sőt, a kutatások szerint a többi rák esetében is igaz, hogy csökkenti a ráksejtek növekedésének sebességét, sőt a pusztításukban is szerepet játszik, ellenben az ép sejteket nem támadja meg.
A cukor és a magas szénhidráttartalmú ételek fogyasztása jelentős kockázatot jelent a rák (különösen a mellrák) kialakulásában
– a Texas MD Anderson Cancer Center vizsgálata szerint. A németországi Ruhr Egyetem vizsgálata is megállapította, hogy a kapszaicin az emlőrák több agresszív formája ellen is felveszi a harcot.
Az erős paprika növeli a test hőmérsékletét, ezáltal serkenti az anyagcserét, így részt vesz a zsírégetésben, a fertőzések elleni harcban, sőt a fájdalom enyhítésében is. Már itthon is hozzá lehet jutni kapszaicin tartalmú orrspray-hez, amely fejfájás esetén lehet hatásos.
Ha mégis a természetben előforduló változatát választjuk, jobban járunk, hiszen a nyers zöldség tele van C-, B-, K1- és A-vitaminnal, valamint ásványi anyagokban, főleg káliumban gazdag. Nyilván csípőssége miatt nem tudunk annyit megenni belőle, amely fedezi a napi vitamin és ásványianyag szükségletünket, de antioxidáns tartalma megvédheti szervezetünket a szabad gyökök okozta káros hatásoktól, a kapszaicin pedig immunerősítő is.
Zsigerből nyúlunk a vizeskancsóért, ha egy erős falat égetni kezdi a szánkat. Pedig a víz csak olaj a tűzre, ha erős paprikáról van szó. A lángoló érzést a víz azért nem csökkenti, mert a benne lévő olajok tartalmazzák az erős, csípős összetevőt, az olajok pedig nem oldódnak a vízben. Erre megoldás a zsírt is tartalmazó tej, amely valóban gyorsan enyhíti a kínokat.
Kipróbáltuk Jamie chiliből készült mártogatósát, és nagyon bejött! Naplemente után, nyári estéken igazán jó kiegészítője egy sörös, boros beszélgetésnek.
Hozzávalók:
8-10 friss piros chili
8 pirospaprika
extra szűz olíva olaj
2 közepes felaprított vöröshagyma
1 szár friss összevágott rozmaringlevél
2 babérlevél (lehetőleg friss)
1 db kb. 5 cm-es fahéjdarab
só
frissen őrölt feketebors
100 g nádcukor
150 ml balzsamecet
Elkészítés:
Ha télire is szívesen tennénk el a mártogatósból, fertőtlenítsünk ki néhány kisebb befőttes üveget.
A chilit és a paprikát forró grillen vagy egy serpenyőben addig forgatjuk, amíg megfeketedik és felhólyagzik.
Óvatosan emeljük át a paprikákat és chiliket egy edénybe (a kisebb chiliknek nem kell annyi idő, mint a paprikának, így érdemesebb a chilit kivenni először), majd szorosan fedjük le. Ahogy hűlnek, saját gőzükben gyakorlatilag meg is főnek. Ha kihűltek már annyira, hogy hozzájuk lehessen érni, könnyedén meghámozhatjuk, leszárazhatjuk és kimagozhatjuk, majd aprítógépben finomra vágjuk őket.
Ezután melegítsünk fel egy serpenyőbe olívaolajat, dobjuk rá a hagymát, a rozmaringot, a babérlevéleket és a fahéjat, majd adjunk hozzá egy kis sót és borsot. Alacsony lángon, nagyon lassan (körülbelül 20 percig) süssük, amíg a hagyma aranyszínű és kissé ragacsos állagú nem lesz.
Adjuk hozzá a már apróra vágott paprikát és a chillit, a cukrot és az ecetet, és főzzük tovább addig, míg egy vastag, ragacsos chitney-t nem kapunk.
Vegyük ki a fahéjat és a babérlevéleket, és kanalazzuk az üvegekbe. Ha dunsztoljuk, a sterilizált edényekben a chutney-nak néhány hónapig el kell állnia.
Az eredeti receptet itt találja.